A Der Standard a strasbourgi bemutatkozásról

…. A vitában a soros magyar EU-elnökség programjáról és a kormány sokat vitatott médiatörvényéről számos bírálat hangzott el a törvény demokratikus jellegű hiányosságairól. S voltak kemény hozzászólások is: pl. az osztrák szociáldemokrata képviselő, Jörg Leichtfrid (SPÖ) azt kérdezte a magyar miniszterelnöktől és egyben az EU soros elnökétől, Orbán Viktor-tól, hogy „hogyan érzi magát egy olyan ember, akiről azt tartják, hogy hazáját eltávolítja a demokráciától, és a totalitarizmus felé vezeti”.

A kérdés közbekiáltásokat váltott ki, de a továbbiakban nem sok feltűnést okozott. Csalóka! Mindent összevetve két órán át viszonylag nyugodt és szakszerű hangnemben folyt a véleménycsere Orbánnal a plénum előtt. Ez részben magának Orbánnak volt köszönhető: aki, a bevezető nyilatkozatában előadott ambiciózus és rendkívül nagyravágyó, programadó terveivel meglepte a Baloldaliak és a Zöldek kritikus képviselőit. Orbán feltétlenül elfogadtatna egy romastratégiát, és le akarja zárni a belépési tárgyalásokat Horvátországgal. Másrészt, nyilatkozatában a médiatörvényt illetően békülékenynek mutatkozott, és változásokat jelentett be arra az esetre, ha az EU Bizottság azt kívánja. Lehetséges, hogy röviddel egy óra előtt a képviselők közül egyik-másik már az ebédre gondolt. Úgy tűnt, hogy az Orbán-ügy viszonylag simán lezajlott.

„Európa Hugo Cháveze”

Kétségtelen, hogy az Európai Szociáldemokraták (SPE) frakcióvezetője, Martin Schulz „rendkívül komoly helyzetről” beszélt, de ő csak kérte Orbánt, „maga is tegyen” azért, hogy semmi ne terhelje az EU-soros elnökségét. Bár a mindig erősen fogalmazó zöld képviselő, Daniel Cohn-Bendit azt is mondta Orbánról, hogy olyan úton halad, amelyen „Európa Hugo Chávez-e lehet belőle”, nagyra értékelte a miniszterelnöknek a szabadság és a demokrácia érdekében 1989-ben mutatott harcos fellépését. Cohn-Bendit arra bátorította Orbánt, hogy olyan médiatörvényt alkosson, amely „megfelel az európai értékeknek”.

Az ügy lefutottnak tűnt! Mindaddig, amíg Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke meg nem lépte azt az utolsó lépést, amely a botrányhoz vezetett: felkérte Orbánt a záróbeszéd megtartására - mondván: „ négy perce van”.

A rákövetkező 12 perc 13 másodperc, amelyet aztán Orbán igénybe vett, történelmet írhatna. „Csak csodálkozom amikor” – emelkedett szólásra – „sok tiszteletreméltó ember téves tényekből indul ki, s gyakran sértő kijelentéseket tesz. Csaknem semmi nem igaz abból, amit a médiatörvényről állítanak. Éppen az ellenkezője igaz, mert ő, Orbán, csak az 1986-ból származó kommunista médiatörvényt javította ki. Azt különösen nem tudja értelmezni, ha azt állítják, hogy ő kérdésessé teszi a demokráciát Magyarországon. „Ezt nem fogadom el” –mondta. Szabad bírálni, de „nem szabad egy népet megsérteni” – mennydörögte Orbán a teremben, mert „mi valóban éltünk diktatúrában”. Buzek félbe akarta szakítani, de Orbán tovább támadott: „Képtelenség, ha önök azt állítják, hogy Magyarország a diktatúrához vezető úton halad”. Vagy: „készen állok a harcra!” Schulz és Cohn-Bendit ismét hozzászólásra jelentkeznek, és visszautasítják, hogy a törvény bírálatát felcseréljék Magyarország bírálatával. Buzek közbeavatkozik, és bezárja az ülést. Ez botrány!
(Thomas Mayer /

Fordította: dr. Gonda László

További cikkeket olvashat Ausztriáról a