Kollégiumi diákokat szorít ki komfortzónájukból a zuglói tankerület

Márványhatású mosdók, kovácsoltvas lámpatestek, 25 fok körüli hőmérséklet, szauna-feeling és konditerem biztosítja a komfortot a tankerületi dolgozóknak. Nem úgy, mint a kollégium eredeti lakóinak, a diákoknak – az ő komfortjuk a zsúfoltság és a limitált hőérzet.

Bár a pedagógusok egy maroknyi csapata igyekszik már egy éve megváltoztatni a megváltoztathatatlant, a heroikus küzdelem eredménye jelenleg inkább áldozathozatal, semmint korszakváltás. A sötét korszakokat idéző kirúgások, a belügyi kézivezérlés rettenetes időket idéz, de ezzel együtt vannak haszonélvezői a szégyenteljes káosznak, miközben generációk hullanak ki a hazai potenciális értelmiség keltetőiből.

Az okokról, a tankerületek kíméletlenül cinkos cinizmusáról megdöbbentő példával is szolgálhatunk. Mint például egy fővárosi tankerület esetében, amely kisajátított néhány kollégiumi emeletet, hogy áldásos tevékenységét folytathassa. Teszi mindezt a rezsistopok és Celsiusok minimalizálása mellett maximális komfortban, miközben a kollégista gyerekek tizenfokokban vészelték át a telet – egy emelet különbséggel.

Legalábbis erről számolt be a 168.hu-nak egy helyben dolgozó nevelő, aki képtelen volt továbbra is szótlanul tűrni a kialakult körülményeket.

Valakit a luxus, valakit a matracból kiálló rugó vár

Hidvégi Gabriella a Budapesti Egyesített Középiskolai Kollégiumban (BEKK) dolgozik, ahol egyúttal meglepő módon a dr. Házlinger György vezette Közép-Pesti Tankerület is helyet kapott (vagy foglalt, ez jelenleg kideríthetetlen). Ennél fontosabb, hogy a Mogyoródi úti épületben a gyerekek és a tankerületi funkcionáriusok egy épületben, de közel sem egyenrangú komfortfokozaton működnek.

„Az épület lánykollégiumi részében dolgoztam, ide költözött be a tankerület. Amikor én odakerültem ’19-ben, a földszint és az első emelet már az övéké volt” – nyilatkozta a frisshirek.hu-nak a pedagógus. Mint elmondta, már akkor feltűnő volt az az anyagi ráfordítás, ami a kollégium és a tankerületi részleg komfortját illette. Ráadásul, mivel mindez egy ingatlanon belül történt, a különbség több mint szembetűnő, de inkább provokatív volt.

„Kicsinyes, de hatásvadász komforttal vették körbe magukat, mint egy óriásakvárium, a szeparált mosdóik márványhatású burkolattal, bidével felszerelve, több mint igényes toalettkiegészítőkkel, kovácsoltvas lámpakarokkal, kellemesen temperált hőmérséklettel. Ez persze csak a kiváltságosoknak jár, gondolom, mivel egyszer rám is szóltak, hogy mindezt nekem nem kellene használnom. Mindeközben a kollégiumban siralmas állapotok uralkodnak s ezek azok az anomáliák, amik miatt nem tudtam tovább hallgatni.”

A kollégiumi nevelőtanárként dolgozó pedagógus arról is beszámolt, hogy az épületből egyre inkább kiszorulnak azok, akikért mindez létrejött – maguk a gyerekek. „Már csak a harmadik emelet funkcionál kollégiumként. Eddig a másodikon voltunk, de szeptemberben visszatérve a folyosót már lezárták két szekrénnyel. Annyit közöltek mindössze, hogy azok a szobák nekik kellenek a jövőben. Ez volt az a szint, amire előtte még valamennyi pénzt s felújítást fordítottak.”

Ellentétben a felsőbb szinttel, ami „addig is folyamatosan ázott. Ráadásul szeptemberben, amikor három újabb lányt fel is vettünk az addig megszokott második emeleti szobákba, kezdődött a beköltözés, teljesen váratlanul közölték, hogy oda már nem helyezhető el senki. Az egész egyre inkább emlékeztet a Végtelen történet-beli »semmire«, ami egyre több mindent tesz a magáévá.”

Nem mellesleg az ingatlanon régebben több épület is kollégiumként működött, ebből mára csak kettő maradt, de a tankerületi einstand miatt a még működő 21-es épületből is egyre szűkülő hely jut a rászoruló diákoknak. „Jelen pillanatban csak a harmadik emelet maradt meg nekik sőt, már a fiúkollégiumi épületbe költöztetik át a kiszoruló lányokat. De az az épület is katasztrofális állapotban van.”

Mindez egyre inkább ellehetetleníti az intenzív pedagógiai munkát, a koedukált folyosók és élettér el nem ítélhető módon félreviszi a bentlakó kamaszok figyelmét. A mindenkori tankerületi munka célja pedig az ő jövőjük egyengetése lenne, s nem az önmagasztosító nyolcórás komfort kiépítése.

A portálunknak nyilatkozó pedagógus arról nem akart beszélni, hogy minderről mi a legérintettebbek, a diákok véleménye, „jobb, ha a bizalmas megnyilvánulásuk a bizalmon belül marad, ami engem is kötelez”. Annyit elmondhatott, hogy az eredetileg fiúkollégiumi épület állapota „leamortizált, az ágyakból kiállnak a rugók, a szekrényekben leszakadó polcok, a szobák alkalmatlanok egy viszonylagos színvonalon fenntartható folyamatos lakhatásra, és hasonlóan alkalmatlanok a közös fürdő- és konyhahelyiségek”.

Nem most lett ilyen

Ezt a színvonalzuhanást Gabriella a kollégiumi munkájának kezdete, tehát 2019 óta tapasztalja, bár az nem igaz, hogy azóta nem történt innováció az épületegyüttes életében. „A második emeleten felújították a mosdókat, de ez ugye a tankerület fennhatósága alá került.”

„A BEKK jelenleg két épületben üzemel: az egyik a Mogyoródi út 19. ( tavalyig ez volt a fiúk épülete), a másik a »miénk«, a Mogyoródi út 21. (az eddigi lány-épület). A Tanker a lányok épületébe fészkelte be magát évekkel ezelőtt, kezdve a földszinttel – az említett extra szolgáltatásokkal, illetve dekorációs tárgyakkal felszerelve. Az elmúlt években fokozatosan invesztáltak ebbe az épületbe, az akkor még a második és harmadik emeleten működő kolis részbe is valamelyest, miközben a fiú-épületben semmiféle felújítás nem történt, ezért az mára méltatlan körülményekkel szolgál (leszakadó polcok, lepukkadt mosdóhelyiség, stb.) az ott lakó diákok, és ügyeletet ellátó tanárok számára is” – tette hozzá Gabriella.

Hogy ilyen körülmények között miként sikerült átvészelni egészségben például a Covid-járvány időszakát, arra nem egyszerű a válasz, legfeljebb annyi, hogy „az alapvető funkciók működtek”, és szerencséjük volt. Az viszont több mint ambivalens érzést kelt a kollégiumi munkát ellátó pedagógusokban és kisegítő dolgozókban, hogy „miközben a harmadik emeleti szintre szorulunk, aminek az állaga egyre romlik, szinte egy rezidencia épül alattunk. Még egy szauna telepítéséről is felröppentek hírek, bár ezt nem tudom személyes élménnyel alátámasztani. Mindenesetre mindaz, amit mi megkaptunk a spórolás jegyében a fenntartótól, a helyi fenntartó hétköznapjaiban a legkevésbé sem volt tapasztalható”.

Mindez ráadásul olyan kötelezettségeket kényszerített ki, hogy amennyiben a nevelők, pedagógusok a jogosan járó hétvégéikkel élni akartak, a diákokat átmenetileg át kellett helyezni más kollégiumokba, részükről a Pannóniába „a spórolás jegyében. Jelenleg 290 körüli a 320 fő befogadására tervezett kollégiumi diáklétszám”.

Hidvégi Gabriella az utóbbi időben a pedagógustársadalomban meghonosított folyamatos fenyegetések, félelemérzet ellenére is vállalja a valóság bemutatását, tekintve, hogy már a saját harcát is megvívta, ráadásul sikerrel. „Jellemző a körülményekre, hogy amikor engem felvettek, véletlenül két fizetési kategóriával lejjebb soroltak. Ezt megreklamáltam, amire először különböző fenyegetésekkel igyekeztek hatni. Nem hagytam, bepereltem a tankerületet és nyertem, bár egyedül csináltam végig, még ügyvéd sem állt mellettem. De jellemző a mára meghonosodott jogszabályi »közérzetre«, hogy a visszamenőlegesen keletkezett elmaradást már nem voltak hajlandóak kifizetni. Ennek ellenére, bár személyes tapasztalatom nincs, de egyértelmű, hogy szaunát és konditermet is működtetnek a tankerületi emeleten. De amint feljebb megyünk, a gyerekek nem ritkán pokrócokba burkolva töltik a napjaikat. Érzékelhető, de egyelőre nem tisztázott a hőmérsékleti elosztás módja.”

Mint hozzáfűzte, „a Tanker hallgat a terveit illetően, a helyzetünk enyhén szólva is kiszolgáltatott, nem szólva a lényegről: a vidékről felkerülő gyerekekkel való méltatlan bánásmódról”.

Gabriella kineziológusként és jógatanárként is működik a kollégiumban, mindkét szakma kurrens. Ezzel együtt – még – nem állt fel, bár folyamatos az egzisztenciális bizonytalanság.

„Jelen pillanatban az a hozzáállásom az egész történethez, hogy azt csinálom, amit egyébként is csinálnék, a gyerekeket pedig szeretem, de minden egyes napban benne van a távozás lehetősége. Sajnálnám elhagyni a gyerekeket.”

A tankerület szűk válasza

Megkerestük a tankerület vezetőjét, dr. Házlinger Györgyöt is, hogy választ kapjunk az alábbi kérdésekre:

• Mikor és miért költöztek a Mogyoródi úti kollégiumba?
• Milyen körülmények között működik a tankerület?
• Mennyiben hat ki az átalakítás a kollégisták életére?
• Milyen felújításokat terveztek a két épület kollégiumi épület állagának megóvására?
• Mennyibe került a tankerület kialakítása?
• Lezárult-e vagy folytatódik a komfortosítás?

A tankerület igazgatója minderre az alábbi választ adta:

„A Közép-Pesti Tankerületi Központ megalapítása óta a Mogyoródi út 21. szám alatt működik. Az intézményfenntartó az egykori Kollégiumok Gazdasági Szervezete irodáiban, valamint a gyermekszám csökkenése okán már nem használt kollégiumi részeken került elhelyezésre, így kialakítása során külön források bevonására nem volt szükség. Tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló diákotthoni kapacitás messze felülmúlja az igényeket, a Tankerületi Központ új helyszínre költöztetése jelenleg nincsen napirenden.”