A háztartási alkalmazottat ritkán jelentik be
Az osztrák háztartásokban szívesen alkalmaznak kisegítőt, és ezt a gazdasági válság sem befolyásolja. Az 580 ezer háztartási alkalmazott tavaly több mint 2 milliárd eurót keresett, ám ebből a költségvetésnek nem sok haszna származott. Az esetek többségében ebben az ágazatban megszokott a feketemunka.
A bejelentett, vagyis igazi munkaviszonnyal rendelkező alkalmazott persze luxus. Ha foglalkoztatójuk megfizeti az összes előírt járulékot, az évi 50 ezer eurójába is belekerül. Nem csoda, hogy mindössze háromezer azoknak a háztartásoknak a száma, amelyik vállalja ezt a terhet. Az igazi gazdagoknak persze ez nem gond, közöttük olyanok is vannak, akik tíz vagy még több alkalmazottat is tartanak. Nincsenek sokan, mindössze négy ilyen háztartást tartanak nyilván egész Ausztriában.
Az osztrák családok 60 százaléka igénybe vesz valamilyen háztartási kisegítő szolgáltatást.
A bejárónők nagy része „rendes” munkahelye mellett tesz szert így plusz bevételre, azonban egy legutóbb készült tanulmányból az is kiderül, hogy jó nyolcvanezer azoknak a száma, akiknek semmilyen más keresetre nincs lehetőségük. Ők azok a külföldiek, akiknek nincs munkavállalási, letelepedési, sőt tartózkodási engedélyük, sokan csak turista vízummal rendelkeznek. Még az EU-tagországbeliek – mint a lengyelek, akiket előszeretettel alkalmaznak az osztrákok takarítói munkakörben – kénytelenek időről időre hazatérni, s az újabb beutazással ismét megszerezni a jogot a tartózkodásra.
A felmérésből azonban az is kiderül, hogy viszonylag ritka a rendszeresen bejáró háztartási alkalmazott. Az összes háztartás egy százaléka alkalmaz hetenként egyszer takarítónőt, további 23 százalék havonta egyszer vesz igénybe külső segítséget. Sokan inkább csak egy-egy nagytakarításra, kerti munkára vagy gyermekfelügyeletre hívnak kisegítőt. Összesen 1,9 millió család bízza a takarítást, 69 ezer a gyermekfelügyeletet és 437 ezer a kerti munkát „profira”.
A takarítók órabére tavaly átlag 8,70 euró, a bébiszittereké 10,90 euró, a kerti munkásoké pedig 14,70 euró volt, jóval magasabb, mint az előző esztendőben. A bökkenő: az összesen ilyesmire kiadott 2,07 milliárd euró 83 százaléka egyenesen a zsebekben landol, mindenfajta járulékfizetést elkerülve. Hiába találta ki a kormány az úgynevezett szolgáltatási csekk intézményét. Ezt a csekket trafikban árulják, 10 euró értékű szolgáltatást valamivel drágábban lehet(ne) megvenni, s azt az érintett azután ugyancsak a névértéknél jóval alacsonyabb áron válthatná be. Cserében a legegyszerűbb biztosítás járna érte. Az ötlet nem vált be, munkáltató és alkalmazott egyaránt marad a zsebbe fizetésnél, nem utolsósorban az utóbbiak vonakodása miatt.
