A csokikirály, a gázhercegnő és a nép szolgája - Ukrajna elnököt választ
Az ukrajnai elnöki poszt egyik várományosa a jelenleg is hivatalban lévő államfő, Petro Porosenko, más megközelítésben a csokikirály. Tipikus oligarcha, az édességgyártás mellett további iparágakban is érdekelt, és övé az egyik országos tévécsatorna is. Fő vetélytársa a korábbi többszörös kormányfő, a gázipari oligarcha és börtönviselt mártír, Julija Timosenko, másképpen a gázhercegnő. Riválisuk pedig a náluk évtizedekkel fiatalabb népszerű komikus, Volodimir Zelenszkij, „a nép szolgája”, ez a neve ugyanis a pártnak, amely elnökké jelölte. Mellesleg ez a címe egy tévésorozatnak is, amelyben ő játssza a főszereplő fiatal történelemtanárt, Holoborodkót, aki a filmben szinte véletlenül megnyeri az elnökválasztást. Úgy csöppen a politikába a forgatókönyv szerint, hogy egyik diákja telefonra veszi az óráján elhangzott kifakadását. Felkerül az internetre, és a folyamat megállíthatatlanul viszi a tanárt a hatalom csúcsára.
A sorozat megalkotói jól ráéreztek az ukrajnai társadalom egyik alapvető csömörére. Az embereknek elegük van a hatalom csúcsain lökdösődő figurákból, és új arcokat szeretnének látni. Egy tavalyi közvélemény-kutatásban a megkérdezettek 66 százaléka nyilatkozott így. Timosenko legalább huszonöt éve játszik valamilyen főszerepet az ukrajnai politikában, Porosenko alig egy-két évvel marad el tőle. A körülöttük tülekedő második-harmadik vonal is a kilencvenes években kezdett el politizálni és gazdagodni. Hozzájuk képest Zelenszkij valóban új arc, miközben persze egy évtizednél hosszabb ideje szerepel az ukrajnai és az orosz nyelvű nyilvánosságban mint komikus színész, kabarészerző, színész, forgatókönyvíró.
Julija TimosenkoPályáját az orosz nyelvű televíziókban évtizedek óta létező diákvetélkedőben, a Vidámak és találékonyak klubjában alapozta meg. Népszerű tévészemélyiség lett, és kabaréja, a Kvartal 95 az ukrán politika görbe tükre. Jobb belépőt az elnökválasztási kampányba nehéz elképzelni. Különösen, ha mögötte is áll valaki, nevezetesen az ország harmadik leggazdagabb embere, Ihor Kolomojszki. Műsorainak az 1+1 nevű tévé ad otthont, és ez elegendő is ahhoz, hogy a komikust a csatorna tulajdonosa, a dnyepropetrovszki oligarcha bábjának nyilvánítsák ellenfelei. Ő ugyan ezt szolidan tagadja, állítva, hogy támadói semmivel sem különbek Kolomojszkinál, de a bélyeget nehéz lesz levakarnia.
Végignéztem az interneten Zelenszkij vagy másfél tucat jelenetét. Sokezres arénákban lép fel, és többnyire fiatal, a középosztályhoz tartozónak látszó közönség előtt. A jelenetek orosz nyelvűek, csak időnként váltanak ukránra, amikor a komikum ezt igényli. Különös ez, miután évek óta arról hallani, hogy nyelvi-kulturális háború dúl Ukrajnában, és ahol az orosz nyelvet használják, az a Moszkvához való vonzódást is jelenti. Hát, a kabaréjelenetek és a közönség reakciója ezt nem erősíti meg. Az orosz nyelvű paródiák az ukrán demokratikus közéletbe illeszkednek, megengedve, hogy a háttérben rivális oligarchák állnak.
Zelenszkij, aki egyébként az orosz nyelvű Krivoj Rog, ukránul Krivij Rih szülötte, jól beszél ukránul is. Úgy látszik egyébként, hogy a nyelvhasználat és a politikai elkötelezettség azonosítása az elmúlt években értelmét veszítette. Az ukrán nyelv használata terjed, vannak területek, főleg Nyugat-Ukrajnában, ahol uralja a helyi nyelvhasználatot. Vannak vegyes és teljesen oroszul beszélő vidékek. És vannak vidékek és nagyvárosok, ahol mindenki a szurzsiknak nevezett ukrán-orosz keveréknyelvet használja a mindennapi életben.
Ezzel együtt az orosz nyelv él és használható Ukrajna teljes területén, beleértve a leginkább nacionalistának tartott nyugati részeket is. Magam is kipróbáltam ott tavaly nyáron. A helyiek, a fiatalok is természetesen váltanak át az oroszra, és ha nem beszélik is tökéletesen, de értik. Zelenszkij jeleneteiben parodizálja az orosz állami médiumok ostoba ukránellenességét és álhíreit, oroszul. Ahogy mondja, azért, hogy a kordon túloldalán is értsék.
Volodimir ZelenszkijA komédiás egyelőre nem vetette be magát a kampányba, ezzel együtt a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint stabilan tartja harmadik helyét. Az első Timosenko 16,1 százalékkal, a második helyen Porosenko van 13,8 százaléknyi támogatóval, Zelenszkijt pedig január 22-én a megkérdezettek 8,8 százaléka szerette volna Ukrajna elnökének látni. A választási szakértők úgy vélekednek, hogy akár nyerhet is, de ehhez az kell, hogy bejusson a választás második fordulójába. Ott már biztosan legyőzheti akár Timosenkót, akár a hivatalban lévő elnököt. Jó esélye van a fiatalabb választók, a negyven éven aluliak között, őt választhatják a képzettebb, városi és jobb módú szavazók, valamint az orosz nyelvű kultúrához kötődő ukránok.
Az esélyeket sok minden befolyásolhatja, akár újabb jelöltek is megjelenhetnek. Egyelőre majd huszan jelentették be, hogy indulni akarnak, de a jelöltek száma akár ennek a duplája is lehet. Nehéz ideológiai különbségeket felfedezni a pártok és a fő jelöltek között. A jelenleg vezető két politikus is szinte ugyanazokat ígéri az ukránoknak. Timosenko és Porosenko egyaránt állítja, hogy Ukrajna hamarosan NATO-tag lesz, és belátható időn belül bekerül az EU-ba is.
Bárki, aki valamennyire is tisztában van az állapotokkal, mindenekelőtt azzal, hogy az ország gyakorlatilag háborúban áll Oroszországgal, tudja, hogy ilyen körülmények között nem lehet szó atlanti csatlakozásról. Hogyan érvényesíthetné az 5. cikkelyt a NATO egy olyan tagállam esetében, amely a világ egyik szuperhatalmával helyi konfliktusban áll? AZ EU-csatlakozás alapvető követelményeinek megvalósítása is utópiának tűnik. Hogyan lehet jogállamiságról beszélni, amikor a bíróságok nyilvánvalóan politikai megrendeléseket teljesítenek? Példa erre a Viktor Janukovics elnöksége idején Timosenko és családtagjai ellen folytatott perek sokasága, majd ezek törlése a politikai fordulat után. Vagy a helyi közigazgatás, amely mindenütt a helyi oligarchák megrendelése szerint működik, hasonlóan a rendőrséghez. Jó példa volt, amikor Porosenko odesszai kormányzónak nevezte ki egykori egyetemi társát, Miheil Szaakasvili bukott grúz államfőt. Ő megpróbálta valahogy megfékezni a helyi korrupciót, de végül az elnök a helyi hatalmasságokat választotta, és a barátját kiebrudalta Ukrajnából. A grúz politikus most Timosenkót támogatja, mondván, „reméli, megveri Porosenkót és bandáját”. Ukrajna gazdasága végzetesen elavult, az egyetlen külföldi befektetésre csábító elem a rendkívül alacsony bérszínvonal. A fiatal generációk menekülnek. Aki teheti, Nyugatra megy, aki nem, az Oroszországban próbál szerencsét.
A kampányban tehát nem jövőképek csapnak össze. Nehéz is ilyesmiről beszélni az állóháborúban lévő országban, ahol az erőforrások jelentős részét elszívja a Don-medence szakadárjaival, gyakorlatilag Oroszországgal folytatott, hatodik éve tartó fegyveres küzdelem. Tavaly júniusban a megkérdezettek 53 százaléka vélte úgy, hogy a háború Ukrajna legnagyobb problémája, decemberben már a 72 százalékuk. Ha a jelöltek valamelyike képes lenne meggyőzni a többséget, hogy ő alkalmas a béketeremtésre, győzelme garantált lenne.
Petro PorosenkoNehéz felmérni, mennyire reálisak az ajánlataik. Aki felveti, hogy tárgyalna a donyecki és luhanszki szeparatistákkal, esetleg kompromisszumot, például nagyobb helyi autonómiát, nyelvi jogokat kínálna fel nekik, az számíthat a kisszámú, de igen hangos nacionalista támadásával, és árulónak, muszkabérencnek nyilvánítanák. Porosenko láthatóan az elnökválasztásig nem áll elő béketervvel, ő inkább a nemzeti különállást erősítő programjával járja az országot. Mindenütt látni óriásposztereit, ahol hármas jelszavát – Hadsereg! Nyelv! Hit! – hirdeti. Valamennyi eredményt elért, a hadsereg megállította a szeparatistákat, a hivatalos szférában az ukrán nyelv dominál, elérte, hogy a konstantinápolyi egyetemes pátriárka független ortodox egyházzá nyilvánítsa a kijevi központú ukrán egyházat. Figyelembe véve, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök milyen mély ellenszenvvel viseltetik iránta, a jelenlegi elnöknek minimális esélye van a béketeremtésre.
Talán több lehetősége lenne Timosenkónak, aki szintén nacionalista jelszavakkal kampányol ugyan, de korábban közismerten jó kapcsolatokat ápolt az orosz elnökkel. Nemzetközi részvétellel, a minszki formula felújításával rendezné a viszonyt a Don-medence „népköztársaságaival”. Zelenszkij egyelőre csak homályos elképzelésekkel állt elő. Ezt Olekszij Haran, a Kiiv-Mogiljanszka Akadémia elnevezésű egyetem politológiaprofesszora ekként foglalja össze: „Nekem is van egy álláspontom, Putyinnak is. Középen megállapodunk, és népszavazást tartunk róla.” Ez azonban egyelőre kevés jó ígér.
Más kutatók szerint a választókat a háború mellett legalább annyira foglalkoztatják a megélhetési kérdések, a közszolgáltatások emelkedő árai, az alacsony fizetések és nevetséges nyugdíjak. Minél távolabb élnek a frontvonaltól, annál inkább. Itt is azonban inkább csak hangzatos ígéretek várhatók, mint nagy áttörés.
