Van képük hozzá!

Az MNB Értéktár Programja kapcsán Mélyi József művészettörténész megerősíti, ez a 30 milliárd forintos beruházás páratlan Magyarországon:

– Az elmúlt évtizedekben soha nem állt rendelkezésre ennyi pénz műkincsek vásárlására. Ezért is kiemelten fontos, hogy a közpénzek elköltése demokratikusan, ellenőrizhetően történjen.
Mélyi szerint először is a hazai múzeumokat kellene megkérdezni arról, melyek azok a műkincsek, amelyek tényleg nagyon hiányoznak a közgyűjteményekből. Majd széles körű szakmai egyeztetéssel szakértői grémiumot kellene felállítani, amely a múzeumi igényeket megvitatja s javaslatokat tesz a vásárlásokra. Ezek alapján szakmai felügyelőbizottságnak és az illetékes minisztériumnak kellene a végső döntéseket meghoznia.

– Csakhogy az

Értéktár Programbanaz MNB igazgatósága önkényesen jelölt ki egy szűk tanácsadói testületet. Ebbe néhány fővárosi múzeum vezetője került be, vidéki múzeumok delegáltjai nem. A grémiumban egyetlen művészettörténész van. Másfelől: ők pusztán tanácsokat adhatnak, a vásárlásokról az MNB igazgatósága dönt. Milyen felhatalmazás és szaktudás alapján? – teszi föl a kérdést Mélyi József és vele a 168 Óra is.

Az Értéktár Program vezetője, Gerhardt Ferenc, az MNB alelnöke még decemberben interjút adott az MNB képvásárlásairól a Magyar Hírlapnak. Arra a kérdésre, milyen szempontok alapján döntenek, így válaszolt: „Mivel mindannyian érdeklődünk a kultúra iránt, akár egy baráti beszélgetésen vagy egy kiállítás megnyitóján belefuthatunk a következő ígéretes beszerzés lehetőségébe. Emellett sok felajánlás is érkezik az Értéktár Programhoz.”

Mélyi József azt mondja: elképesztő, hogy ilyen horderejű műkincsvásárlásnál „baráti beszélgetéseken” múljon forintmilliárdok elköltése. Így egyetlen döntés mögött sincs számon kérhető szakmai indoklás.

Az eddigi vásárlások legértékesebb darabja Tiziano Mária gyermekével és Szent Pállal című festménye. Ezt az MNB 4,5 milliárd forintért vette meg a tulajdonosától, Pintér Gyula vállalkozótól.

Martos Gábor művészeti író sok éve foglalkozik a műkereskedelem kérdéseivel. Szerinte egy Tiziano-kép a nemzetközi műkincspiacon valóban ennyit érhet. Csakhogy Pintér Tizianója védett, azaz külföldön nem adhatta volna el. Ha azonban a képet hazai aukción próbálta volna értékesíteni, az MNB által fizetett összegnél jóval kevesebbet kapott volna érte.

– Magyarországi aukción az eddigi legdrágább eladott festmény 240 millió forintért Csontváry Kosztka Tivadar egyik műve volt. Tiziano alkotása itteni árverésen legfeljebb 400 millióért ment volna el. Nincs itthon olyan vásárlói réteg, amely ennél többet fizetne egy képért – magyarázza Martos.

Védett képek esetében állami intézményeknek elővásárlási joguk van nálunk. Vagyis ha az MNB a piacon vásárol, 4,5 milliárdnál sokkal olcsóbban is megvehette volna a Tizianót.

Kérdés, hogy volt-e egyáltalán értelme e vételnek.

A védettség azt is jelenti, hogy a tulajdonos köteles a képet az állami múzeumok kiállításaira rendelkezésre bocsátani. Tiziano művét eddig a Szépművészeti Múzeumban láthattuk, most pedig a Magyar Nemzeti Galériában. A változás annyi: tulajdonoscsere történt, ami az adófizetőknek 4,5 milliárdjába került.

Martos Gábor ki is mondja, hogy nem helyes, ha az MNB felülről belenyúl a hazai műkincspiacba: – Ki az, aki ezek után az értékes festményét aukción akarná eladni? Hiszen ha sikerül rátukmálnia az MNB-re, lehet, hogy sokkal többet is kap érte.

A jegybank megvásárolta Gulácsy Lajos A mulatt férfi és a szoborfehér asszony című alkotását is. Martos említi, ez a mű korábban kétszer került nálunk nyilvános árverésre. Először hét éve Virág Judit galériájában: akkor 95 millió forintért kelt el. Az új tulajdonos 2012 decemberében túl akart adni a festményen, szintén a Virág Galériában. Talán abban bízott, már sokkal többet ér.

– A licit 50 millióról indult, de kikiáltási áron sem kellett senkinek. Aztán az MNB 42 milliót fizetett érte a tulajdonosnak – mondja Martos.

Ahol a piaci szempontok nem számítanak, ott a politikai érdekek válhatnak elsődlegessé.

Az MNB 1,6 milliárd forintért venné meg az Amerikában élő Pákh Imrétől Munkácsy Mihály Golgota című monumentális festményét is, amely a debreceni Déri Múzeumba került. Hogy ér-e ennyit vagy sem, nem tisztünk megítélni. Az viszont tény: a Golgota megvásárlásáért a CÖF aláírásgyűjtésbe kezdett, a kampányolásba beszállt a Vitézi Rend is, amelynek Pákh Imre is a tagja. S persze lobbizott a Munkácsy Alapítvány is, amelyet Pákh maga alapított. A kuratórium elnöke Rákay Philip, a grémium tagjai között van Schmitt Pálné Makray Katalin, Bölcskei Gusztáv református lelkész, de más egyháziak is. Miattuk az MNB bizonyára nem sajnál 1,6 milliárd forintot a Golgotáért.

Kormányrendelet írja elő: közgyűjtemény számára vásárolt műalkotást három független értékbecslővel kell felértékeltetni. Csakhogy az MNB által megbízott értékbecslők szakmai függetlensége nem egy esetben erősen megkérdőjelezhető. Az Értéktár Program például 300 millió forinttal támogatta a Szentendrei Szabadtéri Múzeum erdélyi tájegységének bemutatását. Itt az egyetlen „független” értékbecslő maga a Szentendrei Szabadtéri Múzeum szakértői bizottsága volt.

Egyébként az MNB megvásárolta Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt festményét is. Az egyik értékbecslő Virág Judit volt. Ugyanakkor az MNB megvette Törő István erdélyi ezüsttallér-gyűjteményét is 1,1 milliárd forintért. Törő Virág Judit férje, galériájuknak társtulajdonosa. Az érmék a Magyar Nemzeti Múzeumba kerülnek.

Martos Gábor hangsúlyozza: az Értéktár Programban vásárolt műtárgyakat csupán letétbe helyezik a közgyűjteményekbe, tulajdonosuk a jegybank marad. Például a Magyar Nemzeti Galériában elhelyezett műkincsek esetében a letéti idő öt év. Ha a valódi cél a közgyűjtemények gyarapítása lenne, az MNB akár a múzeumoknak is adományozhatná az érméket.

– De mi van akkor, ha az MNB később úgy dönt: eladja a műtárgyakat? – kérdezi Martos.

Mi azt is kérdezzük: mi van akkor, ha az MNB 30 milliárdos műkincsei a jegybank alapítványaiban kötnek ki?

A parlament nemrég arra hivatkozva titkosította az MNB-alapítványok költségvetését, hogy az oda került közpénz „elveszíti közpénzjellegét”. (Az államfő nem írta alá a törvényt, előzetes normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól.) Az MNB-s alapítványok voltaképp közpénznyelő „fekete lyukak” lettek. Ha átadják nekik a műkincseket, a nyilvánosság többé nem ellenőrizheti azok további sorsát. Nem tudhatjuk, vajon a festmények nem fideszes potentátok otthonait díszítik-e majd.

Az MNB által létrehozott alapítványok – az Értéktár Programtól függetlenül – máris nagyszabású műkincsvásárlásokba kezdtek. Így például az 1983-ban elhunyt Kovásznai György festőművész hagyatékából 34 festményt vettek meg 112 millió forintért.

Kovásznai jó festő volt, ám lehet, hogy az MNB vásárlásában másféle szempontok is szerepet játszottak. Kovásznai a Pannónia Filmstúdióban annak idején animációs filmeket is készített, a stúdiót pedig a jegybankelnök Matolcsy György édesapja alapította, aki animációs producer volt.

Egyébként az általunk megkérdezett szakértők közül senki sem érti, az MNB egyáltalán miért vásárol műkincseket.

Kérdeztük erről

Bodnár Zoltánvéleményét is, aki 1995 és 1998 között az MNB alelnöke volt, emellett műgyűjtő. Bodnár szerint a jegybanknak egyáltalán nem feladata közgyűjteményt építeni:

– Minden forint, amit az MNB képvásárlásokra költ, a jegybank nyereségét csökkenti. Azt az összeget tehát, amelyet osztalékként a magyar államnak kellene befizetnie.

Róna Péter, az MNB felügyelőbizottságának volt tagja már korábban úgy nyilatkozott: az MNB műkincsvásárlási programja törvénytelen. Nem az ő dolguk, hanem a múzeumoké, hogy a közpénzből közgyűjteményeket gyarapítsanak. Róna állította: a jegybank tiltott monetáris finanszírozást folytat. Az Európai Központi Bank már a 2014-es jelentésében bírálta az MNB-t, mondván: a bank ingatlanbefektetései, valamint műalkotások és kulturális vagyontárgyak vásárlását támogató programjai megszegik a monetáris finanszírozás tilalmát. Az MNB a vádakra közleményben reagált: „A műkincsek megvétele nem adófizetői pénzből valósul meg és nem von el semmilyen költségvetési forrást.”

– Amit a jegybank állít, nonszensz. Az MNB vagyona az adókból és például a különböző beszedett büntetésekből van. Ez mind-mind adóforint. Az MNB-nek nincs más pénze – erősítette meg a 168 Órának Róna Péter.

(Nem mellesleg: minderről kérdeztük az MNB-t is. A jegybank sajtóosztálya írásban egyetlen kérdésünkre sem válaszolt. Csupán egy semmitmondó nyilatkozatot küldtek.)

Az MNB Értéktár programja eddig több mint 8 milliárd forintot költött el; 2018 végéig még körülbelül 22 milliárd forintért vesznek műkincseket. A piac megkerülésével, az árak mesterséges felverésével az MNB hatalmas lehetőséget nyújt azoknak, akik éppen mostanában akarják eladni műtárgyaikat. Hallani is szakmai körökből, hogy a potenciális eladók szinte ostromolják a program tanácsadó testületét. A felülről irányított, átláthatatlan rendszerben nem tudni, ki milyen érdekek alapján dönt, s vajon a közpénzből finanszírozott műkincsvadászatnak kik lesznek a kedvezményezettjei.