A hét aforizmája

Az aforizma a francia szellem legjellegzetesebb megnyilvánulása, tipikusan francia műfaj. A XVI. századtól napjainkig virágzik, s máig élvezetes szórakozást nyújt azoknak, akik kedvelik az elmés, ironikus, eredeti gondolatokat, az emberi társadalom természetéről vagy visszásságairól alkotott bölcs, tömör és egyedi ítéleteket.
Íme:

Nehéz annyira dicsérni valakit, hogy hazugnak érezze a dicséretet.

Bernard Le Bovier de FONTENELLE

(Rouen, 1657- Párizs, 1757)
Francia filozófus és költő (Corneille unokaöccse).

Ritka emberi és írói sors jutott osztályrészéül: kerek száz esztendeig élt.

1671-1677 között különböző költői versenyeken indult, írt néhány sikeres operalibrettót, első tragédiája azonban megbukott. Rossz költő volt, de kiváló, átfogó szellemű gondolkodó. Joggal írta róla Voltaire, hogy 'a legegyetemesebb elme, amelyet XIV. Lajos százada szült".
Legfontosabb művei a ’80-as években születtek:

Dialogues des morts (Holtak párbeszédei), 1683 – az ókori gondolkodás felsőbbrendűségének cáfolata és a descartes-i metafizika kritikája.

Entretiens sur la pluralité des mondes (Beszélgetések a világok sokaságáról), 1686 – a kopernikuszi világkép népszerű leírása; más lakott bolygókról szólóelmélet, amely a filozófiai relativizmus egyik kiindulópontjául szolgált.

Histoire des oracles (Az orákulumok története), 1687 - a holland Van Dale latin nyelvű művének adaptációja a hibás elmélkedés, a hiedelmek, a keresztény vallás eredetéről és okairól.

Életének utolsó évtizedeiben főleg irodalommal foglalkozott.

Fontenelle a népszerű tudományos ismeretterjesztés úttörője. Kritikai szelleme, racionalizmusa nagy hatást gyakorolt a XVIII. század gondolkodására.