Versenyben a közfinanszírozásért - Kóka János gyógyászati hipermarketet épít
A politikusi múlt előny vagy hátrány az üzleti életben?
A tapasztalat és különösen a nemzetközi tapasztalat jól jön az üzlet világában is. Nekem pedig gazdasági miniszterként volt alkalmam beleszagolni a nemzetközi gazdasági környezetbe, belelátni abba, hogy Magyarországon kívül miképpen épülnek struktúrák. Ugyanakkor számomra a politika csak kitérő volt az üzleti pályán, és nem fordítva.
Azért nyilván számít a politikusként gyűjtött kapcsolati tőke is. A magyar topmenedzserek között nincs más, aki önhöz hasonlóan sikeres együttműködést alakított ki Szijjártó Péterrel, és a bolgár piac meghódításában Dobrev Klárával is. Igaz, akkor ő még nem volt politikai játékos.
Ezt elismerésnek szánta? Ha igen, akkor jólesik. Nézze! Az én értékrendem nem változott, amióta elhagytam a politikai pályát. A pozícióm viszont igen. Ha cégeket vezetek, akkor nekem azokért kell tennem, és együtt kell működnöm a mindenkori kormánnyal. Minden vezető politikussal le kell ülnöm és el kell mondanom, hogy szerintem miért érdekes az adott szektor, miért érdemes a figyelemre és a támogatásra az a cég, amelyet képviselek. Nekem ma már ez a felelősségem, feladatom, és nem az, hogy politizáljak. Lezártam az életem politikusi szakaszát. Üzletember voltam és vagyok, itt alighanem eredményesebb is. Ebben a szerepkörben pedig a politikai nézeteimet jobbára megtartom magamnak.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Kóka Jánossal (jobbról a harmadik)Azért figyelemre méltó, hogy a Doktor24 a közelmúltban 300 milliós állami támogatást kapott. Ez alkalomból Szijjártó Péter még képet is posztolt önnel. Minek köszönhető ez a kiemelt figyelem?
A munkahelyteremtésben különösen eredményes cégek közül nyolcszáz kapott ilyen állami támogatást, sok hasonló kép jelent meg a külügy honlapján. Ez lett a legkurrensebb. Értem, és persze Szijjártó úr is érti, hogy ennek van pikantériája, a sajtó számára ez a legérdekesebb. Ám valójában csak Magyarországon szokatlan, hogy a legitim gazdasági érdekek képviselete felülírja a valamikori politikai csatározásokat. Ennek természetesnek kellene lennie.
Elismerem: ön nem csak a kapcsolatépítésben jeleskedik. A mobilfizetéssel foglalkozó cégét budapesti központú, jórészt ázsiai érdekeltségű multivá építette. Ilyenből nagyon kevés van. Állhat-e hasonló jövő a Doktor24 előtt is?
Magyarországról tényleg nagyon nehéz akár regionális multivá fejlődni. Ez nagyon pici belső piac, ahonnan sokkal nehezebb megerősödni, mint akár a negyvenmilliós Lengyelországból. Ugyanakkor itthon sajnos a tőkepiac sem elég erős. Viszonylag egyszerű néhány tíz- vagy akár százmillió forintot bevonni, de fölötte nagyon kemény falak vannak, pedig fontos lenne, hogy legyenek nemzetközi szinten is versenyképes cégeink. Ebben szerintem helye lenne az állami szerepvállalásnak is. Ami a Doktor24 lehetőségeit illeti: az egészségügyi szolgáltatás általában lokális tevékenység. Ismerni kell a helyi szabályozást, a közegészségügyi kereteket, a biztosítási rendszert, az orvosok és az ügyfelek mentalitását, sok mindent, ami helyhez kötött. De ennek a szakterületnek is vannak olyan szektorai, amelyek exportképessé tehetők. Ahogyan a fogászatban Magyarország elismert nemzetközi szereplő lett, az egészségturizmus más területein is vannak ki nem használt lehetőségeink. Ilyen például a mozgásszervi kezelések széles spektruma az ortopéd sebészettől kezdve a sportorvoslásig és a rehabilitációig. De a nemzetközi versenyképességnek feltételei is vannak. Például az, hogy megfelelő ajánlatokkal hazacsábítsuk azokat az orvosokat, akiket külföldre kényszerített a magyar egészségügy helyzete. Nekünk ez vállalt célunk. Ha a legjobbak visszajönnek, az ő szaktudásuk idevonzhatja a fizetőképes külföldi ügyfeleket, akik pedig az idegenforgalmi szolgáltatásokat is igénybe veszik nálunk. Mindeközben pedig erősödhet a hazai betegek ellátásának színvonala is.
A cégük közfinanszírozott szolgáltatásokat is végez. Nem újdonság, hiszen magáncégek – például a diagnosztikában – jelentős súlyt képviselnek a közellátásban is. Közben viszont a miniszterelnök és a szakminiszter arról beszél, hogy szét kell választani a kettőt. Ön érti ezt?
Érteni vélem. Az egyik közfinanszírozott szolgáltatásunk a cukorbetegek nem gyógyuló sebeinek ellátása. Nem mondanám, hogy ez különösebb profitot hoz, ráadásul az ilyen szolgáltatásra szoruló betegek jellemzően nem azok, akik magánklinikákra járnak. Mi azonban büszkék vagyunk arra, hogy ebben a szakágban Magyarország legjobb specialistái nálunk dolgoznak. Ezt a szolgáltatást ugyanazért a finanszírozásért végezzük, mint a közkórház, ahol sokkal többet kell várni, és ahol van hálapénz, ami nálunk viszont szigorúan tilos. Egy másik közfinanszírozott területünk a tatai Kastélypark Klinika, Béres György főigazgató úr cége, amely szintén állami pontokért ültet be csípő- és térdprotéziseket. Elképesztően hatékonyan, nagyon kis szövődményszámmal, lényegében nulla kórházi fertőzés mellett. A harmadik pedig a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet, ahol tüdőgyógyászati és allergológiai ellátást nyújtunk. Ez országos intézmény, egyedülálló szakmai bázissal, és a gyerekeket itt is közfinanszírozott ellátásban látjuk el.
Akkor mit is kell szétválasztani? És minek?
Elmondom, miben értek egyet a kormánnyal. Van egy erkölcstelen és perverz összefonódás a magánhaszon és a közpénz között. Az állami rendszerben jelentkező fizetőképes betegek krémjét az orvosok egy része kihozza a kórházból és a magánrendelőjébe viszi, hogy ott alacsony kockázatú és magas profitú ellátást nyújtson nekik. Persze soron kívül és sokkal kedvesebben, mint az állami rendszerben. Majd az itt kiszűrt betegeket visszatereli a drága és a magánellátásban finanszírozhatatlan műtétekre az állami szektorba. Ott elvégzi az adófizetők kontójára az operációt, amiért ráadásul hálapénzt tesz el. Majd a szintén magas profitabilitású kontrollvizsgálatokért megint a magánrendelőjében veszi fel a honoráriumot. Végül pedig a nehéz, szövődményes eseteket visszatolja az állami rendszerbe. Mi történik itt? Ez a rendszer privatizálja a hasznot, miközben államosítja a költséget és a kockázatokat. Ám ha lehetetlenné tesszük, hogy így széthordják az állami forrásokat, akkor mindenkinek csak jó, ha a magánszolgáltatók versenyezhetnek az állami forrásokért. Tegyük hozzá: átláthatóan és ellenőrizhetően.
Induljanak a közpénzért egyenlő eséllyel állami és magánszolgáltatók?
Igen, szerintem a szektorsemleges verseny közös érdek. Miért ne jelenhetne meg a normatív támogatás a pénznyelő, rosszul működő állami struktúrák helyett olyan ellátóhelyeknél, amelyek képesek a fejlődésre, haza tudnak hozni külföldről magyar orvosokat, s fizetőképes külföldi betegeket vonzhatnak Magyarországra? Ha nem akarunk elveszni a szétválasztás, szét nem választás szómágiájában, akkor számítson a minőség! Versenyezzenek a kvótákért átlátható módon a szolgáltatók, hiszen ebben az esetben azok a betegek is eljuthatnak majd a magánklinikákra, akik nem tudnak pluszt fizetni. Nem is akarnak, hiszen adóztak egész életükben.
Amikor a mostani tízmillió eurós tőkeemelést bejelentették, az egyik külföldi befektetőjük, Johannes Weber arról beszélt, hogy a megfizethetőséget fontos elvnek tartja. Ez mit jelent az önök szótárában?
Mi a piaci szolgáltatások árspektrumának alsó harmadában vagyunk, és ott is akarunk maradni. Vizsgálataink többségének az ára a húszezer forintos tartományban jár, vagy alatta. Az a célunk, hogy a magyar középosztálybeli polgár anyagi lehetőségeibe is beleférjen, hogy hozzánk forduljon. Amikor pedig látja, hogy mit várhat tőlünk, szükség esetén elhozza a szüleit és a gyerekeit is. Nálunk nem kell százezer forintot költeni egy-egy kivizsgálásra, van harmincezer forintos szűrésünk is, amely nagyon sok alapproblémát kimutathat, és szükség esetén továbbléphetünk. De nem úgy általában vizsgálunk – kerül, amibe kerül –, hanem célzottan abban az irányban, ahol bajt sejtünk. Megpróbáljuk kiszűrni a betegségeket, még mielőtt panaszt okozhatnának. Az egészségnyereség a célunk, és nem szimplán betegségeket akarunk kezelni. A másik tényező, amiben a legjobbak akarunk lenni, a szervezés. Az egészségügy ugyanis nem csak orvosokból és szakasszisztensekből áll, bár ők az egészségügy valóban fontos, látható részei. Mögöttük azonban szükség van egy szervező erőre, egy olyan informatikai rendszerre, amely várakozás nélkül, a lehető legalacsonyabb költséggel irányítja a megfelelő pontra az ügyfelet. Nem akarjuk, hogy aki hozzánk fordult, sok kört fusson, mielőtt célba ér, és minden körért külön fizessen.
Pedig a magánszolgáltatók ellen a világ sok országában éppen az a panasz, hogy több vizsgálatot végeznek, mint amennyire feltétlenül szükség van, hiszen nekik ez üzlet.
Beszéljünk egyenesen: mi nem is engedhetnénk meg magunknak a túlszámlázás luxusát, mert a magyar piac nagyon árérzékeny. Ennek alapvető oka, hogy a magánbiztosítás gyerekcipőben jár, tehát vagy az ügyfél, vagy a cége fizet, amit előre nem tervezett, extra kiadásként élnek meg.
Önök akarnak lenni a legolcsóbb hipermarket az egészségügyben?
Igen. Ha úgy tetszik, egészségügyi hipermarket szeretnénk lenni, ahol a lehető legrövidebb idő alatt egy helyen kínálunk minőségi és pénztárcakímélő megoldást.
Meghirdették, hogy úttörők lesznek a telemedicinában. Ez szép dolog, amikor a járvány tombol, és mindenki telefonon szeretne gyógyulni, de mi értelme van, amikor a vírus elvonul? A személyes vizsgálat csak jobb, mint a távgyógyítás...
Persze, amikor minden feltétel adott hozzá. Viszont a telemedicina sem azonos egy videobeszélgetéssel, amelynek egyébként önmagában is lehet fontos szerepe az előszűrésben. Sőt, olyan szakágak is vannak, amelyekben a videokapcsolat szinte pótolja a személyes találkozást, amilyen például a klinikai szakpszichológia, amelyben mi erősek vagyunk. Egy másik alapvetően fontos szakág, ahol – különösen a járvány idején – kulcsszerepe lehet a telemedicinának, a gyermekgyógyászat. A gyerek köhög, begyullad a füle, lázas. Mi van, ha valaki nem jut el az ügyeletre? Mi most tesztelünk egy olyan, mobiltelefonon át használható készüléket, amelyről a gyermekorvosok azt mondják, hogy legalább nyolcvan százalékban pótolja a személyes találkozást. A tenyérnyi berendezésre rápattintható többféle eszköz. Van olyan, amely a gyermek szívverését közvetíti, de vannak olyan toldalékok is, amelyek segítségével egy kis kamera közvetíti a képet a gyermek füléből, orrából vagy torkából. Ez szűrésre vagy nyilvánvaló diagnózis felállítására sok esetben anélkül is alkalmas, hogy a kisgyereket a zsúfolt rendelőbe kellene hurcolni betegen. Könnyű elgondolni, hogy ez a lehetőség milyen sokat jelenthet olyan falvakban, ahol a közelben nemcsak szakorvos, hanem még gyermekorvos, sőt körzeti orvos sincs. Az egyik hazai segélyszervezettel együtt azon dolgozunk, hogy ezzel az eszközzel a legkisebb, mélyszegénységben élő faluba is el tudjuk vinni a legjobb szakorvosi segítséget, amely csak a Svábhegyi Gyermekgyógyintézetben elérhető.
