A hét aforizmája

Az aforizma a francia szellem legjellegzetesebb megnyilvánulása, tipikusan francia műfaj. A XVI. századtól napjainkig virágzik, s máig élvezetes szórakozást nyújt azoknak, akik kedvelik az elmés, ironikus, eredeti gondolatokat, az emberi társadalom természetéről vagy visszásságairól alkotott bölcs, tömör és egyedi ítéleteket.
Íme:

Mindnyájunknak elegendő erőnk van ahhoz, hogy elviseljük mások bajait.

Francois de La Rochefoucauld
(1613. szeptember 15. — 1680. március 17.)
Francia prózaíró és moralista.
A becsvágyó, hercegi származású fiatalember élete csupa vállalkozás, kaland és cselszövés volt. Richelieu bíorossal szemben a királyné oldalára állt, aztán a Fronde lázadás idején már ellene harcolt, a többször megsebesült, szeme világát is elvesztette. E csaták után egy időre visszavonult birtokára.

XIV. Lajos uralma alatt megint Párizsban élt. Hűséges látogatója volt a főúri szalonoknak, Mme Lafayette-hez legendás barátság fűzte.

Műveit már életének viharos korszaka után, sok keserű tapasztalata birtokában írta. Főműve, amelynek halhatatlanságát köszönheti, az 1664-ben megjelent Maximes (Gondolatok , amelyeket mindig újra és újra írt, hogy gondolatait mind tömörebb és meggyőzőbb formában fejezze ki.

A szerző az átlagembert bábnak tekinti, akit önzése börtönében megannyi hazugság vagy illúzió köt a többi emberhez : azért véli bátornak magát, mert szégyelli gyávaságát, könyörületesnek, mert elérzékenyül saját baján, igazságosnak, mert retteg az őt sújtó igazságtalanságtól. Főműve magyarul 1810-ben, Kazinczy fordításában jelent meg Herceg La Rouchefoucald-nak maximái és morális reflexiói három nyelven címmel.