25 esztendős a Gazeta Wyborcza

Ünnepi írásának címe: Soha nem volt mindegy számunkra. „A mi ideálunk mindig a szabad Lengyelország és az ember szabadsága volt Lengyelországban. Lengyelország – minden állampolgárának közös hazája. Az igazság és az egység, a párbeszéd és a tolerancia Lengyelországa, egy állam gyűlölködés nélkül.” Michnik emlékeztet arra, hogy természetesen nosztalgiával és szentimentalizmussal gondolnak általában a kezdetekre, hiszen ez az időszak volt a kezdete Lengyelország szabadsággal való hatalmas kalandjának, a Gazetának pedig a sajtószabadsággal és a piacgazdaság kemény realitásaival.

Az újság rendkívül szerény körülmények között kezdett el dolgozni: egy bölcsőde helyiségeiben, a szerkesztőségi értekezletek a homokozóban zajlottak – ma már van egy remek épülete, amelyet a nagy európai és amerikai újságok munkatársai is irigyelhetnek.

A lapot a demokratikus ellenzékkel kapcsolatban álló emberek csinálták, akik az illegális Szolidaritásnak, és különösen a Tygodnik Mazowsze hetilapnak (a Szolidaritás akkor legfontosabb lapja) dolgoztak, és az engedélyt arra, hogy a Gazeta megjelenhessen, a kerekasztal-tárgyalások során alkudták ki. Ennek dacára az újság sohasem volt a Szolidaritás szakszervezet lapja, hanem egy a függetlenség és a demokratizmus javára összeálló széles szolidaritási mozgalom összefogója. Az első államfőválasztáson a lap Tadeusz Mazowiecki jelöltségét támogatta.

A Gazeta a Mazowiecki-kormány politikájának híve volt, amelynek fő célkitűzése Lengyelország békés és fokozatos átalakítása szatellit államból szuverén országgá, egypárti diktatúrából pluralista jogállammá. Egyetértettek a rendszerváltás utáni első miniszterelnökkel abban is, hogy Lengyelország nem lesz ideológiai és vallási állam. Támogatták Leszek Balcerowicz (pénzügyminiszter, a lengyel gazdasági reform atyja – a szerk.) politikáját, aki magántulajdonon alapuló piacivá alakította át a gazdaságot, s ezzel megmentette az országot a gazdasági csődtől és a fojtogató inflációtól és elindította a gazdasági növekedés útján.

Rövid idő alatt a Gazeta Wyborcza – írja az alapító – nem csupán Lengyelországban, de az egész közép-kelet-európai régióban az egyik legfontosabb értékelő lap lett. Michnik az elmúlt 25 év legismertebb és legelismertebb lengyel politikusait is köszönti cikkében, kitérve a lengyel kül- és belpolitika minden fontosabb eseményére. Nem feledkezik el a kiváló lengyel írók és humanisták tucatjairól sem, akik írásaikkal emelték a lap színvonalát, mint pl. Czeslaw Milosz, Wislawa Szymborska, Andrzej Wajda, Slawomir Mrozek, Julia Hartwig. A lap hasábjain olyan kiváló külföldiek is publikáltak, mint az orosz Andrej Szaharov, a német Günter Grass, a cseh Vaclav Havel, a magyar Kis János és Bibó István.

„Részt vettünk nyilvános vitákban, az egymást követő kormányok nehéz, és néha ellenszenves partnerei voltunk, de – minden természetes hiba és tévedés ellenére – mindig az a hit vezetett minket, hogy jeleznünk kell államunk betegségeit: a korrupciót, a társadalmi egyenlőtlenséget, a hozzá nem értést, a populizmusra és a demagógiára való hajlamot, a munkanélküliséget, a nyelvi barbarizmust a politikai vitákban, a tekintélyelvűség kísértését, a homofóbiát vagy az etnikai sovinizmust. „

– A lengyel politikusok között senki sem tett annyit a lengyel szabadságért, mint Lech Walesa – írja Michnik. – Néha vitatkoztunk vele, de mindig emlékeztünk arra, hogy ő, Lech, az aki hosszú éveken át kerülőutakon vezette Lengyelországot a szabadságba. Ezt az igazságot semmilyen vita nem fedheti el. A Gazeta Wyborcza első számát Lech Walesa szavaival nyitottuk: „Nincs szabadság Szolidaritás nélkül”. 25 év után köszönjük Neked, Lech.

„Ez után a negyedszázad után – amely a lengyel történelem legjobbja volt 400 év óta – észleljük azt a sötét horizontot, amelyet Oroszország elnöke, Vlagyimir Putyin kalandor nagyhatalmi politikája jelöl. Értékeljük a lengyel kormány következetes és bátor politikáját, amelyet az Európai Unió keretein belül folytat Ukrajna szabadságvágyának támogatására. Nagyon jó, hogy ezt a politikát az európai demokrácia alapelvei diktálják és nem a ruszofóbia érzelmei.

Ma a Gazeta Wyborczát átveszi a következő nemzedék. Mindannyian hálával gondolunk az olvasókra, akik hűségesek maradtak negyed századon át hozzánk. Hisszük, hogy továbbra is szükségesek leszünk számukra.” – írja a főszerkesztő.

Soha nem volt számunkra mindegy: reagáltunk – néha túlzottan – az igazságot és a szabadságot fenyegető dolgokra. Emlékeztünk arra, hogy az ókori Rómát a gágogó libák mentették meg az ellenségektől. Olyanok akartunk és olyanok akarunk lenni, mint azok a libák – fejezte be ünnepi cikkét a Gazeta.