Válás magyar módra

Az MSZP-székház sajtótermének pulpitusán komor hölgyek és urak gyülekeztek. Lendvai elnök asszony a fővárosi koalíció felbomlását konferálta be. Ami a dolog költségvetési volumenét illeti (ötszázmilliárdról van szó), a „központi jóváhagyás” indokolt. A BKV-botrány akkorra – országos hullámokat vetve – átcsapott a megtépázott fővárosi vezetésen.

Kezeket az asztalra

Előző nap ülésezett az MSZP országgyűlési frakciója, s a közvélemény-kutatási adatok már napvilágot láttak. Az MSZP „bukott” öt százalékot, a kommentárok szerint a BKV-ügy miatt. Habár más téma szerepelt volna műsoron, heves szópárbaj alakult ki a Fehér Házban. „El...átok (itt illetlen kifejezés szerepelne) azt is, amit rendbe hoztunk” – dühöngtek a vidéki képviselők. A kedélyek csak lassan csillapodtak.

A bennfentesek a fővárosi vezetés (a Burány–Steiner–Hagyó-vonal) partizánakciójának tartják a szakítást. Rutinosabb politikusok szerint a „válóper” kezdettől szerepelt az opciók között. A hét elején azonban még senki nem sejtett semmit. Horváth Csaba főpolgármester-helyettes a városházán küzdött az általa megalkotott nagyszabású „transzparencia”-tervért, kicsit későn. „Kezeket az asztalra, szerződéseket a netre, a közműcégek felügyelőbizottsági tagjait hívják vissza.”

Az SZDSZ halasztást kért, s az ellenzékkel szavazott. Horváth tervét jegelték. Türelem. Épp a türelem volt fogytán. Este össze is ült az MSZP fővárosi vezetése. Borult a koalíció. A főpolgármester-helyettesek november 20-ig maradnak, átadnak és takarítanak. Hagyó hallgat. Gyengélkedik.

Erőltetett kapcsolat

– Ugyan. Nincs a városban vezetési válság – lihegi a mobilba a tárgyalásról tárgyalásra robogó Steiner MSZP-s frakcióvezető. – Az ország 3200 önkormányzata elketyeg így. Előterjesztések jönnek, mennek. Ha a Fidesz koncepciója tetszik, azt fogjuk megszavazni, ha az SZDSZ-é, azt. Nem köt bennünket házastársi hűség, de nem hagyjuk magára Budapestet.

S a frakcióvezető – ez kedvelt politikusi metafora – az „erőltetett házastársi kapcsolat” hátrányairól elmélkedik. Mennyivel kínosabb a megromlott viszonyt forszírozni, mint kulturáltan válni. Vésztartaléknak úgyis ott lesz a „felelős Fidesz”, amelynek nem lehet érdeke a város csődbe juttatása. Kalap, kabát.

– Nem véletlen – mosolyog Steiner –, hogy a folyosón a fülem hallatára ajánlotta fel Tarlós frakcióvezető Demszkynek: „Főpolgármester úr, nem hagyjuk ám magára Budapestet. Ha kell, segítünk a költségvetés megalkotásában.”

– Tárgyaltak is – meséli Burány városi pártelnök. – Csak arra nem számítottak, hogy mire kihörpölik a kávét, és egymás vállát lapogatva kilépnek, a folyosón tolong a fél sajtó. Úgy álltak ott, mint két rajtakapott rosszcsont.
A szakítás estéjén valóban megcsörrent Tarlós István mobilja.

– Demszky úr hívott engem. Ez lényeges tény – hangsúlyozza öntudatosan a jövő városvezetője. – Korrekt és ésszerű lépésnek tartom. Tisztázni akarta a szituációt. Igaz, azóta érthetetlen okból, örökösen a Jobbikkal akar „összeboronálni”.

Majd méltóságteljesre vált:
– Mindenesetre másképp fogadott, mint három éve, amikor első szava az volt: „Nektek itt semmi szavatok nem lesz.” Most barátságosabb volt. Ki érti?

Mozgástér

Hamarosan kiderült, Tarlós mennyire „tényező”. Orbán alaposan megmosta a fejét – tájékoztatnak a bennfentesek. Nincs nagykoalíció.

A Fidesznek nem lehet érdeke, hogy Budapest „motorjaként” jelenjen meg a választók előtt. Ebből a motorból ugyanis kifogyott a benzin.

Demszky anyagi és politikai mozgástere – ezt a Fidesz is sejti – végletekig behatárolt. Tarlóst le is vették a nyilatkozók listájáról, Répássyra, Cser-Palkovicsra testálva a szóvivői szerepet.

– A frakcióvezető úr olyan, mint egy mindent lebíró terepjáró, néha felhajt a fára is – mosolyog fideszes fővárosi ismerősünk. – Amíg be nem szólnak neki: „Pistám, nem ez a jó irány.” De Demszky még így, romjaiban is a régi. Zavart tudott okozni.

Lékek és lukak

A főpolgármester – fideszes beszélgetőtársaink szerint – „kompromittálható partnert”, „politikailag megvásárolható szövetségest” elsősorban a Fideszben látott. Ismeri Tarlós hiúságát. Hogy „némi madáreleségért bármikor lépre menne”. Az elegáns főpolgármester-helyettesi címért besétálna a Demszky által kitárt kalickába is. Ezt a csapdát zárta be Orbán, kiadva Tarlósnak a jelszót: „Irány Burány.” Azóta el sem hangozhat nyilatkozat, amelyben hanyagolnák egymást. Tarlós lapunknak is felmondja a leckét „lékekről és lukakról”, amelyeket az MSZP fúrt, magára hagyva a süllyedő hajót.

– Figyelmeztetjük az MSZP-t – hangsúlyozza –, ha megpróbálja eljátszani saját ellenzékének szerepét, mi mindenből kivonulunk.

– Az olvasó is nyilván látja – mondja John Emese, az SZDSZ-frakció fiatal vezetője –, hogy Tarlós a főváros élén sosem lehet önálló. Ha nyer, Orbán parancsol Pesten.

Demszky – tartsanak róla bármit – tökéletesen önjáró volt, annak minden előnyével és hátrányával. Az SZDSZ egy percig sem korlátozhatta. „Szerették is.”

Egyik legjobb ismerője – s egykor feltétlen híve –, Atkári János (2004-ig általános főpolgármester-helyettes) szerint Demszkyt a kisebbségi helyzet súlyosan frusztrálja. Ilyenkor furcsa kettősség jellemzi: a legmélyebb depresszió, s látszólagos ellentéteként a határozott voluntarizmus. A kapkodó döntések sora. Ajánlatos vigyázni rá ilyenkor, kapitális hibákat csinál.

Észnél vannak?

– Hát az biztos, hogy egyszerűbb egy párttal viaskodni, mint öttel egyeztetni. Az hallatlanul kimerítő – sóhajtja Steiner.

Burány Sándor, az MSZP budapesti elnöke hozzáfűzi: nem is annyira az SZDSZ-ből lett elegük, mint a főpolgármester évtizedes hatalomgyakorlási technikáiból.

De miből áll ez?
– Hát abból, hogy átveri az embert. És mindenki pofára esik – mondja tömören Burány.

Horváth Csaba „csuklóztatását” említi az egészségügyi átszervezés ügyében.
Az SZDSZ-ben – és a szocialisták fővárosi frakciójában – teljes a kétségbeesés. A várható szakítás előzetes híreit hallva tanácstalanul ténferegtek a közgyűlésben: „Mit terveznek? Észnél vannak ezek?”

– Agyrém. Ilyesmit nem is láttam – szörnyülködik Lakos Imre közlekedési tanácsnok. – Tízen vagyunk, s egy évig kormányozni kell. Minden jelentős tervet el kell dobni. A beruházások nem állhatnak le, a költségvetést meg kell szavazni, a közműveket, iskolákat, kórházakat működtetni kell. Minden mást felejtsünk el. Amit eddig közösen vittünk (a negyvenpontos Budapest Programot), nem szabad leállítani. Össze kell írni a legfontosabb teendőket, ez elfér egy A 4-es papíron. És jöjjenek a választások.

Jönnek is. Lakos szorong.

Hektikus pont

John Emese nyugodtabb. A háttérben számítógép zúg, kiadja az eredményt: az egyetlen hektikus pont a költségvetés tavaszi elfogadtatása lesz. Csak abba bukhat bele Budapest. Ez nem érdeke senkinek. A Fidesznek ezért, az MSZP-nek amazért. A közgyűlési határozatok zöme úgyis kétharmaddal megy át. Viták lehetnek néhány ügyben. Páran sokallhatják – mondjuk – az 1-es-3-as villamos felújítására fordítandó öszszeget. De ezek apróságok.

Minden jól fésült politikai nyilatkozat úgy végződik: életünket és vérünket az élhető, rendezett, korrupciómentes fővárosért.

Akkor miért kell eltépni a szálakat? Az SZDSZ az MSZP-t okolja, az MSZP az „intrikus” Bőhmöt, Lakost, Demszkyt, Tarlós mindenkit.

Robbanás nélkül

Persze mindenki teli jó szándékkal, magasztos célokkal. Egyedül Atkári János pesszimista, de ő körön kívül van. Azért néhány dologban elég tájékozott. 2004-ben szakított Demszkyvel, amikor – ahogy visszafogottan mondja – egyre inkább tapasztalta „a Gáboron” az intellektuális és morális hanyatlás tüneteit. A szürke eminenciások megjelenését, elképesztő ütemben növekvő befolyását a városházán. A végeredmény látható.

Pillanatnyilag – s ez a baj – „nem érdeke senkinek semmi”. Budapest kátyúba jutott. Az MSZP azt fogja demonstrálni, hogy nélküle összeomolhat minden. A Fidesznek sem érdeke „Demszky fényezése”, az „Orbán-verő bűnös város” megmentése. Az SZDSZ-t nagyítóval keresik.

A legszellemesebb megoldást az MDF találta ki. Hogy Demszky ne hivatkozhasson „ötpárti együttműködésre”, utolsó képviselőjét kiléptette az egyfős MDF-frakcióból, amely ekként – de facto és de jure – meg is szűnt.

Mi várható ezek után? Takaréklángon égő, rezsiszintű, minimál költségvetés, kormányzati kijáróemberek nélkül. Létre lehet hozni pártközi egyeztető testületeket is. Tagjaik nyilatkozhatnak a híradókban. Demszky egyetlen célja „robbanás nélkül” földre tenni a zuhanó gépet. A Fidesz sem akarja vállalni, hogy hozzá kössék a lepusztuló város irányítójának szerepét. Speciális igényei nyilván lesznek. Ezek jól kommunikálható, szigorú, rendpárti döntések. A hajléktalanok és a koldusok „diszkrét elkülönítése”, az aluljárók kipucolása, a plakátozás tilalma.

Például Demszky

A kérdésre még sincs ésszerű válasz. Miért most szakítottak a felek? Az MSZP a BKV-botrány elől menekült?
– Á! Ilyen naivak mi sem lehetünk – ingatja fejét MSZP-s beszélgetőpartnerünk. – Az rég ránk száradt. Hagyó is elválaszthatatlan tőlünk, még akkor is, ha jól tudjuk, a történetnek tucatnyi régi és új szereplője van. (Például Demszky.) Burányék nem a „múltat akarták végleg eltörölni”. A még nem sejtett baljós fejlemények, „nehéz ügyek” elől menekültek. Úgy gondolják, időben.

Baráti cégek

S hogy miben lehet még partner a megroppant MSZP-frakció?
– Például a baráti parkolási cégek szerződéseinek ügyében. Az biztos menni fog.

A frakciótagok állítása szerint ide vezetett a Hunvald-csoport és a Hagyó-kör rivalizálása. Házi szokás szerint „kis sajtósegítséggel” kölcsönösen „bemártották” egymást, magukkal rántva a tisztességes képviselőket is.
Márpedig közeleg a nap: 2010-ben felbukkanhat a városházán nyolc-tíz kócsagtollas, pelyhedző állú legényke, sujtásos zekéje alatt előnyös rooming díjszabású, jobbikos pártmobillal.

Budapest élénk, színes, lüktető város. Szomorú lenne látni, hogyan áll rajta a zöld, netán a barna...