A családi kutya szinkronban van a gyerekeinkkel egy új kutatás szerint
A kutyák úgy mozognak együtt a családtagokkal, hogy az kihatással lehet mind a gyermekek, mind a háziállatok érzelmi fejlődésére.
Egy fiatal gazdikról és háziállataikról szóló új tanulmány szerint a családi kutyák a mozgásukat hozzáigazítják a gyermekéhez. A vizsgálat során a kutatók úgy találták, hogy a kedvtelésből tartott kutyák akkor mozogtak, amikor az őket kísérő gyermekek is ezt tették, és mozdulatlanok maradtak, amikor a gyermekek megálltak – írja a The New York Times.
Ez a fizikai szinkron gyakran jelzi az érzelmi kötődést. A családi kutyák emellett hajlamosak voltak a gyerekek közelében maradni, és ugyanabba az irányba tájékozódni, mint ők, ez pedig a közösségi elkötelezettség és figyelmesség újabb jele, amely kihatással lehet mind a kutyák, mind a kisgyermekek érzelmi fejlődésére, valamint a gyermekek biztonságérzetére is.
Ezek a kutatási eredmények újabb bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az emberek és más élőlények mozgása meglepő mértékben függ attól, hogy kivel vannak együtt, illetve hogy a közösségi kapcsolatokat az együtt végzett tevékenység alakíthatja és erősítheti.
Az eredmények gyakorlati kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban is, hogy a gyerekek és a kutyák hogyan tanulhatják meg legjobban egymás testbeszédét, és hogy a családi háziállatok hogyan ösztönözhetik a gyermekeket több mozgásra, vagy hogyan szolgálhatják a legjobban érzelmi támogatásukat.
Az az elképzelés, hogy a mások közelsége befolyásolja a mozgásunkat, nem új keletű. Korábbi kutatások azt mutatják, hogy a szerelmespárok öntudatlanul sokkal nagyobb mértékben szinkronizálják járási ütemüket, mint az idegenek, és hogy a férfiak gyakran felgyorsulnak, ha más férfival együtt haladnak, még akkor is, ha az új tempó nem kényelmes számukra.
Ehhez hasonlóan az együtt végzett mozgás erősíti az ebben résztvevők közötti kapcsolatot, még akkor is, ha az a kapcsolat korábban nem létezett. Azok az emberek, akik például együtt táncolnak, gyakran kerülnek közelebb egymáshoz, és fejezik ki összetartozásukat. Úgy tűnik, hogy a szinkronban való mozgás megfoghatatlan, intim kötelékeket generál.
Kutatások szerint ezek a kapcsolatok azonban nem korlátozódnak az emberekre. Korábbi kutatások során tudósok arra kértek felnőtteket, hogy hozzák el kedvenc kutyáikat, akiket aztán betereltek egy nagyobb, korábban ismeretlen helyiségbe. A kutatási alanyokat arra kérték, járják be a teret, néha álljanak meg, néha változtassanak irányt, és eközben közvetlenül ne érintkezzenek a háziállataikkal. A megfigyelések szerint a kutyák követték a gazdáikat, és leutánozták gazdáik lépéseit a figyelmük fenntartása érdekében. A kutyák az esetek 80 százalékában sétáltak, amikor gazdájuk is sétált, és mozdulatlanul maradtak, amikor a gazdik megálltak. Emellett a házi kedvencek rendszerint megfordultak, ha a gazdájuk is ezt tette, és mindaddig ugyanabban az irányban maradtak, amíg a gazdi nem mozdult el.
A menhelyeken élő kutyák hasonlóképpen viszonyulnak elsődleges gondozóik tevékenységéhez – mutatták ki más tanulmányok, ugyanakkor ezekben az esetekben lazábbnak bizonyult a kötelék, mint a családi kutyáknál.
Arról mindeddig elég keveset lehetett tudni, hogy a kedvtelésből tartott kutyák ehhez hasonlóan szinkronizálják-e magukat a családban élő gyermekkel. Az Animal Cognition című szaklapban januárban publikált tanulmány szerint az Oregon State University kutatói egy korábban már önkéntesként kutatásba bevont csoporthoz fordultak. A tudósok egy fejlődési rendellenességekkel élő gyermekek és állataik részvételével végzett hosszú távú kutatás résztvevőit keresték fel újra, ezek között 8–17 éves helyi gyermekek és háziállataik voltak.
A vizsgálatba összesen 30, fejlődési rendellenességgel élő gyereket vontak be, például autizmussal élőket, akiket arra kértek, hozzák el a kutyáikat egy nagy, raktárszerű helyre. A kutyák, a legkülönfélébb fajtákhoz tartoztak, de az közös volt bennük, hogy nem részesültek speciális kiképzésben, vagyis közönséges háziállatok voltak.
A kutatók arra kérték a gyerekeket, hogy szalaggal jelölt utakat kövessenek a térben, néha meg-megállva és irányt váltva, anélkül, hogy hozzáérnének vagy beszélnének kutyájukkal. A kutatók lefilmezték, és később elemezték az egyes párosok kölcsönhatásait, és megállapították, hogy a kutyák fiatal gazdáik közelében maradtak, és az esetek több mint 60 százalékában a séta során összhangban maradtak velük. A kutyák gyakran fordultak úgy, hogy ugyanabba az irányba nézzenek, mint a velük együtt élő gyermek.
A szinkronicitás az ő esetükben valamivel alacsonyabb volt, mint ahogy azt a kutatók korábban felnőtteken végzett kutatásokban feljegyezték, de jóval magasabb, mint amire előzetesen számítani lehetne – állapították meg a kutatók.
„A kutyák egyértelműen odafigyeltek, és módosították viselkedésüket” a gyermek cselekedeteire reagálva – mondja Monique Udell, az Oregon State University docense, a tanulmány vezető szerzője.
