"A halál természetes mérföldkő"
Alexander Szolzsenyicin, akinek írásai felhívták a világ figyelmét Sztálin munkatáborainak brutalitására, 89 éves korában meghalt. Ahogyan a Spiegelnek adott interjújában tavaly fogalmazott: „a halál természetes mérföldkő minden ember életében”.
Elhunyt az orosz irodalom legendás alakja, Alexander Szolzsenyicin, aki írásaiban a világ elé tárta a sztálini munkatáborok borzalmát. A 89 éves, Nobel-díjas író már hónapok óta nem szerepelt a nyilvánosság előtt. Vasárnap szívrohamban halt meg otthonában, jelentette be fia hétfőn.
Szolzsenyicin gulágon szerzett tapasztalatainak – szenvedéséről és túléléséről írt – megingathatatlan beszámolói miatt üldözték a szovjet hatóságok, végül nyugati száműzetésbe kényszerült. Habár évek óta nem nyilatkozott, tavaly mégis kivételt tett: a Spiegelnek adott interjújában fejtette ki nézeteit az orosz történelemről, Gorbacsov és Jelcin hibáiról, és azzal a nyugati világgal szembeni csalódásáról, amely pedig elismerésekkel halmozta el.
1945-ben tartóztatták le, amint a Vörös Hadsereg kapitányaként Hitler csapatai ellen harcolt. Bűne – egy Sztálint kritizáló levél – nyolc évnyi munkatábort jelentett számára. 1953-ban szabadult, ekkor gyomorráktól szenvedett. 1962-ben engedélyezték számára, hogy kiadja beszámolóit gulágon szerzett tapasztalatairól Ivan Gyenyiszovics egy napja címen jelent meg.
Azzal hogy 1970-ben elfogadta az Irodalmi Nobel-díjat, kivívta a keményvonalas Brezsnyev-féle vezetés haragját. Hogy Párizsban kiadhassák, ki kellett csempészni a Szovjetunióból epikus munkáját A Gulag szigetcsoportot. A könyv ijesztő leírása a szovjet rendszer brutálisan elnyomó voltáról, számos nyugati értelmiségit késztetett arra a hetvenes években, hogy elpártoljon a Szovjetuniótól. A megjelenés hatására Szolzsenyicin száműzetésbe kényszerült. 1974-ben letartóztatták, megfosztották szovjet állampolgárságától, majd kitoloncolták az NSZK-ba, ahol egy ideig a német író, Heinrich Böll vendégszeretetét élvezte. Hamarosan az Egyesült Államokban, Vermontban telepedett le feleségével - írja a Spiegel Online.
Az író a Szovjetunió éles bírálójává vált, ugyanakkor a nyugati kultúrát is támadta annak materializmusa, és életformája miatt, amit ő az individualizmus és liberalizmus sekélyes hajszolásaként élt meg. 1994-ben tért vissza Oroszországba és felháborodott a szegények és gazdagok között tágingó mélységes szakadék láttán. Elutasította az akkori elnök, Borisz Jelcin kitüntetését is, mellyel a poszt-szovjet társadalommal szembeni ellenszenvét kívánta kifejezni.
A német nyelvű hírportál szerint Szolzsenyicin fokozatosan megbékélt Jelcin utódával, Vlagyimir Putyinnal, annak KGB tiszti múltja dacára. Néhány nyugati kritikusa azzal vádolta meg az írót, hogy a fokozatosan tekintélyuralmivá váló orosz vezetés eszméinek védőjévé válik, később az antiszemitizmus vádjával is illették.
Tavaly júniusban Putyin állami kitüntetést adományozott neki, habár egészségi állapota nem engedte meg, hogy azt személyesen vegye át. A Spiegelnek adott interjújában tavaly júliusban Szolzsenyicin azt nyilatkozta, hogy többé már nem fél a haláltól.
– Úgy érzem, hogy ez egy természetes, de kétségtelenül az utolsó mérföldköve minden ember életének – mondta.
