5 órai tea 4-kor
Bredford hercegnőjén délutánonként furcsa levertség vett erőt. Komornájával forró, gőzölgő italt hozatott magának, és sejtelme sem volt arról, hogy elgyengülésével egy több száz éves, ma is élő hagyomány, a délutáni teázás alapjait fekteti le.
I. Erzsébet angol királynő (1533-1603) adott először engedélyt a Brit Kelet-India társaságnak kezdetben fűszerek, majd később gyapot, selyem, indigó, salétrom és tea importálására. II. Károly (1630-1685) kizárólagos jogot adott a cégnek a tea behozatalára, és ekkor kezdődött a forró nedű igazi felfelé ívelése az angol arisztokrácia körében.
Ám a ma is ismert délutáni teázási szokásra még kétszáz évet kellett várniuk az angoloknak. Sőt, addig vártak, míg megelőzték őket a franciák! A XVII. században Madame de Sévigné – aki szívesen pletykált a Napkirály udvarában történő eseményekről – beszámol az egyre népszerűbbé váló délutáni összejövetelekről, amelyeket teázással kötöttek egybe.
Száz évvel később Angliában, a kiadósnak nem nevezhető ebédek után nem sokkal, úgy délután 4 óra körül rendre különös fáradtság fogta el Anna Maria Stanhope-ot (1783-1858), Bredford hercegnőjét. Ő Viktória királynő szolgálatában állt, úgy nevezett lady-in-waiting volt, titkárnő, társalkodónő, egyfajta mindenes a királynő mellett.
Fáradtsága elűzésére teát rendelt magának, amit a komorna néhány kenyérfalat kíséretében szolgált fel. Az európai teázási szokásokat meghonosítva, nyáron vendégeket is hívott magához teázni a vidéki kastélyába. A teát aprósüteménnyel, kenyérrel és vajjal szolgálták fel. Ezek a délutáni teázások olyan kedveltek lettek, hogy ősszel Londonba visszatérve, folytatta a szokást, s maga sem tudta, hogy hagyományt teremt vele.
A vendégek 4 órára voltak hivatalosak, és 7 óra előtt illett távozniuk. A tea mindig fekete volt, és sosem tettek bele citromot! Viszont szintén a franciák szokásait követve, elkezdték tejjel keverni, mert úgy tartották, hogy az megkíméli a fogakat és egészségesebb lesz tőle az ital. Maga Viktória királynő is fanatikus teakedvelő lett, olyannyira, hogy ha nem az ízlésének megfelelően szolgálták fel neki, akkor dühében keresztülhajította a csészét a szobán!
Nem nehéz a teafőzés tudománya. Szükség van hozzá fekete teafűre (ízlésünk szerinti keverékre), egy teáskannára és forró vízre. Egy hagyományos brit teáscsésze alján mindig ott úszkál néhány teafű, amelyeket helyesen kiolvasva jósolhatunk is magunknak! Tegyünk csészénként egy teáskanálnyi teát (plusz egy kanálnyit a kanna számára) egy előre melegített teáskannába. Forrázzuk le vízzel, keverjük meg egy kicsit, ezáltal „megemeljük” a teát. Hagyjuk 2-5 percig ázni vagy „húzni”. Kitöltés előtt újra keverjünk rajta egyet. Próbáljuk ki angol módra, pár csepp tejjel, de azt a szentségtörést nehogy elkövessük, hogy citromot teszünk bele!
Jó teázást mindenkinek!
