A moteltulajdonos, aki húsz éven át kukkolta a vendégeit

– Nem szomszédolunk, magányosan élünk Anitával. Még a motelbiznisz alatt tanultuk meg, hogy semmi értelme. A szomszédok előtt feltárod az életed, így vagy úgy. És mit csinálnak? Megbeszélik a másik szomszéddal. Mindenki ilyen egytől egyig.

Gerlad Foos tudja miről beszél. Állítása szerint több ezer embert figyelt meg moteljában, amit kifejezetten ezért is vett, majd építtetett át. Hogy kukkoljon. Míg mások perverznek, ő kutatónak tartotta magát, aki az emberi viselkedést és szexualitást tanulmányozta.

(Vigyázat, a szöveg cselekményleírást tartalmaz!)

A múlt héten megjelent Voyeur című Netflix dokumentumfilm a férfi kapcsolatát mutatja be a neves amerikai újságíróval Gay Talese-zel és közös útjukat a férfit leleplező 2016-os, The New Yorker-ben megjelent cikkig, majd a Foos életéről szóló könyvig, amelyet szintén Talese vetett papírra.

Foos még a nyolcvanas években kereste fel az újságírót, aki akkoriban jelentetett meg könyvet az amerikaiak szexuális szokásairól. A kutatásához egy szektához is csatlakozott, ahol a tagok nyitottan, mindenkivel szeretkeztek. Talese ekkor több interjút is adott, amiken felesége is részt vett, aki elmondta, el kellett fogadnia, hogy férje másokkal is lefekszik, hisz a munkájához tartozott.

Ez keltette fel Foos érdeklődését – aki mellett két feleség is kitartott annak tudatában, hogy férjük ideje nagy részét kukkolással tölti a tetőn –, és úgy döntött, meghívja magához Denverbe Talese-t. Megmutatta neki külön obszervatóriumát (ő nevezte így) amit motelje padlásába épített, és ahonnan minden egyes szobát figyelni tudott anélkül, hogy a benne lévők észrevennék. A férfi naplót is vezetett, amelyben beteges precizitással rögzített mindent, ami fontos volt, és azt is, ami teljesen lényegtelen. - Nem minden esetben ír szexről. Meglepődnénk milyen kevésszer szexelnek az emberek. De ettől még egyáltalán nem unalmas a több ezer oldalnyi szöveg. Annál sokkal rosszabb: valós. Persze voltak nem mindennapi dolgok is. Két férfi, akik bárányjelmezben szeretkeztek - mondta a jegyzetekről Talese, akinek akkor még nem engedte meg Foos, hogy nyilvánosságra hozza történetét.

A film legérdekesebb része mégsem ez. Foose tapasztalatairól olvashat akit érdekel a róla megjelent könyvben. A dokumentumfilm inkább azt mutatja meg, miként használja egymást író és alanya, hogyan akar mindkettő egyszerre tökéletes lenni. Hogyan keveredik hazugságba az interjúalany, amivel teljesen tönkreteszi a bizalmat, megkérdőjelezi mondandója hitelességét. Milyen ember Foos, aki még halála előtt be akarja mutatni „életművét” és a neves újságíró Talese, aki nyolcvan feletti újságíróként a legjobb színben akar tündökölni még annak árán is, hogy teljesen hülyének nézi az interjúalanyát.

Foos és Talese története a cikk és könyv megjelenése után tartogatja az igazi csavart. Ahogyan ebben a szakmában általában.