A dubai merénylet

A dubai merénylők hamis útlevelekkel jutottak be az emirátusba, ám azok valós izraeli (valamint brit, ír és francia) állampolgárok adatait tartalmazták. Pedig Paul Kealey (és további öt izraeli), akinek személyazonosságát így ellopták, nem veszítette el, nem adta kölcsön az útlevelét, nem hagyta el a múlt évben Izraelt, soha nem járt Dubaiban, és fogalma sem volt Mahmud el-Mabhuhról, sem az ellene elkövetett merényletről.

Mindenki gyanús

Hogyan kerültek Paul Kealey-nek (és társainak) adatai a dubai merénylők hamis útleveleibe? Mint minden hasonló esetben, Izrael hivatalosan nem erősíti meg, és nem is cáfolja részvételét az akcióban.

Fennáll tehát mindkét lehetőség: a dubai akció az izraeli titkosszolgálat (a Moszad) műve – vagy egy másik csoporté. Ez utóbbi lehetőség sem zárható ki. A palesztinok – a Hamasz és a Fatah – egymást vádolják.

Utóbbi esetben izraeli állampolgárok adatainak belekeverése a hamisított útlevelekbe igen hasznos: Izraelre tereli a figyelmet. Viszont a jól őrzött izraeli adattárból megszerezni a kívánt adatokat – aligha könnyű.

Ha a Moszad vitte véghez a dubai akciót, izraeli polgárok valós adatainak felhasználása (ami Izraelre tereli a gyanút) csak a sietős munka vagy a túlzott önbizalom következménye lehet. Abban a hiszemben, hogy az ellenfél nem elég ügyes, és nem eléggé rátermett, hogy felfedezze az összefüggéseket.

A túlzott önbizalom egyébként a múltban is többször jellemezte a Moszadot – például, amikor Izrael kénytelen volt szabadon bocsátani Jaszin sejket a Haled Masal Hamasz-vezető elleni sikertelen merénylet után. (Egy régi izraeli szatíra szerint két Moszad-ügynök lehallgatókészüléket akart telepíteni. De hazautaztak, mert nem tudtak megegyezni, hogy a fekete zsinórt a vörössel vagy a sárgával kössék-e össze...)

A hamis brit, ír és francia útlevelek miatt Izraelnek magyarázkodnia kell. Londoni és dublini nagyköveteit berendelték a külügyminisztériumba. Ezek a megbeszélések természetesen eredménytelenek voltak, mert a diplomaták csak a hivatalos álláspontot tolmácsolhatták, az pedig az, hogy nincs izraeli hivatalos álláspont.

Sok a kérdőjel

Ugyanezt a „játszmát” viszont a hatóságok nem játszhatják el a saját polgáraikkal szemben. Paul Kealey és társai állandó feszültségben élnek, félnek a „bosszútól”, néhányan ideiglenesen elköltöztek otthonról, hogy szabaduljanak az újságírók ostromától. Nem távozhatnak az országból, mert azonnal letartóztatnák őket, hiszen a körözöttek listáján vannak. Az izraeli rendőrségnek kellene lépéseket tennie, hogy levegyék a tévedésből listára kerülőket – de egyelőre nem történt semmi.

A kérdés: vajon az állam önkényesen és a polgár tudta nélkül megvonhatja-e az illető személyazonosságát, „használhatja-e”, és rendelkezhet-e vele?

Magától értetődőnek kellene lennie, hogy jogállamban az ember személyazonossága érinthetetlen, nem idegeníthető el – vagy csak egészen végső esetekben, akkor sem a végrehajtó szerv önkényes határozata alapján, csupán felsőbb utasításra. A Haaretz című izraeli lap szerint a dubai esetben a polgárok személyazonosságának elidegenítéséről nem határozhatott alacsonyabb beosztású hivatalnok, mint az állami főügyész. És neki is szüksége volt a miniszterelnök beleegyezésére.

Vagyis: nagyon sok a kérdőjel. Ide jutottunk a dubai merénylet ügyében. És a történetnek koránt sincs vége.