A hét aforizmája
Az aforizma a francia szellem legjellegzetesebb megnyilvánulása, tipikusan francia műfaj. A XVI. századtól napjainkig virágzik, s máig élvezetes szórakozást nyújt azoknak, akik kedvelik az elmés, ironikus, eredeti gondolatokat, az emberi társadalom természetéről vagy visszásságairól alkotott bölcs, tömör és egyedi ítéleteket.
Íme:
Jobb elkárhozni, mint egyedül üdvözülni.
Henri-Frédéric Amiel
1821. szeptember 27. – 1881. május 11. Genf
Svájci francia esszéista, filozófus, irodalmi hagyatéka a francia művelődés tárházának egyik ékessége.
Kálvinista polgárcsaládból származott. Berlinben tanult filozófiát, majd Genfben esztétikát és erkölcsfilozófiát tanított. Költeményei és versfordításai nem túl jelentősek. (Petőfi 13 költeményét is lefordította.)
Hírnevét 1847-81 között írt, halála után felfedezett naplója hozta meg. A több ezer oldalas napló fő értékét mély önismeretre valló, árnyalt önelemzései adják, amelyekben a világtól magát függetleníteni kívánó gondolkodó vall az emberről és a világról. Figyelemre méltó oldalakat szentelt naplójában a klasszikus és kortárs írók értékelésének is.
Halála után kiadott művei: Fragments d’un journal intime (Töredékek egy bizalmas naplóból) /1883); Journal intime (Bizalmas napló)/1922-23); Essais critiques (Kritikai esszék)/1931; Journal intime de l’année 1886 (Az 1886. év bizalmas naplója)/1959
[Forrás: Világirodalmi kisenciklopédia]
