70+70 – Vlagyimir Putyin maradni akar
Az oroszországi elnökválasztás időpontját a parlament külön törvénnyel 2018. március 18-ra tűzte ki. A dátum vasárnapra esik, de ami ennél is fontosabb, ezen a napon lesz a Krím bekebelezésének negyedik évfordulója. Az Ukrajnához tartozó félsziget elfoglalását közvetlenül követő közvélemény-kutatások szerint Vlagyimir Putyin népszerűsége 85 százalékon állt, jóval magasabban, mint előtte vagy azóta bármikor.
Ha az elnököt most újból megválasztják, amiben senki sem kételkedik, akkor 2024-ben, elnöki terminusának lejártakor ő lesz a Sztálin utáni időszak leghosszabb ideig regnáló államfője. Pontosabban, az alkotmány formai előírásának engedve, közben négy évre átengedte az elnöki tisztséget Dmitrij Medvegyevnek, de akkor is teljesen egyértelmű volt, hogy ő az ország első számú vezetője. Népszerűségét azzal alapozta meg, hogy a zűrzavaros jelcini évtized után kivezette az országot a politikai és gazdasági káoszból, és nagyjából véget vetett a csecsenföldi háborúnak. 2000 után nyolc éven át egyenletesen emelkedett az oroszországi emberek életszínvonala. Igaz, ezt elsősorban a fő kiviteli termék, a kőolaj magas világpiaci árának köszönhették, ám az életnívó emelkedését a lakosság kétségtelenül érezte. A 2008-as válság Oroszországot is alaposan megtépázta, de a gazdaságot azóta ismét sikerült, ha csak nagyjából is, stabilizálni.
Az életszínvonal ma a 2007-es szintre tornázta vissza magát. Más kérdés, hogy a további egészséges fejlődés tartalékai kimerülőben vannak, nagy bajok azonban pillanatnyilag még nem mutatkoznak.
Nehéz behatárolni, hogy mennyit ártanak az orosz gazdaságnak az Egyesült Államok és az Európai Unió által bevezetett szankciók. Abban viszont kevesen kételkednek, hogy politikai értelemben ez az ellenséges hidegháborús szigor, akárcsak az ország eltiltása a 2018. évi téli olimpiai játékokon való hivatalos részvételtől, éppenséggel Putyin malmára hajtja a vizet. Ebben az esetben az ostromlott vár beteges rettegése érvényesül, s a bent tartózkodók összezárnak. Itt kell megemlíteni az elmúlt években megvalósított haditechnikai fejlesztéseket, a Szíriában elért katonai és az Ukrajna politikai destabilizálását célzó sikereket is. Ezek mind azt sugallják a hosszú évszázadok óta kisebbségi érzéssel küzdő oroszoknak, hogy államfőjük vezérletével az ősi pravoszláv Rusz ismét képes kiállni a maga igazáért.
A negyedik elnökségéért induló Putyint erősíti majd az a nem elhanyagolható körülmény is, hogy nincs számottevő ellenfele. A Szovjetunió felbomlása utáni politikai élet olyan vén csatalovai, mint az egyébként is csak az őfelsége ellenzékének számító kommunista Gennagyij Zjuganov vagy a magát liberális demokratának nevező Vlagyimir Zsirinovszkij már a korábban talán még megvolt fogaikat is elhullatták. Az utolsó hónapok ellenzéki vagy – amint Oroszországban inkább nevezik – tiltakozó demonstrációin alapvetően fiatalok vettek részt. Ezeknek a Moszkvában, Szentpéterváron, Kazanyban, Tulában és más nagyvárosokban tartott emberi jogi, nyíltan Putyin- és korrupcióellenes, vegán, LMBT-s megmozdulásoknak a száma az év második felében megközelítette az ötszázat. A hatóságok azonban józanul felmérték, hogy ezek nem jelentenek igazi fenyegetést a rendszerre. Ennek megfelelően, bár a rendőrség már előzetesen zaklatta a szervezőket és előállított sok résztvevőt, néhány nap után többnyire büntetés nélkül elengedték őket.
Putyinra aligha jelentenek veszélyt a végtelenségig megosztott tényleges ellenzéki politikusok.
A Soros Györggyel jó kapcsolatokat ápoló Mihail Hodorkovszkij, talán az egyetlen ellenzéki, egyben oligarcha, akivel az elnök leszámolt, s több mint egy évtizedig aszalta lágerben, ma külföldről biztatja hazai híveit, köztük Alekszej Navalnijt. Az utóbbinak, aki korrupcióellenes harcával valóban sokak támogatását elnyerte, talán még lehetne is esélye a Putyinnal való szembeszállásra, csakhogy ő mint egy korábbi, állítólag koncepciós perben feltételes szabadságvesztésre ítélt személy nem indulhat az elnökválasztáson.
Nagy zajjal és felhajtással szállt be az elnökségért folyó küzdelembe az ismeretlen katona, az orosz Paris Hiltonnak kikiáltott Kszenyija Szobcsak. A 38 éves televíziós műsorvezetőt, celebet, Putyin egykori mentorának, Anatolij Szobcsaknak a lányát jóformán mindenki ismeri ugyan Oroszországban, de mint politikus csaknem teljesen ismeretlen. Különféle spekulációk láttak napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a hölgy, úgymond, a Kreml titkos fegyvere, mert éppenséggel vele akarják megosztani az ellenzéket. Ez azonban aligha igaz, bár kétségtelen, hogy sokan még potenciális elvbarátai közül is ellene agitálnak. Nem kötelező a párhuzam, azonban mindenesetre jellemző, hogy a legnagyobb szavazati arány, amit egy nő, Irina Hakamada orosz elnökválasztáson valaha is elért 2004-ben, négy százalék volt.
Vajon hány százalékra számíthat Vlagyimir Putyin? A korrektnek elismert Levada Központ szeptemberi felmérése szerint a választáson részt venni szándékozók 64 százaléka adná most rá a voksát. A Kreml célja állítólag a szavazatok legalább 70 százalékának az elnyerése, mégpedig úgy, hogy emellett a jogosultaknak legalább a 70 százaléka járuljon az urnákhoz. Az utóbbit azonban biztosan nem lesz könnyű elérni. Navalnij újabban az elnökválasztás bojkottjára szólítja fel a polgárokat, de már ezt megelőzőleg is döbbenetesen alacsony volt a szavazók aktivitása.
Már a tavalyi parlamenti választásokon is országosan a jogosultaknak 47, Moszkvában és Szentpéterváron pedig 67 százaléka nem ment el szavazni.
Az elnök hívei pedig mindent megtesznek a 70+70 eléréséért. Hiszen, mint egyik leghűségesebb híve, Ramzan Kadirov csecsen vezető kijelentette, Putyin „az egyedüli olyan személy, aki képes ellenszegülni amerikai és nyugat-európai ellenségeink masszív, kegyetlen, példátlan támadásainak”. És semmi kétség, hogy ebben a szellemben a helyi szervek, választási bizottságok minden tőlük telhetőt megtesznek majd Vlagyimir Putyin nagyarányú győzelméért. Szabálytalanságok, csalások a korábbi választások alkalmával is történtek, most pedig egy új törvény értelmében az állampolgároknak minden előzetes regisztráció, átjelentkezés, kék cédula nélkül joguk van abban a helységben, szavazókörben voksolniuk, ahol a választás napján éppen tartózkodnak.