A hídépítő pápa
Ötnapos mexikói látogatás után, múlt csütörtökön tért vissza Rómába Ferenc pápa. Oda vezető útját megszakította Kubában, és találkozott Kirill pátriárkával, az orosz ortodox egyház vezetőjével. Mexikói körutazása során többször állást foglalt az országban uralkodó korrupció, a kábítószer-kereskedők tevékenysége ellen és a szegények, menekültek megsegítése mellett.
Talán egyetlen elődjére sem illett ennyire a pontifex maximus megjelölés, mint Ferenc pápára. A görögből latinba átvett kifejezés eredeti jelentése: legfőbb hídépítő. Eddigi pápasága idején szorgalmazta az egyes keresztény egyházak és más vallások közötti hídépítést. Járt a római Nagy Zsinagógában, tervezi az ottani dzsámi meglátogatását, és bejelentette, hogy a svédországi Lundban együtt ünnepli a reformáció napját az Evangélikus Világszövetséggel. Most pedig, csaknem ezeréves egyházszakadás után, találkozott a havannai repülőtéren az orosz ortodox egyház vezetőjével, Kirill pátriárkával.
A találkozó az évszázados ellenségesség teremtette szakadék betemetésének kezdete lehet. A két egyházfő rövid tárgyalása után hangsúlyozta, hogy összeköti őket a közel-keleti és az afrikai országokban élő keresztények sorsa iránti aggodalom. Állást foglaltak a keresztény családi felfogás és a házasság mellett. Ez önmagában nem sok. A legfontosabb a találkozás ténye volt. Viszont változatlanul elválasztja őket számos világnézeti és aktuálpolitikai probléma.
A római katolikus egyház világegyháznak tekint magát. Az orosz ortodox – mint az a neve is mondja – nemzetinek. A katolikus egyház globális gondolkodásával szemben az orosz szigorúan nemzeti, nacionalista nézeteket képvisel. A katolikusok elfogadják az egyház és állam különválasztását, az ortodox támogatja a mindenkori államhatalmat, a cároktól a kommunista pártfőtitkárokig, Putyin elnökig bezárólag. Ezt tette Kirill is a Krím annektálása, az ukrajnai háború és legutóbb a szíriai orosz bombázások idején. Mindhármat „szent háborúnak” nevezte.
A két egyház vezetőjének találkozója tehát ezeréves szakadás, számos véleménykülönbség, világnézeti és politikai viszály ellenére jött létre a havannai repülőtéren. A hídépítő Ferenc pápa ennyit is eredménynek tekint. Aztán továbbrepült Mexikóba, a világ második legtöbb katolikus állampolgárt számláló országába. Nagy ünnepléssel fogadták, az államelnök, Enrique Pena Nieto mondta az ünnepi beszédet, felesége, ismert színésznő énekelte, hogy „Mexikó fénnyel festi magát”. Több ezer hívő pedig okostelefon fényével kísérte a dalt. A következő napokban két szabadtéri szentmiséjén százezer hívő vett részt.
A politikusokkal való találkozásai már nem voltak ilyen felhőtlenek. Tárgyalásain a pápa arra figyelmeztette az ország vezetőit, hogy hivataluk és katolikus vallásuk a korrupcióval és a kábítószer-kereskedelemmel szembeni nagyobb küzdelemre kötelezi őket. Országos körutazásán ezek voltak beszédeinek központi gondolatai: emberhez méltó viszonyok teremtése, munkalehetőség minden állampolgár számára, küzdelem a korrupció és kábítószer-kereskedelem ellen. Olyan országban követelte ezt Ferenc pápa, ahol az utóbbi tíz évben százezer halálos áldozata volt a kábítószer-kereskedők háborújának, huszonhétezer embert elraboltak, túszul ejtettek az egyes bandák. A pápa meglátogatott több szociális otthont és a hírhedt Cereso 3 börtönt is, ahol négy évvel ezelőtt tizenhét halálos áldozata volt a börtönlázadásnak. Beszédet mondott a katolikus püspöki konferencián. „Személyetekben Mexikónak nem hercegekre, hanem az Úr szerény követeire van szüksége” – figyelmeztette a püspököket.
Mexikóból hazatérőben a hosszú repülőúton mikrofonnal a kezében válaszolt a kísérő újságírók kérdéseire. Teológiai szempontból szenzációnak számít, amit a fogamzásgátlásról mondott. Míg határozott nemmel felelt az abortusz minden formájára („gyilkosság, ami a maffia módszere”), bizonyos esetekben elfogadhatónak tekinti a fogamzásgátlást. Példaként említette a Zika vírus elleni védekezést. Mivel a vírus veszélyezteti a magzat egészségét, ebben az esetben „a fogamzásgátlás nem abszolút hiba”. Kijelentése az eddigi merev katolikus álláspont enyhítését jelenti, az ugyanis tiltja a fogamzásgátlás minden formáját.
Ferenc pápa másodszor használta fel a hosszú repülőutat arra, hogy egyházi szempontból forradalminak számító kijelentést tegyen. Legutóbb arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a homoszexualitásról, azt válaszolta: „A homoszexuális személy is Isten teremtménye. Ki vagyok én, hogy felülbíráljam Isten döntést?” A repülőgépen most arról is kérdezték újságírók a pápát, hogy mi a véleménye arról a Mexikó és az Egyesült Államok közé épített kerítésről, amelyet meglátogatott és amelynek mindkét oldalán katolikusok százai ünnepelték. Választhat-e egy amerikai katolikus olyan jelöltet elnökké – hangzott tovább a kérdés –, aki, mint Donald Trump, 2500 kilométerre akarja hosszabbítani a kerítést, és tervezi 11 millió mexikói menekült kiutasítását? A pápa válasza: „Az az ember, aki csak kerítéshúzásban és nem hídépítésben gondolkodik, nem keresztény.” (Trump azonnal reagált. Kijelentette, hogy ő hívő keresztény, és szerinte a pápát rosszul tájékoztatták Mexikóban.)
Mexikói látogatása, ottani nyilatkozatai újból világossá teszik, hogy a pápa – legalábbis egyelőre – messze elkerüli Magyarországot. De miért is jönne? Azért, hogy elbeszélgessen azzal az Orbán Viktorral, aki akkor fedezte fel vallásosságát, amikor a politikai opportunitás ezt megkövetelte? Az első szabadon választott parlamentben még azt kiabálta, amikor kereszténydemokrata képviselő lépett a mikrofon elé, hogy „csuhások, térdre, imához”. Miniszterelnökként pedig Orbán volt az első Európában, aki kerítést építtetett azok ellen a menekültek ellen, akiknek befogadását a pápa hónapok óta szorgalmazza. Ha eljönne, az az Erdő Péter is fogadná, aki a püspöki konferencia elnökeként „embercsempészésnek” nevezte, ha az egyház megnyitná a templomok és plébániák kapuit a menekültek előtt. Találkozhatna Ferenc pápa Kiss-Rigó László szegedi püspökkel is, aki kijelentette, hogy a pápa azért szorgalmazza a menekültek befogadását, mert „nem ismeri a szegedi helyzetet”. Így aztán a menekültek megsegítése helyett inkább stadionépítésre adta a perselypénzt. És fogadná a pápát az a magyar társadalom is, amelynek döntő többsége helyesli Orbán menekültellenes politikáját, a drótkerítést.
De mégis adja Isten, hogy Ferenc pápa meggondolja magát, és eljön Magyarországra. Őszinte örömmel fogadná társadalmunknak az a kisebb része, amely keresztény voltát az irgalmasság cselekedeteivel is gyakorolta, amikor hónapokon át adakozott a menekültek megsegítésére. És szeretettel, lelkesen fogadnák a klérus tagjai közül azok is, akiknek Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát adott arcot, és akik megnyitották intézményeik kapuit a menekültek előtt. Nekik szükségük lenne arra az erkölcsi támogatásra, amit a pápa látogatása jelentene Magyarországon.
