Ünneptörténet

– Négynapos szünetet hoz idén augusztus huszadika. Van még jelentése és jelentősége ennek az ünnepnek?

– A kérdés azt feltételezi, mintha valaha is lett volna egységes jelentése. Pedig az korról korra változott. Az ünnepek amúgy is többrétegűek, először is a hétköznapok ellentétei; ma már leginkább a szabadidőt jelentik a munka kötöttsége helyett.

– Augusztus 20. nem innen indult, eredetileg kizárólag vallási ünnep volt.

– Igen, Szent Istváné. Miután 1083-ban szentté avatták, 1090-ben I. László rendeletére nemesedett általános vallási ünneppé ez a nap. Igaz, kezdettől viselt világi jegyeket is, mert az akkori időszakos törvénykezési rendben ezen a napon lehetett személyesen a királyhoz fordulni. Ez állami jelentőséget kölcsönzött augusztus huszadikának. A 16–17. században, a szenteket elutasító protestantizmus megjelenésével a lakosság egy részének már nem jelentett ünnepet. Változás 1771-ben történt, amikor Mária Terézia visszaszerezte a török időkben Raguzába, a mai Dubrovnikba került Szent Jobbot. Az ereklyét Budán, a Szent Zsigmond-kápolnában helyzeték el, ahol 1944-ig őrizték. 1771-ből datálódik a körmenet szokása: céhek, egyetemisták, kormányszékek vezetői és a főpapság szigorú rendben vonult fel Buda és Pest városának egyházi ünnepén. Igazi állami ünneppé 1819-ben vált, s kapott politikai tartalmat, amikor Ferenc császár, illetve József nádor a kormányszékek tisztviselőinek és hivatalnokainak kötelezővé tette a részvételt a körmeneten.

– Hogy jött az ötlet?

– Nem Magyarországon élt ekkor a király, a palotát József nádor lakta. Ő pedig a saját és az állam jelentőségét igyekezett ezzel a látványos elemmel növelni, miközben az ünnep koreográfiája továbbra is egyházi jellegű maradt. Ráadásul a következő évtizedekben a protestánsok számára is munkaszüneti nappá tették, sőt 1875-től a protestáns templomokban is kötelezővé lett ünnepi istentiszteletet tartani. A hangsúly itt már nem a szent királyon, hanem az államalapítón, a politikai érdemekkel bíró államférfin van. Augusztus huszadikát az 1891-es első ipartörvény teszi kötelező munkaszüneti nappá.

– Hogyan zajlott az ünnep?

– Erős népünnepélyjellege volt. A körmenet kora reggel indult az Oroszlános kaputól a Mátyás-templomhoz, ahol ünnepi szentmisét tartottak. Az előkelőségek bent hallgatták, a népnek pedig több szónok kinti helyszíneken tartott prédikációt. Mivel hangosítás ekkor még nem létezett, ezek az események csak kevés embert értek el. A hivatalos rész délig lezajlott, utána kezdődött a buli: ökörsütés, igazi búcsúhangulat, este pedig a nevezetesebb épületeket – például a Pesti Vigadót – kivilágították. Ennek óriási jelentősége volt, egyben hatalmas élményt is nyújtott, hisz ekkor még nem voltak hatékony mesterséges fények, esténként csaknem teljes volt a sötétség a városokban. A harmincas évektől már tűzijáték is volt! Amit ekkor még nem állami, hanem magán-, általában vendéglátóhelyek rendeztek. A Honművész című szépirodalmi, művészeti és divatlap 1834-ben így ír: „Egy-egy nevezetes helyszín esti illuminációja emeli az ünnep fényét. Az előző években a Tivoli és a Redout bérlője, most a Horváth kerté díszítette kivilágítással és átlátszó festményekkel.” A kivilágított feliratokon pedig ilyeneket olvashattak: „Éljen a nemzet, éljen a haza, mindig virulva, magosabb dicsőségre!”, valamint „Éljen a magyar vígan és dicsőn, ragyogva szép híre, mint a nap az égtetőn!”

– Özönlöttek a népek?

– A Horváth kertben belépőt szedtek, 1834-ben egy váltóforintot, ami egy napszámos napi bére volt. Tehát csak a jómódú polgárok engedhették meg maguknak a zenés-táncos mulatságot, a szegények kívülről nézték őket. De számukra, amikor egy ökörsütésen gond nélkül jóllakhattak, egy ilyen napnak sokkal nagyobb jelentősége volt. Az, hogy egy ünnepen ma is a hétköznapitól eltérő ételeket eszünk, ennek a kornak és e viszonyoknak az öröksége.

– Az állam egyre inkább kihasználta az ünnep adta lehetőségeket.

– Persze. 1905-ben egy belügyminisztériumi rendelet szerint a középületekre, iskolákra ki kellett tenni a nemzeti zászlót. A századfordulón a lapok arról írnak, hanyatlik az ünnep súlya, egyre kevesebben mennek ilyenkor az utcára. Nem volt min csodálkozni: amikor a hatalom rátelepszik egy ünnepre, a közösségi részvétel visszaesik. A 19. század talán legmélyebben átélt augusztus huszadikája 1860-ban volt. Ugyanis 1859 és 1861 között megrendült az 1849 utáni önkényuralom, abban az évben Pesten, Budán és vidéken is óriási tömeg vonult fel. A rendszertől már nem féltek annyira az emberek, így átlényegítették augusztus huszadikát. Énekelték a Himnuszt, a Szózatot, a nap poli tikai demonstráció jellegűvé vált. A Pesti Napló így fogalmazott: „E vallásos nemzeti ünnep nem csekély politikai jelentőséggel bírt”. Aztán egy időre csökkent az ünnep a jelentősége, majd a Horthy-korban másodvirágzását élte.

– Horthy tovább növelte benne az állam súlyát és megjelenését.

– Abban a neobarokk társadalomban a tartalomhoz képest a forma valóban jóval nagyobb súlyt kapott. A külsőségekkel reprezentálni lehetett, ráadásul augusztus huszadika üzenete a korszak ízlésébe is illett. A fő- és egyházi méltóságok régi díszruhákban, meghatározott rendben vonultak fel. Tartalmi szempontból pedig Nagy-Magyarország államalapítójának üzenete került előtérbe. Mindez kedvezett a revizionizmusnak: augusztus huszadika a Nagy-Magyarországra való emlékezés ünnepévé vált. A körmenetek élén a protestáns Horthy vonult, mögötte a komplett kormányzat. Ekkorra már szinte teljesen állami ünnep augusztus huszadika, csak épp egyházi formába öntve, a legfontosabb tárgyi kellékkel: a Szent Jobbal. Az ünnepi istentiszteletbe az erős politikai tartalom is könnyedén belefért, persze a népünnepélyes jelleg mellett. Ekkor ugyanis már idegenforgalmi szempontból is jelentős ez a nap: a tűzijáték és egyéb látványosságok jelentős tömegeket vonzottak vidékről is. Mindez a háború végéig így maradt.

– A mai augusztus huszadika hangulata miben emlékeztet arra a világra?

– A hagyományban, hogy az állami vezetők részt vesznek az egyházi koreográfiában, van visszatérési szándék, ráadásul most is egy református országvezető áll be a körmenetbe. De ma, az erős szekularizáció korában, amikor a katolikus egyház nem képes komolyan befolyásolni az állami életet és a kormányzatot, nem rejt veszélyt ez a helyzet.

– A kommunizmus évtizedei átszabták augusztus huszadikát.

– Az össznépi buli, a tűzijáték, a koreográfia megmaradt, az egyházi, szakrális tartalmat viszont valóban kivonták belőle, a politikai üzeneteket pedig áthangszerelték.

– Az „aratóünnep” és az alkotmány került az origóba.

– Új tartalomként jelent meg a vidéken amúgy is megtartott új kenyér és az aratás végének ünnepe. Az áthangolás azonban nem járhatott teljes sikerrel, mert a korábbi, többségében agrártársadalom ebben az időben lett városivá és iparivá, nekik a kenyér ünnepe keveset jelentett, üzenetét nem érezték sajátjuknak. Körmenet természetesen nemigen volt, sőt a kormányok városi felvonulásokat sem szerveztek. Faluhelyen viszont az ötvenes években is tartottak aratási ünnepet. A koreográfiák ezekben már összemosódtak a politikai tartalommal: megmaradt a búzakoszorú, de fölötte megjelent Rákosi elvtárs fényképe és a kommunista jelszavak, népdalok, nóták, egyházi dalok helyett pedig csasztuskákat skandáltak a menetben. Az ünnepen keresztül, ha primitív eszközökkel is, de hatékonyan érték el az embereket a politikai üzenetek, miközben a valós információkat elzárták előlük. A hatalom kommunikációs monopóliuma felbecsülhetetlen értékű volt.

– Lehetett kötelezővé tenni a részvételt nyár közepén, iskolai szünetben?

– Való igaz, hogy a rendszerek legsikeresebben az iskolai tömeget tudják „alkalmazni”: a diákok irányíthatók, kirendelhetők, kötelező részvétellel nagy tömegben lehetnek jelen, az adott témát beépítik a tananyagukba – és sorolhatnám. Ezért aztán a vakáció idejére eső augusztus huszadika soha nem hozott olyan tömegmegmozdulást, mint mondjuk április negyedike vagy május elseje. Tisztán állami ünnep maradt: zászlófelvonásokkal, kitüntetések átadásával, vagyis a szűk körű hatalmi elit önreprezentációjává silányult. Az elit igyekezett megmutatni magát, tagjai saját fontosságukat bizonyították jelenlétükkel, a hiúság is megnyilvánult benne. A hetvenes évek tisztavatásai és egyéb programjai amúgy nem érdekelték a tömeget, vonzó csak a tűzijáték és a virágkarnevál volt.

– Ma ismét van körmenet.

– 1990 óta. Augusztus huszadika mindig is intenzíven megélt ünnep volt, de mivel a vallási tartalmat a kommunizmus száműzte, az emberek, bár részt vettek benne, érzelmileg egyre kevésbé azonosultak vele. Ma pedig, bármennyire reneszánszukat élik is az egyházak, a társadalom szekularizálódott, ezért a korábbi augusztus huszadikai hangulatot és formát lehetetlen visszahozni.