A koronatanú: egy ostiai halász

A félórás filmrészlet már 2005-ben része volt Mario Martone Pasoliniról készült dokumentumfilmjének, de csak a napokban kapta meg az üggyel megbízott Francesco Minisci ügyész, hogy csatolja azt a vizsgálati anyaghoz. Ezzel újabb bizonyíték kerülhet az igazságszolgáltatás kezébe arra vonatkozóan, hogy a neves író-rendezőt nem egyetlen ember gyilkolta meg. Sokáig tartotta magát a hivatalos verzió, hogy Pino Pelosi a köztudottan homoszexuális Pasolini partnere volt és szerelemféltésből ölte meg őt. A művész barátai, pályatársai, köztük Oriana Fallaci, azonban kezdettől fogva azt állították, hogy a sokak számára „kellemetlen” Pasolinit felsőbb utasításra gyilkolták meg. Citti filmjében egy ostiai halász vallomásáról számol be, aki azonban nem mert a kamerák elé állni. „Két gépkocsit látott aznap éjjel a tengerpartra érkezni, nem egyet. Pasolinit legalább négyen rángatták ki az egyik kocsiból, egy halászhálóhoz vitték és ütni kezdték. A halász hallotta Pasolini jajgatását, majd azt látta, hogy az író úgy tett, mintha meghalt volna. Amikor támadóit eltávolodni látta, levette magáról véres ingét, megmosdott, de egyszercsak az egyik kocsi visszajött, a reflektorok rávilágítottak. Többen kiugrottak a kocsiból és futni kezdtek a menekülni próbáló Pasolini után. A halász látta őt, amint futásnak ered, de utána már nem látta többé” – mondja Citti a felvételeket kommentálva. A filmet a La Repubblica is feltette multimediális on-line oldalaira. Van a filmben egy másik vallomás is, Silvio Parrello, aki az egyik modellje volt Pasolini Utcakölykök (Ragazzi di vita) című regényének: ő „magánynyomozást” folytatott a művész iránti tiszteletből, és megtudta, hogy ki volt az a karosszérialakatos, akinek a műhelyében letisztították a vérnyomokat a Pasolinit végül elgázoló gépkocsiról és azt is, hogy ki vitte oda az autót aznap éjjel. Ez utóbbiról tudtak a hatóságok, amikor 1976-ban megkezdődött a feltételezett gyilkos pere, de az illető rejtélyes módon eltűnt, majd amikor 4 évvel később őrizetbe vették, mert lejárt jogosítvánnyal vezetett, az illető ügye „szigorúan bizalmas” minősítést kapott. Ez utóbbi információt a ma költőként és festőként ismert Parrello egy olyan barátjától kapta, aki az olasz titkos szolgálatnál, a Digosnál dolgozott akkoriban. A vizsgálat tehát nem zárult le. Két hónappal ezelőtt Massimo dell’Utri szenátor már szenzációt keltett azzal, hogy közölte: birtokában van Pasolini befejezetlen regénye, az Olaj (Petrolio) hiányzó fejezeteinek kézirata. A napokban Dino Pedriali, Pasolini fotósa és jó barátja megerősítette, hogy valóban léteznek az „eltűnt fejezetek”, az író rábízta a befejezés kéziratát. Elképzelhető, hogy a fotós érezte elérkezettnek az időt, hogy egy befolyásos politikus kezébe tegye le az anyagot, hogy egyszer s mindenkorra tisztázzák a 35 éve homályos (homályban tartott?) gyilkosságot? A Citti-fivérek évtizedeken át igen szoros kapcsolatban álltak Pasolinival. Sergio tucatnyi filmjének forgatókönyvében közreműködött, Franco pedig egyik kedvenc színésze volt. Főszerepet játszott többek között A csóróban, a Mamma Romában és Oedipus királyban is.