Vajon mihez kezd a kamara 2,7 milliárd forinttal?

Alkotmánybíróság előtt van a kamarai hozzájárulás ügye, miután egy cég alkotmányjogi panaszt nyújtott be és kérte, visszamenőleges hatállyal szüntesse meg a taláros testület az évi ötezres hozzájárulást.

Mi is a probléma?

Először is az, hogy bár az összeg nem tűnik nagynak (cégenként mérettől függetlenül ötezer), ám ha hozzáadjuk, hogy tavaly 540 ezren fizették be, idén pedig kb. 430 ezren, akkor már nem csekély összegről beszélünk – ez 2012 év vonatkozásában 2,7 milliárd szabadon felhasználható „talált” forint, de az idei bevétel is eléri a 2,15 milliárdot. És aki nem fizet, az számíthat, hogy előbb vagy utóbb az adóhivatal is kopogtat nála behajtás céljából – mert ugyebár ami muszáj, az muszáj, innentől pedig valójában nem sok különbség van az adó meg a kamarai hozzájárulás között. Bár abban egyformák, hogy egyik elköltésébe sincs túl sok beleszólásuk azoknak, akik fizetnek, mint a katonatiszt.

Az, hogy 2012-ben mire fordította a kamara a hozzájárulást, még nem derül ki a honlapjukról,

ott a 2011-es adatok szerepelnek– ami annál is érthetetlenebb, mivel a 2011. évi beszámoló keltezése 2012. április 27., tehát az elviekben a múlt évi beszámolót is elfogadták már és annak megjelentethető állapotban kellene lennie.

Az viszont a jelenleg elérhetőből is kiderül, hogy a kamara összes bevétel nőtt (2010: 3,29 milliárd, 2011: 4 milliárd), viszont a kamarai tagok befizetése folyamatosan csökkent – 2011-ben ez már csak 78 millió Ft volt. És lám, a kiegészítő mellékletben foglalt panaszkodás értő fülekre talált, így a jogszabály-módosításnak köszönhetően a tagdíjbevétel máris 2,7 milliárdra nőtt. Igaz, a társadalmi igényekkel nem foglalkozott a jogalkotó ebben az esetben – hiszen ha a tagok hasznosnak tartanák az intézményt és annak szolgáltatásait, akkor nem csökkent volna folyamatosan a számuk.

A 2011. évi kiegészítő melléklet még említi, jó lenne egy székház – és lám, ez is megvalósult, igaz, még nem vásárlás formájában csak bérlés tekintetében:

Tehát Parragh László szerint üzleti titok az, mire is költik a vállalkozások ötezreiből összedobott 2,7 milliárdot évente, legyen az bármilyen felesleges rongyrázás is. És nem biztos, hogy az ilyen típusú bérlemény-választás

elfogadható indokaaz, hogy „a régi irodában már a dolgozók számára is méltatlanok voltak a körülmények, sőt évek óta nem fogadhattak védett személyt sem vendégként, mert ezt az épület állaga miatt a nemzetbiztonság megtiltotta.” Mert ugyebár olcsóbb irodahelyiség van kiadó bőven Budapesten, talán még olyan is, ahol a védett személy fejére nem hullik a vakolat meg a lift sem szakad le vele és van a közleben olyan parkoló is, amit a pórnép is használhat, elfogadható díj ellenében. Elvégre néha még a vállalkozók is benézhetnek hozzájuk, azok, akikért állítólag ez az egész szervezet van, meg akik finanszírozzák a védett vezetők immáron nemzetbiztonságilag elfogadható fogadását ...

A másik nagy probléma az, hogy a kamara túl kíváncsi – olyan adatokat is kér (adószám, kapcsolattartási adatok, gazdálkodás vezetőjének mobil-telefonszáma), amelyre nincs jogszabályi felhatalmazása.

Kérdés, tájékoztatják-e a kötelezően kamarai tagokat, milyen adatokat muszáj megadniuk és milyen adatok azok, amelyek a kamara egyéni adatéhségéből fakadnak. Mert bárhogy is nézzük, a listázások korszakában nem csoda, ha egyes vállalkozók tartanak attól, adataik rossz helyre kerülnek.

Egy biztos, kíváncsian várjuk az Alkotmánybíróság döntését – megfelel-e az alaptörvényünknek, ha egy kamara adó módjára követeli a közhatalmilag előírt jussát.

És egyszer majd talán az is kiderül, miért is szükséges ezen szervezet működéséhez évi 2,7 milliárd tagdíjbevétel.

A morgás joga:

Vajon mihez kezd a kamara 2,7 milliárd forinttal?