Vona és az LMP: a Jobbik elnöke nem mindig szerette ennyire a zöldeket

Az LMP istene a pénz – mondta korábban Vona Gábor, aki egy huszárvágással váltott nézőpontot, s hirdeti a „XXI. századi pártok" kormánykoalícióját. Valamiféle együttműködés mégsem tűnik kizártnak az LMP-Momentum tengelyen, hiszen ezek a pártok nem zárkóztak el határozottan a radikális szélsőjobboldaliaktól.

2017. november 24., 11:16

Szerző:

Miután a napokban Vona Gábor azzal állt elő, hogy akár még együtt is kormányozna az LMP-vel és a Momentum Mozgalommal, elemzők és a sajtó jórésze is azt próbálta kitalálni, mit céloz a Jobbik-elnök újabb baloldali fordulata.

Megírtuk ugyanis: Vona a Magyar Nemzet Online-nak adott interjúban a napokban már arról beszélt, hogy ha a történelmi helyzet ezt követeli meg, és a választási eredmény erre készteti, hajlandó lenne az LMP-vel és a Momentummal is koalíciós megállapodást köti a Jobbik. A lap – amely a ma már nyíltan a Jobbikot támogató Simicska Lajos érdekeltségébe tartozik – ezután feltette a kérdést, hogy mindez hogy áll összhangban a közvélemény-kutatásokkal, amelyek a Fidesz jókora fölényét mérik. Vona Gábor erre azt mondta, a társadalom félelmei sosem voltak ennyire erősek, mint most. 2017-ben a demokrácia mélypontját éli Magyarországon, sokan nem merik elmondani valódi véleményüket. 2018 azonban meglepetést fog okozni – vélte Vona.

A Jobbik ma már barátkozó elnöke korábban az erő nyelvét részíesítette előnyben

Ezután az MNO megkereste mindkét említett pártot. Hadházy Ákos, az LMP társelnöke döbbenetes módon úgy fogalmazott: koalíciós tárgyalásokról választás után érdemes beszélni, pártjuk mindazonáltal a gyökeres változásban érdekelt.

„Egy korábbi, most is érvényben lévő kongresszusi határozat azt írja csak elő, hogy az LMP olyan koalícióban nem vehet részt, amelyben egy korábbi miniszterelnök is szerepet vállal" – állította az LMP társelnöke.

Eközben a Népszava felidézte: az ökopártnak több olyan megnyilvánulása is volt a közelmúltban, amely arra utalt, hogy az LMP nem törekszik ellenséges viszonyra a Jobbikkal. Schiffer András, az LMP volt elnöke és örökös háttérembere például a nyilvánosságot is vállalva írta alá a Jobbik béruniós kezdeményezését. Aztán: az LMP indulatos állásfoglalásban tiltakozott az ellen, hogy a számvevőszék beadványa nyomán az ügyészség nyomozást indított a Jobbikkal szemben. A zöldpárt – mivel „Orbán Viktor az ügyészségi komisszárjait használja fel egy politikai párt és a képviseleti demokrácia elleni hadjáratához” – a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) emberi jogi szervezethez fordult.

Persze a barátkozás nem teljesen egyértelmű: az LMP vezető politikusai rendre egymásnak ellentmondóan nyilatkoznak az ügyben. Hadházy Ákos társelnök megengedő, már-már koalíciópárti első reakciói után a párt miniszterelnök-jelöltje elutasítóbbnak tűnt. Szél Bernadett ugyanis a Hírt TV-nek azt mondta: „Nem tudom egyébként, hogy a Jobbik mivé lesz, mert folyamatos identitásváltásokon ment keresztül, de én nem gondolom azt reális jövőképnek, hogy mi koalícióban legyünk együtt, egyszerűen értékalapon nem hasonlít a két párt egymáshoz.”

Azt pedig már a kormánymédia, pontosabban a Spíler blog szúrta ki elsőként, hogy Vona korábban még milyen stílusban szólt az LMP-ről. Közzé is tettek egy videót, amelyen Vona úgy fogalmaz, hogy:

„az LMP-ről én nem vesztegetném sokáig az időt. Véleményem szerint fel fog oldódni abban a balliberális pocsolyában, amelyikből érkezett. Jelenleg tehát van egy vegyes csapat, mindenféle magát civilnek mondó szerveződéssel, amely próbál egységesülni ugyan, de egyelőre még ez nem sikerült. Ismerve a gondolkodásukat, tudom én, hogy mikor fog sikerülni: (a videón ekkor Vona az ismert gesztust mutatja, mint aki pénzt számol, pénzt mutat) amikor megegyeztek a lehetőségeikről. Merthogy az Istenük a pénz”.