A "mezei tanár" megvesztegethető?

Kedves Olvasó!

Mindig lelkesítő olyan levelet olvasni, melyből kitűnik, hogy az írója nagy figyelmet szentelt a cikknek és jártas az adott témában. Ez engem is kötelez, hogy hasonló alapossággal válaszoljak.

Furcsán hangzik, de míg matematikából, informatikából ugyanazt a feladatsort írják a diákok magyar és idegen nyelven, addig biológiából, történelemből, fizikából, kémiából különbözőt kapnak. Valóban elgondolkodtató, miért van így. Az OM honlapján a feladatsorok megtekinthetők és összevethetők.

Az Ön által idézett mondatban a „diák” szó általánosságban utal az érettségizőkre, nem pedig egy konkrét személyről van szó. Természetesen, aki angolul írja az írásbelit, az angolul és nem magyarul fog szóbelizni. A szóbeli megoldókulcsának hibáját pedig nem a diákok, hanem a vizsgáztató szaktanárok jelezték az érettségi során. Mivel a diák nem kapja meg utólag a pontozólapot és nem tudja, mi lett volna a helyes válasz a feltett kérdésekre, ezért észrevétellel sem tud élni a szóbeli esetében. Ezért szerepel az „egyáltalán” kifejezés az idézett kérdésben. Mellesleg ez is egy érdekes probléma: míg az írásbeli feladatsort mindenki megkapja kijavítva és a megoldókulcs is megtekinthető, a szóbeli vizsga feladatainak helyes megoldásáról a vizsgázó nem tudhat meg semmit, ahogyan azt Ön is írta: sem a vizsga közben, sem utána.

Önnek valóban igaza van abban, hogy az Adafor és az érettségi szoftver két különböző program. Ebben elnézését kérem. A félreértést az okozta, hogy az érettségivel kapcsolatos üzenetek is az Adaforon érkeznek, többek között az észrevételek szoftverben történő rögzítési kötelezettségéről is így értesítették az iskolákat.

Az észrevételi eljárásban a diákok valóban először az őket tanító szaktanárt keresik meg, akinek viszont emelt szintű vizsga esetén semmi köze nincs a dolgozat javításához, és csak nagyon ritka esetben van a rendszerhez hozzáférése. Többségük „mezei tanár”, akik Ön szerint talán könnyen megvesztegethetők. (Bár, megjegyzem, a jegyzők is a tanárok közül kerülnek ki.) Tehát muszáj egy illetékest megkérni, ám ebben az időszakban az iskolák csúcsra vannak járatva. A „megszánja” kifejezés nem a tanárok ellen irányult, hanem azt hivatott érzékeltetni, hogy akiknek van a rendszerhez hozzáférése, azok ilyenkor enyhén szólva túlterheltek, és valóban nehéz nekik egy plusz üggyel foglalkozni. (Egyébként elképzelésem sincs arról, hogy a mezei tanárok, vagy a felnőttnek számító érettségiző diákok milyen visszaélést tudnának elkövetni az észrevételi formanyomtatvánnyal. Sokkal egyszerűbb lenne, ha az OM honlapjáról elérhető lenne mindenki számára.)

Az igaz, hogy a diákok nem mindig vannak tisztában azzal, hogy az Oktatási Hivatal levelére mikor és miért lesz szükségük, ezért nem tartják azt maguknál állandó jelleggel. Én, személy szerint, ezért nem is hibáztatnám őket. Feltételezem, hogy az érettségire való készülés jobban leköti őket, mint a különböző azonosítók és formanyomtatványok hozzáférési módja.

Sajnálom, ha Önt a cikk felháborította, bár nem tudom, hogy a „mezei tanárok” mit szólnának a megvesztegethetőségükről elejtett megjegyzéséhez.

A hibáért elnézést kérek, és köszönöm a gondolatébresztő felvetéseket.

Üdvözlettel,
Rácz Éva