A Fidesznek nem partner a legszimpatikusabb szlovákiai politikus, aki magyar

– Egy friss szlovákiai közvélemény-kutatás szerint az ország pártelnökei közül ön a legszimpatikusabb és holtversenyben a leginkább szavahihető is. Egy 7,3 százalékos párt élén ez lehetőség a befolyás erősítésére, vagy inkább csak jóleső, kis színes hír?

– Az ilyen felmérésekről azt szoktam mondani, hogy a politika nem lóverseny. Ez olyan pillanatkép, amely a holnapról hallgat. Persze, jó lenne, ha a hírt át lehetne fordítani a Híd párt támogatásának megerősítésére, de erről, sajnos, szó sincs. Kétségtelen viszont, hogy megerősíti, jó úton járunk: a választás utáni irtózatos sárdobálás az emberek többségét nem érintette meg.

– A rendszerváltás óta önnek talán még sohasem volt olyan rossz a sajtója, mint két hónappal az idézett közvélemény-kutatás előtt. Saját választóinak egy része is leszedte önről a keresztvizet, és éppen a szavahihetőségét vonták kétségbe, amikor bejelentette, hogy a konzervatív Híd koalícióra lép azokkal, akiket a választási kampányban még hevesen támadott. Sokan politikai harakirit emlegettek. Matematikai lehetőség pedig volt jobboldali koalícióra is. Hogyan látja három hónap után, jól döntött tavasszal?

– Nem biztos, hogy saját választóim szedték le rólam a keresztvizet. Alapos olvasó vagyok, végigböngésztem az 1300 kommentet, amely a bejelentésemet követte. Alig volt a szerzők között, aki ránk szavazott, bőven akadtak viszont más pártok elkötelezett hívei. Például a liberális Szabadság és Szolidaritás párt aktivistája, aki még a szavazólapját is lefényképezte és kitette a titkos szavazás után. Valamiért náluk szokás ez a butaság: lelkük rajta. A koalíciós tárgyalások után készített közvélemény-kutatások igazolták: támogatottságunk nem romlott az intenzív és ostoba ellenkampány után sem.

– Szóval jól döntött?

– Jól. Tény, hogy volt matematikai esély egy nagyon szűk jobboldali koalíció összeterelésére, ha Marian Kotleba szélsőségeseit leszámítva a teljes mai ellenzék összeállt volna a Szlovák Nemzeti Párttal és a Híddal. Ám a Szabadság és Szolidaritás, valamint az Egyszerű Emberek Pártjának vezetői már az első puhatolódzó tárgyaláson bejelentették: nem tudják garantálni minden képviselőjük szavazatát. Ez a koalíció egy-két hónapnál többet biztosan nem bírt volna ki. Mi egyébként már két jobboldali koalícióban benne voltunk, Dzurindával és Radičovával is. Soha sem tudtunk ezeknek a kormányoknak a programjába benyomni olyasmit, amit a jelenlegi kormánykoalíció máris elfogadott. Épp beszélgetésünk délelőttjén szavazta meg a ház első olvasatban például a kis iskolák megmentését. Ez jó a magyaroknak, de nem csak nekünk: az összes nemzetiségi iskolát megmentjük vele.

– A dolog pikantériája, hogy annak a Szlovák Nemzeti Párt pártnak a minisztere készítette az előterjesztést, melyet valaha a magyarfaló Ján Slota vezetett. Változnak az idők.

– Már csak ezért a törvényért is érdemes volt beszállni ebbe a koalícióba! Mert nyilvánvaló: csak akkor van jövője a magyarságnak Szlovákiában, ha a gyerekek az iskolában megtanulják a nyelvet. De egyezség van a kulturális önkormányzatiság törvényes garanciájáról is, az eddiginél sokkal nagyobb anyagi támogatással, amelynek elosztásába ráadásul a kormány nem szólhatna bele, csak ellenőrző szerepe volna. Magyaroknak és szlovákoknak egyaránt ígér gazdasági előnyöket a leszakadó régiók infrastruktúrájának korszerűsítése, a Dél-Szlovákia és Pozsony közötti gyorsforgalmi út építésének felgyorsítása.

– Azért voltak már kínos pillanatok is ebben a koalícióban. Az ön pártja nem szavazta meg az állampolgársági törvény felülvizsgálatát, így továbbra is megfosztják szlovák állampolgárságától azt, aki felveszi más ország állampolgárságát. Pedig korábban épp önök javasolták, hogy ez ne így legyen. Gondolom, nehéz volt nem megnyomni az igen gombot.

– Tudja, miért nem sikerült az állampolgársági törvényt felülvizsgáltatnunk a Radičová-kormány idején? Azért, mert ugyanazok torpedózták meg, akik most beterjesztették a javaslatot. Ez csak átlátszó politikai cselezés volt. Azt akarták, hogy én szembemenjek a koalíciós szerződéssel, gyengítsem a kormányt, és ezzel kockáztassam például a kis iskolák ügyét. Amely a kisebbségi jövő kulcsa. Szabad lett volna ebbe belemennem? Hiszen összesen 66 magyart fosztottak meg az állampolgárságától, akik az ehhez szükséges információval maguk álltak elő. A másik oldalon meg több mint százezer gyerek áll. A kis iskolák fogják a magyart magyarnak megtartani. Nem volt olyan nehéz ezt mérlegelni!

– A magyarországi politikában nem csak az elképzelhetetlen, hogy ideológiai határvonalakon átlépve vállalkozzanak pártok koalíciókötésre, de valójában az egy táborhoz tartozók is képtelenek az együttműködésre. Önöknél szivárványkoalíció van hatalmon. Miből adódik a különbség? Itt Szlovákiában erősebben hatott a szélsőjobb fenyegetése?

– Szerintem hamarosan a Fidesz is szembetalálhatja magát a dilemmával: a Jobbik lesz-e koalíciós, esetleg külső támogató partnere, vagy a másik oldal? A politikus felelőssége, hogy olyan döntést hozzon, ami hosszú távon jó lehet az országnak. Nálunk is eljöhet az idő, amikor azok, akik leginkább kritizálják a mostani kormánykoalíciót, azt mondják majd: gyerekek, mentsük meg együtt az országot, mert nem akarunk egy fasizálódó Szlovákiában élni!

– Bő két hét múlva önök átveszik az uniós elnökséget. Egy többsebességes Európában Pozsony vajon készen áll arra, hogy kövesse Budapestet a perifériára, vagy inkább a mag-Európához akar tartozni, amit az eurózóna-tagsága is megkönnyíthet?

– Éppen tegnap jöttem meg Hágából, ahol a hollandok adták át nekünk parlamenti szinten a stafétabotot. Ott elmondtam: szerintünk Európának nagy szüksége van arra, hogy jobban figyeljen mindenki a másikra, közöttük a kis országok véleményére is. Vegyük csak a migráció ügyét: mi önkéntesen készek vagyunk befogadni menekülteket...

– Itt álljunk meg! Önkéntesen befogadnak menekülteket?

– Igen. Száznegyvenkilenc asszír keresztényt már befogadtunk, és ez a program folytatódik. De a kötelező kvóta ügye halott. Ezt az is bizonyítja, hogy két család nem tudott beilleszkedni nálunk, és ők vissza is mentek Irakba. Ha kötelező kvóta van, akkor fegyverrel tartsam majd itt őket? Egyébként is: ki akar nálunk vagy éppen Magyarországon maradni, ha elmehet, mondjuk, Hollandiába, ahol a juttatások magasabbak? Vannak dolgok, amelyeket jobb az önkéntességre bízni, mint túlszabályozni. Az államok önkéntessége és a menekülők önkéntessége is több jót ígér.

– Robert Fico miniszterelnök a közelmúltban érdekes nyilatkozatot tett. Kifejtette: az iszlámnak nincsen helye Szlovákiában, és kikelt a multikulturalizmus ellen. Voltak, akik úgy vélték, ezzel a kormányfő ellentmondott a kormányprogramnak. Mások szerint még az alkotmánynak is.

– A kormányfő azóta már elmondta: nem úgy gondolta, ahogyan megjelent, rossz kontextusba kerültek a szavai. Az persze igaz, hogy nálunk az iszlám kultúra nem őshonos. Ugyanakkor tény, hogy csak itt, Pozsonyban él legalább kétezer muzulmán ember, három imaházuk van, és soha semmilyen probléma nem volt velük. Az ő jogaikat senki sem vitathatja el. Fico kormányfő épp tegnap magyarázta el, hogy rosszul idézték.

– Mit gondol, siker lesz a szlovák uniós elnökség, ha a miniszterelnöktől ilyesmi idézhető?

– Tegnap arról is beszéltünk, hogy a jövőben az ilyesmire jobban oda kell figyelnie, tekintettel arra, hogy már nemcsak saját pártját képviseli, hanem egy olyan koalíciót, amelyben három partnere is van.

– A napokban megválasztották az ön korábbi pártjának, a Magyar Közösség Pártjának új elnökét. A tisztújító közgyűlésen hírügynökségi jelentések szerint „szűnni nem akaró taps” fogadta Semjén Zsolt bejelentését, miszerint, bár a párt megint a parlamenti küszöb alatt teljesített, Budapest továbbra is az MKP-t tekinti a szlovákiai magyarság képviselőjének. Tehát önöket akkor sem, ha benne vannak a kormányban. Ez kinek jó, kinek rossz?

– Ez az oszd meg és uralkodj politikája. A magyar kormánynak pedig tudatosítania kell magában: ha a Magyar Közösség Pártját tekinti egyedüli partnernek, akkor csak százezer szlovákiai magyar képviseletét tartja fontosnak. Ennyi az MKP szavazóinak száma. Az itteni magyarok viszont négyszázhatvanezren vannak. Persze ezzel nem mondom, hogy mi képviseljük a maradékot – vannak, akik nem mennek el szavazni –, de 2012-ben például egyértelműen ki tudtuk mutatni, hogy százötvenezer magyar választónk volt az MKP százezrével szemben. Lelkük rajta, ha Budapesten úgy gondolják, a szlovákiai magyarságnak csak kisebb részét kell képviselniük, segíteniük. Lelkük rajta, ha úgy gondolják, hogy egy politikai párton keresztül kell elosztani a kulturális szervezeteknek juttatott támogatást. Hogy rendben van, ha az egyetlen itteni magyar táncszínház nem kap támogatást, mert a Híd párt valamelyik rendezvényén fellépett. Abban reménykedem azonban, hogy ez nem lesz mindig így, hiszen eljutnak hozzám ezzel ellentétes, kedvező információk is. Egy biztos: az én választóim ebben az országban élnek, és én az ő érdekeiket fogom védelmezni – bárkivel szemben.

– Lát-e esélyt a változásra az új MKP-vezetéssel?

– Mi a parlamenti választások után azonnal tárgyalni szerettünk volna, de akkor elutasítottak minket. Tudja, az MKP rendszeresen a parlamenti választások előtt fél évvel jelentkezik, hogy együtt kellene működni. Erre azt szoktuk felelni: gyerekek, az nem megy, hogy négy éven át árulóztok minket, mesterségesen feszültséget keltetek, aztán amikor látjátok, hogy nélkülünk nem juttok be a parlamentbe, hirtelen barátkozni kezdtek. Ezért jó előre megmondtuk, a választások után készek vagyunk leülni az asztalhoz, hogy megbeszéljük, van-e valódi igény az együttműködésre. Nem jöttek el. Most megint nyitva az ajtó. Egy azonban biztos: vagy folyamatosan együttműködünk és hozzászoktatjuk a választóinkat a gondolathoz, hogy vége az ellenségeskedésnek – ami persze nem zárja ki a vitákat –, vagy megint két magyar párt indul a következő parlamenti választásokon.

– A magyarok lakta vidékeken volt a legalacsonyabb a választási részvétel. Miért?

– Gondoljon bele, mit tehet a választó, aki a médiából szerzi az információit. Én életemben sohasem voltam a győri vasútállomáson. A párt, amely a választások előtt még együttműködésre hívott minket, a kampány idején Photoshoppal mégis olyan képet készített, amelyen én a győri vasútállomáson menekültek gyűrűjében állok, és győzködöm őket, hogy jöjjenek át Szlovákiába. Ezek után hiába próbálom a valódi álláspontomat megmagyarázni egy választói gyűlésen. Hiszen azt hiszik, láttak a két szemükkel Győrben.

– Ezt Budapestről várták el az MKP-tól?

– Erre hadd ne feleljek. Tudom, hogy a választási kampányaikba hogyan segített be pénzzel a magyar kormány. Egy Főnix nevű szervezeten keresztül küldték a fideszesek az aktivistáikat, minden járásba többet. Legyen ez az ő dolguk. A mi pártunk másképpen működik. Az viszont tény, hogy szegény választópolgárnak volt miért azt mondania: a politikusok csak marakodni tudnak, nem tudom, melyiknek van igaza, nem megyek el szavazni. De ez már a múlt, amit ideje lezárni. Mi készen állunk arra, hogy az együttműködésben új fejezetet nyissunk a Magyar Közösség Pártjával, és ha erre lehetőség nyílik, a budapesti Fidesz-kormánnyal is.