A hét aforizmája
Az aforizma a francia szellem legjellegzetesebb megnyilvánulása, tipikusan francia műfaj. A XVI. századtól napjainkig virágzik, s máig élvezetes szórakozást nyújt azoknak, akik kedvelik az elmés, ironikus, eredeti gondolatokat, az emberi társadalom természetéről vagy visszásságairól alkotott bölcs, tömör és egyedi ítéleteket.
Íme:
Ahogy mindinkább vonzódunk azokhoz az emberekhez, akikkel jót cselekedtünk, úgy mind hevesebben gyűlöljük azokat, akiket nagyon megbántottunk.
Jean de La Bruyère
(Párizs, 1645. augusztus 16. – Versailles, 1696. május 10.)
Francia író, esszéíró, moralista.
Polgári család gyermeke: apja adóügyi tisztviselő, anyja jogász-ősök sarja. Jogot tanult Orléans-ban, majd a kor szokása szerint Caenban hivatalt vásárolt.
Bossuet tanítványa volt, az ő ajánlására került Condé herceghez, aki 1684-ben megbízta – más három nevelő mellett – unokája, a Bourbon herceg nevelésével. Pedagógiai működését követően 1686-ban Condé herceg Chantilly-ben lévő könyvtárának lett gondozója. A herceg szolgálatában eltöltött évek a kispolgár keserves tapasztalataival gazdagították a gőgös és hitvány udvari környezetben, ami jó előtanulmányt jelentett későbbi munkásságához.
A Les Caractères ou les Mœurs de ce siècle (A mai század jellem- és erkölcsrajza) című művén tíz évig dolgozott, és Theophrasztosz-fordításának függelékeként hozta nyilvánosságra. 1688-94 között nyolc kiadást ért meg, minden évben újabb részekkel bővült. Az első kiadás 420 gondolatot illetve jellemképet tartalmaz, a nyolcadik kiadás 1120-at, a kilencedik kiadást a szerző már nem érte meg. Az írás könyörtelenül kiteregeti az udvar élettől elválaszthatatlan erkölcstelenségét, a pénz hatalmát egy demoralizált társadalomban, az arisztokrata semmittevés veszélyeit és mindazokat a divathóbortokat, amelyekben az ábrázolt egyének szórakozást találnak.
La Bruyère a style coupé, a rövid mondatos stílus egyik első kitűnő francia művelője. A mű szatirikus célzásai, személyi aktualitásai megnehezítették akadémiai tagságának elfogadtatását. Élete utolsó három évében (1693-96) volt az Akadémia tagja.
