Variációk alapjövedelemre: mindenki másképp csinálná

Amikor a Bánfalvi István vezette LÉT csoport a 2014-es választások előtt közzétette alapjövedelem-koncepcióját, rövid ideig megélénkült a gondolatra fogékony közélet. A balos innováció lehetőségét kereső MSZP-n belül is vita zajlott az alapjövedelem programba emeléséről. A Fidesz idejekorán „veszélyes ötletelgetésnek” minősítette az alapjövedelmet – vagyis a kormánypárt elég fontosnak tartotta ahhoz, hogy lőni kezdjen rá.

Az MSZP-n belüli vita azonban elhalt, mert a befolyásos borsodi pártvezetők úgy vélték, az úgymond teljesítmény nélküli pénz ígéretét nem tudnák megvédeni az erős Jobbik-jelenléttel terhelt választókerületeikben. A szocialisták választási programjában nemhogy a feltétel nélküli alapjövedelem nem szerepelt, de a hagyományos segélyezéssel kapcsolatban is feltételeket szabtak.

Annál nagyobb meglepetést keltett, hogy Botka László 2017 elején éppen a feltétel nélküli alapjövedelmet (FNA) jelölte meg baloldali víziója egyik fő pontjaként. Igaz, egyelőre nem világos, mit jelent az évértékelő beszédben az alapjövedelemhez toldott családi jelző. Az MSZP-s miniszterelnök-jelöltnek lesz dolga saját pártjával, hiszen a borsodi Gúr Nándor alelnök egy interjú tanúsága szerint a februári Botka-beszédnek azt a részét tartotta hangsúlyosnak, ami az FNA bevezetésének „megvizsgálásáról” szól. S nem azt, hogy Botka a kilátásba helyezett kísérleti modellel kapcsolatban kijelentő módban fogalmazott. Holott a kettő összefügg: valószínűleg a modellkísérlet lenne az országos bevezetés hatásvizsgálata.

„Ez is egy szép álom, üljünk otthon, és jön a pénz” – ekképp kommentálta pártja kongresszusán Gyurcsány Ferenc Botka felvetését. Az odaszúrás nem csupán a két politikus személyes csörtéjének történetéhez tartozik, annál többről van szó: eltérő stratégiájukat illusztrálja. Botka markánsan baloldali politikával gyűjtene új szavazókat, míg Gyurcsány vállaltan kevert ideológiájú platformjáról valamiféle demokratikus centrumot célozna meg. A DK tavaly elfogadott programja kifejezetten rögzíti, hogy a párt nem híve a mindenkinek járó alapjövedelemnek. A DK a rászoruló családoknak inkább garantált minimumot biztosítana, azzal a feltétellel, hogy együttműködnek a családsegítő és foglalkoztatási szolgáltatókkal, valamint az iskolával és az egészségügyi rendszerrel. Plusz ingyenes szolgáltatási minimumot vezetnének be az áramra, fűtésre és ivóvízre.

Az LMP 2014-es, társadalmi beilleszkedési jövedelemről szóló koncepciója máshonnan közelít. Lényege, hogy azok a munka nélküli aktív korú felnőttek, akik foglalkoztathatóságot javító szolgáltatásokat vesznek igénybe, a jelenlegi segélyeknél magasabb társadalmi beilleszkedési támogatást kapnának. Egy ettől elmaradó szociális minimumjövedelemhez viszont azok is hozzájutnának, akik úgy döntenek, nem vesznek részt ilyen együttműködésben. A kulcs az ösztönzés és a valódi lehetőség: ha az állami, önkormányzati szervek tényleg munkához segítenek, és nem csak adminisztrálnak, akkor ezt és a magasabb támogatási összeget mérlegelve valószínűleg sokan próbálkoznának meg a munkapiaci vissza- vagy beilleszkedéssel.

A legmesszebbre alapjövedelem-ügyben mindeddig a Párbeszéd ment, amely 2015-ben tette közzé elképzeléseit. Eszerint a gyerekek 25 ezer, a felnőtt inaktívak 50 ezer, a kismamák 75 ezer, a munkaviszonyban állók százezer forintra lennének jogosultak. A Párbeszéd vitairata szerint ebben a formában az alapjövedelem bevezetésének teljes költsége körülbelül 2200 milliárd forintot tenne ki, aminek szerintük több mint a felét kompenzálná az alapjövedelemmel kiváltott jóléti juttatások megszűnése, a magasabb keresetűek adóinak emelése és a szegénység csökkenése nyomán javuló foglalkoztatásból adódó magasabb bevétel. A többi forrás az állami pazarlás és korrupció csökkentése, valamint egy „progresszív gazdaságpolitikai fordulat” révén állna elő. A Párbeszéd-társelnök Karácsony Gergely polgármestersége alatt komoly szakmai háttérrel létrejött az úgynevezett „zuglói modell”. Ez ugyan nem alapjövedelmet ad a XIV. kerületi lakosoknak, hanem garantált minimumot a rászorulóknak, mégis, a szociális kérdés komplex megközelítésére tesz kísérletet éppen akkor, amikor az állam még az eddigi segélyezési kötelezettségvállalásaiból is kihátrál.

Feltűnő, hogy az alapvetéseiket rögzítő politikai csoportok között eddig semmilyen érdemi párbeszéd vagy vita nem alakult ki. Sőt Botka alapjövedelemre utaló írását követően a Párbeszéd sietett jelezni: ezt ők mondták először, a szegedi polgármester pedig lépjen be hozzájuk, ha már szemet vetett a programjukra. A jelek szerint a kulcsfontosságúnak tartott szakpolitikai ügyek belesimulnak a politikai rivalizálásba – ahelyett hogy a társadalompolitikai elképzelések hasonlósága vagy különbsége irányítaná a szövetségkeresési törekvéseket.

Pedig az alapjövedelem mint idea erejét jelzi, hogy a kormánypárt ismét reagált. Mi több, maga a miniszterelnök szólalt meg. Mint fogalmazott, ez a „valami alapjuttatás vagy micsodának hívják” veszélyezteti a „munkaalapú társadalom” szerinte működő koncepcióját, tönkretenné a magyar vállalkozásokat, valamint amiatt is további bonyodalmakhoz vezetne, mert „Magyarország etnikai viszonyai bonyolultak”. Orbán Viktor ezzel egy bármikor beindítható szakpolitikai, de főként érzelmi-indulati ellentámadás pontjait jelölte meg. Egy olyan elgondolással szemben, ami szöges ellentétben áll a kormány irgalmat nem ismerő szociálpolitikájával.

További cikkünk a témában: A lét a tét