A gyermekrabló cinkosai még szabadlábon lehetnek
Ha a rendőrségen múlt volna, Natascha Kampusch talán még ma is az őt rabszolgasorban tartó Wolfgang Priklopil házában lenne bezárva. A mulasztásokat vizsgáló bizottság most új szenzációval állt elő: alapos ok van gyanítani, hogy az elrablónak voltak tettestársai.
Ami nem újdonság: Natascha Kampusch nyolc és fél évi rabság után saját leleményének és bátorságának köszönhetően szabadult 2006 augusztusában. Elrablója, az akkor 44 éves Wolfgang Priklopil öngyilkos lett. A szökése idején 18 éves lány, aki teljes kamaszkorát a megszállott férfi hatalmában töltötte egy pincében, hermetikusan elzárva a külvilágtól, csak nehezen és meglehetősen diszkréten vallott a nyolc és fél év mindennapjairól. A nyomozók - mindig pszichológusok jelenlétében - nem egykönnyen jutottak a részletekhez.
Már kiszabadulása után kiderült, hogy a nyomozók igen sok hibát követtek el. Az ezernyi bejelentés között például elsikkadt egy rendőrségi alkalmazott – kutyasétáltató - közlése egy szerinte különösen viselkedő strasshofi férfiről. Nevet nem tudott, de a házat megmutatta. Wolfgang Priklopil volt az illető. A rendőrök fel is keresték a férfit a házában – ott, ahol a kislányt egy külön kiépített pincerészben rejtegette - de nem néztek körül alaposan, beérték a kitérő válaszokkal, s elejtették az ügyet.. Ha akkor jelentőséget tulajdonítanak a bejelentésnek, nyolc év rabságot takaríthattak volna meg Natascha Kampuschnak.
Jó háromnegyed éve több ilyen mulasztás gyanúja is felmerült. Parlamenti bizottság alakult Ludwig Adamowitsch volt alkotmánybírósági elnök vezetésével az egyéb esetleges hibák feltárására. A Die Presse birtokába jutott első részjelentés pikáns adatokat tartalmaz arról, hogy a nyomozóhatóság később sem fordított figyelmet bizonyos sokatmondó jelzésekre, voltak összejátszások, összeférhetetlenségek. A következtetés: lehet, hogy Priklopil cinkosa(i) ma is háborítatlanul él(nek).
Közvetlenül Natascha eltűnése után egyik osztálytársa azt állította, hogy a tízéves kislány két férfivel szállt be egy kisbuszba. Később, a szabadulás után az áldozat lelki békéjét védelmező szervezet nyomásának engedve Nataschát sem faggatták túl sokat erről.
A bizottság több olyan ügyet tárt fel, amelynek gyanúsítottjairól - egy gyermekpornó-hálózathoz tartozó férfiről, és egy csalás ügyében letartóztatottról - feltételezhető lehetett volna a kapcsolat a Natascha -üggyel, de az egyszerűsítés kedvéért nem kutakodtak tovább. Beérték annyival, hogy Natascha szabad, a tettes halott.
Az a kihallgatás sem lehetett elég alapos, amelynek Priklopil egyetlen barátját, Ernst H.-t vetették alá. Ő annak idején azt vallotta, hogy semmit nem tudott a dologról. Amikor a lány elszökött, Priklopil zaklatott állapotban őt hívta fel, azzal a mesével, hogy ittasan gázolt. Ernst H. állítólag ekkor megpróbálta rábeszélni, hogy adja fel magát. Később, amikor Priklopil öngyilkosságáról és a gyerekrablás ügyéről hallott, eszébe jutott, hogy egyszer barátjánál összetalálkozott egy fiatal lánnyal, akit Priklopil ismerőseként mutatott be.
A bizottság még nem tette közzé a végső jelentést, s nem tudni, mi a következő lépés. A téma azonban most ismét előkerült.
Miközben Natascha még mindig küszködik múltjával, igyekszik megbirkózni a mindennapi életbe való visszatéréssel, újra fennáll az a veszély, hogy olyan részletek kerülnek ki a nyilvánosságba, amelyeket a szörnyű sors elszenvedője nem akar felfedni. Volt már példa arra, hogy a titkosított - mert személyiségi jogokat érintő - vallomások eljutottak a sajtóhoz. Natascha, akinek egész életét kettétörte ez a nyolc és fél év, elrablójáról különösen nyilatkozott: néha úgy tűnt, védi. Megszerezte például Priklopil strasshofi házát, ahol gyermekkorát bezárva töltötte. A kapcsolat elrablójához máig ködös, s jó lenne, ha a valóban csak Nataschára tartozó részletek megmaradnának a szigorúan elzárt akták mélyén.
