A Leánykérés-hadművelet

1978. augusztus 1-jén a moszkvai Gribojedov utcai házasságkötési palotában nem mindennapi esküvőre került sor. A hajómágnás Arisztotle Onasszisz, a Maria Callas szeretőjeként, majd Jacqueline Kennedy második férjeként elhíresült görög hajómágnás egyetlen leánya és örököse, Christina esküdött örök hűséget Szergej Kauzovnak, a Szovfraht szovjet tengeri szállítmányozási vállalat szürke kis alkalmazottjának. Thierry Wolton, a szovjet hírszerzés franciaországi tevékenységének kutatója váltig állította, hogy Kauzov a KGB magas rangú tisztje, Oleg Kalugin, a szovjet titkosszolgálat hajdani, az Egyesült Államokba disszidált tábornoka viszont tagadja ezt. Amennyire I. G. Atamanyenkónak A KGB – az utolsó érv címmel most megjelent könyvéből kideríthető, Kauzov valóban nem volt a KGB hivatásos tisztje. Csupán beszervezett külső munkatársa.

A hetvenes években a KGB hírszerzési részlege, az Első Főcsoportfőnökség széles körű műveletet indított befolyásos nyugati személyek behálózására. Férfi és női ügynökei csábíttatták el őket, és ha mód volt rá, akár össze is házasodtak velük. Ennek az akciónak a keretében került a „szerv” látókörébe a görög, francia és brit egyetemeken végzett amerikai állampolgárságú Christina Onassis, akinek apjától örökölt vagyona (olajszállító flotta, légitársaság, média) félmilliárd dollárra rúgott. A KGB athéni rezidentúrája állt rá az extravagáns dolgairól, nagyvonalú költekezéseiről híres nagyvilági hölgy – szaknyelven szólva – „feldolgozására”.

Megállapították, hogy társadalmi kapcsolatainak köszönhetően a multimilliomosnő esetleges harmadik férje (az első kettőtől ugyanis akkorra már elvált) az amerikai és a nyugat-európai gazdasági és politikai elit tagjává válhat, s bár igaz, hogy az asszony mind a tíz ujjára kaphat egy Robert Redford-küllemű, milliomos vagy arisztokrata férjet, mégis meg kell próbálni... A célszemélyről összeállított jellemzés a következő megállapítással végződött: „Azzal a néhány udvarlójával, akikkel intim kapcsolatba került, Christina domináns jellemének köszönhetően szakított. Nem szokta meg ugyanis, hogy alárendelt szerepben legyen; nyomást gyakorolni rá céltalan.”

Így kezdődött a Leánykérés művelet kódnevet kapott akció. N. őrnagy, akinek a teljes nevét még ma sem közlik, kapta a feladatot, hogy szeretőt, netán vőlegényjelöltet találjon a depresszióra hajlamos és akkoriban már gyógyszerfüggő Christina Onassisnak. N. bukkant rá Szergej Kauzovra, az asszonnyal üzleti kapcsolatban álló szovjet Szovfraht cég fuvarszervezési ügynökére. KGB-s főnökeivel arra a következtetésre jutottak, hogy a művelt, angolul, franciául folyékonyan beszélő, a nők körében nem kevés sikert aratott férfi megfelelő partner lehet a nő számára, akivel – állították az ügybe tanácsadóként bevont szakértők – pszichológiai értelemben is jól megértenék egymást.

Ezek után a KGB, meggyőzve a terv kivitelezésének számára kellemes és szükséges voltáról, beszervezte Kauzovot, aki a titkosszolgálati „keresztségben” a Hajós fedőnevet kapta. Felső sugallatra a Szovfraht egy üzletileg különösen csábító ajánlatot tett Christina Onassisnak, aki ennek megtárgyalására Moszkvába érkezett. Kauzov mindjárt az első villásreggelin a vendég asztalszomszédja volt, és élénk beszélgetésbe merült vele. Ennek során kiderült, hogy a férfinak ugyanúgy Salvador Dalí a kedvence, mint az asszonynak (Onassisnak a spanyol festő iránti rajongásáról a „feldolgozók” értesítették Kauzov tartótisztjét, aki gondoskodott róla, hogy Hajós megfelelő ismereteket szerezzen a művész munkásságáról); az ügynök egyben a Christina szívéhez közelálló ógörög szobrászat tárgykörében is kiemelkedő jártasságot árult el. Moszkva és az ősi Szuzdal templomait az üzletasszony már Kauzov kalauzolásával tekintette meg a következő napon.

Elutazásakor Onassis egy fehér Volga gépkocsival lepte meg új ismerősét, egyben fényképével is megajándékozta, amelynek hátára ezt írta: „A kedves Serge-nek, az egyedi darabnak, a nem szabványos gondolkodású embernek a képen ábrázolt személytől abban a reményben, hogy egy hónap múlva Párizsban találkozhatunk, amikor is kapcsolatunkat más síkba helyezhetjük át. A Te Christinád.”

Ez nyílt felhívás volt keringőre.

Egy hónap múlva a KGB a Szovfraht ügyei intézésének ürügyével Párizsba küldte Kauzovot, egyben elintézte, hogy a kiszemelt csábító a szokásosnál sokkal rövidebb idő alatt elválhasson feleségétől. A francia fővárosban a pár kapcsolata sikeresen áthelyeződött abba a bizonyos „más síkba”, és Christina – családja és környezete legnagyobb megdöbbenésére, azok minden lebeszélési próbálkozása ellenére – bejelentette, hogy hozzámegy az oroszhoz.

A társasági sajtó azonnal a KGB kezét látta a készülő frigyben, és azt állította, hogy Jacqueline Kennedy mostohalányát hipnotizálták, „zombisították” Moszkvában. A házasság azonban megköttetett, az ifjú pár beköltözött Kauzov moszkvai lakásába, miután volt neje két gyermekükkel együtt a Christinától kapott pénzen szövetkezeti lakást vásárolt magának.

Az Onassis-lány ettől fogva a szovjet fővárosból utazgatott külföldi tárgyalásaira, s minden alkalommal öröm töltötte el, ha rövid időre megszabadulhatott moszkvai otthonuktól, ahol a reggelei a vécéért folytatott ádáz küzdelemmel kezdődtek. „Ha én keltem fel másodiknak – mesélte később barátainak –, irigylésre kevéssé mondható helyzetbe kerültem. Kauzovot ugyanis székrekedés gyötörte, és nem egyszer egy órát is várnom kellett, hogy bejuthassak a fürdőszobába. Talán mondanom sem kell, hogy ez a lakás nem hasonlított az orosz cárok Téli Palotájára, és nekem, egy milliárdos vagyon gazdájának napról napra meg kellett harcolnom azért, hogy ráülhessek a vécécsészére, majd lezuhanyozhassak.”

Valószínűleg nem a férj renyhe bélműködése volt az egyetlen oka a házasság felbomlásának, de tény, hogy Szergej Kauzov és hitvese frigyének tizenhat hónap után vége szakadt. Christina Onassis visszaköltözött az Egyesült Államokba, majd Argentínában telepedett le. Előzőleg azonban, mintegy emlékbe, két óceánjáró tankerrel ajándékozta meg volt urát. Negyedszer is férjhez ment, ebből a házasságból kislánya született, majd ismét elvált. 37 éves volt, amikor komornája holtan találta a fürdőkádban. A sajtó azt pedzegette, hogy öngyilkos lett, de a boncolás szerint szívroham végzett vele. Kauzov még a szovjet időkben Londonban telepedett le, és az Onassis vállalatbirodalmához tartozó Interoceanic Factore Agency cégnél vállalt munkát. Ám hogy azóta milyen kapcsolatot ápol a szovjet – azóta már orosz – hírszerzéssel, arról nem szól a fáma.