Vezér tétova tetkóval

- Tavaly, a tapolcai időközi választás kampányában Vona Gábor azt ígérte híveinek, hogy győzelem esetén Rig Lajossal, a jelöltjükkel együtt félmeztelenre vetkőzik a nyilvánosság előtt. A Jobbik behúzta a mandátumot, de a vetkőzés elmaradt. Amikor erre rákérdeztek, Vona csak annyit mondott: a Jobbik elnökeként nem mehet le erre a szintre. Na, pontosan ennyi bátorság van benne minden területen. Csak a szája nagy, de ha egy pici rizikót is érez, meghátrál – állítja a Jobbik elnökéről egy korábbi országos választmányi elnökségi tag, aki azóta már kilépett a pártból.

A tapolcai vetkőzés elmaradt, így a közvélemény nem csodálhatta meg Vona Gábor tetoválását. Pedig érdemes lett volna összevetni Rig Lajos tetkóival, az ő testén egy – SS-jelmondatra hajazó – szerelmi üzenet, egy hun lovas figura, egy székely rovásírásos idézet, valamint egy árpádsávos pajzs látható. Ehhez képest Vona néhány éve görög mitológiai jelenetet varratott a jobb felkarjára: Thészeusz és Minótaurosz viadalát a krétai labirintusban. A pártelnök tetoválásában nem is az a különös, hogy nem éppen a hun-magyar őstörténetből választott szimbólumot, hanem az: saját bevallása szerint tíz évig dédelgette magában a tervet, mire – a felesége jóváhagyásával – elment a tetoválószalonba. A megfontoltság, a hosszas hezitálás, a döntések halogatása ugyanis Vona Gábor alaptulajdonsága – bárkivel beszélgettünk is a Jobbik elnökéről, ezt mindenki kiemelte. Valaki dicséretnek, más pedig bírálatnak szánta.

Zázrivecz (Vona) Gábor nem született jobboldali, pláne nem nemzeti radikális politikusnak. Szülei inkább baloldali beállítottságúak voltak, apja kőművesként, édesanyja adminisztrátorként dolgozott, első generációs értelmiségi fiuk az ELTE bölcsészkarán történészhallgatóként ismerkedett meg a konzervatív nézetekkel. Ismerői szerint nem is a konzervativizmus fogta meg, hanem egyik hallgatótársának kisugárzása: Vonát valósággal elbűvölte Kovács Dávid (bölcsészkari hökelnök, későbbi Jobbik-elnök) személyisége. A gyöngyösi, szemüveges, dadogó, introvertált fiatalember felnézett Kovácsra, aki egy budai értelmiségi családból érkezve a „vérében” hordozta a jobboldali eszméket.

– Évekig arról szólt Gábor élete, hogy másolta Kovács Dávidot – állítja egy akkori közeli ismerőse. – Az ő hatására döntött úgy, hogy felveszi az egyik nagyapja nevét, akit hősként tisztelt, pedig egyszerű magyar katonaként esett el a háborúban. Addig mindenki Zazának szólította, de a névcsere után a becenevétől is igyekezett megszabadulni. Aztán újabb ideált talált magának, elvarázsolta Orbán Viktor. Hihetetlenül büszke volt rá, hogy Orbán bevette a polgári körébe, de ahhoz azért elég intelligens volt, hogy felismerje, csak játékszere lehet a „nagy embernek”. Ha akkor ott marad Orbán mellett, ma már miniszter lehetne. Egy Szijjártó vagy egy Rogán. De inkább elment pártot alapítani. Orbántól leste el, hogy olyan területre érdemes benyomulni, ahol rés támadt. Ezért lett Vonából nemzeti radikális.

Vona 2003-ban Kovács Dáviddal és a szintén az egyetemről ismert Szabó Gáborral alapította meg a Jobbikot. Az első éveket az amatörizmus jellemezte. Vona életében akkoriban nem is játszott meghatározó szerepet a Jobbik, évekig értékesítési ügynökként dolgozott több cégnél is. Ez a 2006-os csúfos választási bukás után változott meg, amikor Kovács Dávid távozott a pártból, Vonát pedig váratlanul megválasztották a Jobbik elnökének.

– Vona pártelnöki szerepét Szabó Gábor találta ki egyéb alternatíva híján – állítja Szegedi Csanád, a Jobbik korábbi alelnöke, aki 2012-es kilépéséig Vona barátja is volt. – Kovács Dávid „kiégése” után eredetileg az volt a terv, hogy Szabó veszi át a Jobbik vezetését, de ő inkább technokrata típus. 2006 nyarán-őszén Szabó meglátta Vonában azt a politikai vezetőt, aki legalább ideiglenesen képes lehet egyben tartani a pártot. Őszöd miatt a következő évek a nemzeti radikalizmus térnyerését hozták, azaz Vonának tulajdonképpen óriási szerencséje volt: épp akkor szállt fel a vonatra, amikor az elkezdett száguldani.

A Jobbik egy korábbi megyei elnöke szerint Vona Gábor soha nem volt antiszemita vagy revizionista, mindig ódzkodott az utcai politizálástól.

– A hívei között persze rengeteg a szélsőséges figura, amit Vona mindig egyfajta politikusi infantilizmussal kezelt: úgy tett, mintha neki semmi köze nem lenne ahhoz, hogy mi jelenik meg a Kuruc.infón, miféle náci propagandát folytatnak egyesek a közösségi médiában. Azzal nyugtatja magát, hogy elég, ha ő visszafogott, nem tartozik felelősséggel a párttársai és a szimpatizánsok megnyilatkozásaiért – mondja a volt megyei elnök.

Ugyanakkor tény, a minden szempontból vállalhatatlan, szélsőséges Magyar Gárda létrehozását 2007-ben épp Vona sürgette a leginkább.

– Az valójában tagtoborzó akció volt, eleve azt terveztük, hogy a gárdistákat előbb-utóbb behúzzuk a pártba. Gábor is így tekintett rá, és imponált neki, hogy a gárdaalapítás ürügyén olyan emberek ültek vele egy asztalhoz, akiket akkoriban még feltétel nélkül tisztelt. Usztics Mátyás színész, fiának keresztapja hozta össze a Fideszből épp akkor kiábrándult szélsőséges figurákkal, Bencsik Andrással, Lovas Istvánnal, Pörzse Sándorral – állítja az egykori megyei pártvezető és gárdista. – Gábort magával ragadta a lelkesedés, megérezte, milyen az, amikor ismeretlenek valódi vezetőként tekintenek rá, szeretik.

Egy ma is aktív jobbikos politikus szerint Vona Gábor azokban az években nyílt ki, fokozatosan nőtt fel a szerephez, amit 2006-ban lényegében véletlenül osztottak rá. Különösen sokat fejlődött a 2009-es EP-választási kampányban, amikor Morvai Krisztinával járta az országot, és a Jobbik listavezetőjének népszerűségét kihasználva maga is országos ismertségre tett szert. Tetszett neki Morvai lehengerlő stílusa, ő is szeretett volna hasonló hatású szónokká válni.

– Elkezdte tükör előtt gyakorolni a beszédmondást, próbálgatta, hogy a lehető legjobb benyomást tegye a hallgatóságra. A pártelnök rendkívül szorgalmas ember, sokat bíbelődik a beszédei szövegével, így azok mindig gondosan szerkesztettek. A gyakorlás azért is fontos a számára, mert kitartó munkával sikerült leküzdenie a dadogását, az előre megírt szövegei pedig ma már kifejezetten színvonalasak. Viszont improvizációs képessége nem túl jó, bizonyos interjúhelyzetekben meg is szokták fogni, ráadásul nem tudja palástolni, ha zavarba hozzák – mondja politikustársa.

Mirkóczki Ádám, a Jobbik szóvivője 2007-ben egy lakossági fórumon ismerte meg személyesen későbbi főnökét.

– Megfogott, hogy fiatal emberként mennyire higgadtan, visszafogottan, nyugodtan viselkedett – mondja Mirkóczki. – Kifejezetten tetszett, hogy miközben nemzeti radikálisnak vallotta magát, nyoma sem volt benne az extremitásnak vagy „hőzöngésnek”, minden megnyilvánulása céltudatosságot sugárzott. Komoly szerepe van abban, hogy csatlakoztam a Jobbikhoz.

A pártszóvivő nem érzi úgy, hogy Vona Gábor nemzeti radikálisként valamiféle szerepet játszott volna, szerinte a pártelnök nem pálfordulásként élte meg a néppártosodást, csupán alkalmazkodott az átalakuló politikai realitásokhoz. Viszont Mirkóczki is úgy érzi, a néppárti politikusi karakter közelebb áll Vona személyiségéhez, ebben a szerepben jóval komfortosabban érzi magát.

Vona Gábort senki nem tartja karizmatikus vezetőnek. Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője szerint például azért sem lesz belőle soha népvezér, mert valójában nem egyedül, hanem tandemben, Szabó Gábor pártigazgatóval közösen irányítja a Jobbikot.

– Mivel azonban mindenben közösen döntenek, ez stabilitást ad a pártnak – mondja az elemző. – Az elnökség totális átalakításának terve a pártelnök bejelentésekor még elég kockázatos lépésnek tűnt, utóbb kiderült, nem volt benne rizikó, mert a Vona–Szabó-páros előre pontosan kiszámított mindent.

Juhász Attila szerint Novák Előd és társai eltávolításával Vona a komolyan vehető politikusok sorába lépett, hiszen igazolta, hogy képes meghozni kényes hatalmi döntéseket is. Ez kívülről nyilván nem néz ki túl szépen, viszont sokan akkor fogadnak el valakit vezetőnek, ha látják benne az erőt. Az elemző szerint egyébként Vona Gábor már évek óta komoly politikusi munkát végez.
– Hosszú távú stratégiai terveket készít, amit Orbán Viktortól lesett el – mondja Juhász. – 2010 óta kidolgozott koreográfia alapján építi fel a Jobbik gazdasági hátterét és médiáját, ez a tudatosság pedig megkülönbözteti a baloldali ellenzéki pártvezetőktől. Hasonlóan tudatosan szervezi a Jobbik köré a velük szimpatizáló civilszervezeteket, legyen az ősmagyar kulturális egyesület vagy ezoterikus tanokat hirdető népfőiskola. Eközben viszont fokozatosan eltávolítja a Jobbikot a sérelmi magyar nacionalizmustól, pontosabban átengedi a Wass Albert-szobrok állítását a Fidesznek, miközben ő maga Márai Sándor és Hamvas Béla műveit propagálja.

Vona Gábort eddig nem érték korrupciós vádak. Ismerői szerint tudatosan tartja magát távol a párt pénzügyeitől, a gazdasági háttérország felépítésétől. Ezt a feladatot a bizalmi embereire, előbb Szegedi Csanádra, utóbb Forrai Richárdra, az Iránytű Intézet vezetőjére, a párthoz 2009-ben csatlakozó menedzserre bízta. Vona nem hajlandó foglalkozni azzal, hogy a pártnak járó állami források felhasználásából – különböző cégeken keresztül – jórészt a pártvezetéshez kötődő ismerősök és rokonok húznak hasznot. Az elnök hallgat, a jobbikos tagság pedig egyelőre nem kényszerítette rá őt, hogy beszámoljon a „baráti pénzkezelés” részleteiről.

A Vona–Simicska-kapcsolatról pletykánál többet egyelőre nem tudni. Vona annyit mondott, hogy egy rendezvényen egyszer 15 percig beszélgetett Simicska Lajossal, de csak az ismerkedésig jutottak el. A formális kapcsolat létét mind a Jobbik, mind Simicska cáfolja. Juhász Attila szerint mindkét fél ellenérdekelt abban, hogy nyilvánosan vállalja a másikat, és a látható jelek sem tűnnek egyértelműnek: Simicska médiája kétségtelenül futtatja a Jobbikot, viszont a Hír TV-ben olykor keményebb kézzel bánnak Vonával, mint az ATV-ben. A politikai elemző szerint bizonyíték lehetne az is, ha a Jobbik olyan fideszes korrupciós ügyekkel állna elő, amelyekhez csak Simicska Lajos adhat muníciót, ám ilyen eset eddig még nem történt. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Schlecht Csaba, Simicska egyik bizalmasa nemrég egy interjúban azt mondta: „Bármennyire is jóval szerényebbek Vona képeségei, mint Orbáné, ha 2018-ban Vona lenne a miniszterelnök, az nagyon jót tenne az országnak.”

Vona Gábor – leginkább introvertált alkata miatt – megpróbálja óvni magánéletét a nyilvánosságtól. Bizalmatlan típus, kevés barátja van, nehezen enged közel magához másokat, és ő sem keres új szoros érzelmi kapcsolatokat.

– Akit mégis a barátjának vall, azt csak nehezen engedi el – mondja Szegedi Csanád, aki azok után lépett ki a Jobbikból, hogy kiderült, anyai ágon zsidó származású. – Az ügy kipattanása után, de még a kilépésem előtt Gábor nagyon tisztességesen viselkedett, kiállt mellettem, megnyugtatott, hogy megvéd a párttagok támadásától. Amikor elárultam neki, hogy kilépek a pártból, közösen készítettük elő távozásom forgatókönyvét. Ez egy hosszú távú koreográfia lett volna, amely tartalmazta az esetleges visszatérésemet a Jobbikba. Ezt az egyezséget én rúgtam fel, amikor a pártból való kilépésem után elmenten Köves Slomóhoz, az EMIH vezető rabbijához. Azóta nem találkoztam és nem is beszéltem Vona Gáborral. Fáj, hogy elvesztettem ezt a barátságot, de tényleg nem volt folytatható, hiszen alapjaiban változott meg a világhoz való viszonyom.

Vona azt állítja magáról, hogy soha nem használt kábítószert, még egy füves cigit sem szívott el, nem érdekelte a szexuális másság, és „nem próbálta ki a szerelmet prostituált mellett”. Egyetlen erkölcsi botlását vallotta be a nyilvánosság előtt: a 2013-as Fekete bárány, fehér holló című könyvében elárulta, házasságának egyik válságos időszakában megcsalta a feleségét. (Vona-Szabó Krisztinát még az egyetemi évek alatt vette el, egy közös gyermeket nevelnek.) „Nagyon sok szenvedést okoztam a szeretteimnek. Ez az én felelősségem, amit vállalok. Ember vagyok, megbuktam, igyekszem tanulni belőle. A történteket a feleségemmel megbeszéltük, megszenvedtük és körülbelül egy évbe telt, mire feldolgoztuk, és hála istennek most azt mondhatom, a kapcsolatunk jóval erősebb és biztosabb, mint előtte volt” – írta a könyvében Vona.

Vona Gábort ritkán ragadja el a hév, nem bulizós típus. Egyetlen bevallott hobbija van: a filozofálgatás, pontosabban a történelmi és filozófiai tárgyú könyvek olvasása és az ezekről való elmélkedés. Nézetei azonban – legalábbis mind ez idáig – nem álltak össze egységes eszmerendszerré.

– Ez nem csoda, hosszú éveken át mások eszmei ízlését követte, mivel otthonról ilyen típusú muníciót nem hozott magával – mondja egyik közeli ismerőse. – Az egyetemi évek alatt csodálkozott rá a filozófiára, elkezdte falni a könyveket részben Kovács Dávid ízlése alapján, részben válogatás nélkül. Megpróbálta ledolgozni a hátrányát, ami az alapok hiánya miatt eleve reménytelen vállalkozás volt.