Ukrán válság: ez fenyeget minket
A feszültség enyhülni látszik Ukrajnában, a válság azonban még sokáig el fog húzódni. Ennek súlyos gazdasági következményei is lesznek, amelyek nem csupán az országot, de az egész térséget közvetlenül érintik, sőt a globális pénzpiacokra is hatással lehetnek. Mi több szempontból is fenyegetve vagyunk, ezért fontos érdekünk a mihamarabbi válságrendezés.
Meghökkentő volt hallani a magyar kormányfő első megnyilatkozását az orosz–ukrán konfliktus ügyében, amelyből az tűnt ki, hogy szerinte az ottani válság nem a mi dolgunk, minket nem érint. Tudjuk persze, hogy újsütetű oroszbarátságával, sőt elkötelezettségével és a Putyin-féle rendszer iránti nyilvánvaló szimpátiájával nehéz helyzetben van, amikor Moszkvának egyértelműen a nemzetközi jogot sértő és a katonai agresszió határát súroló lépései kapcsán kellene állást foglalnia. Ezzel együtt nem tehet úgy, hogy ehhez nincs közünk, mert nagyon is van, és nem elsősorban a kárpát-ukrajnai magyarok, hanem a minket követlenül fenyegető gazdasági-pénzügyi hatások miatt.
Az ukrajnai válságnak nem egyszerűen politikai és társadalmi, hanem mély gazdasági, szociális gyökerei vannak. Az ukrán gazdaság meghatározó eleme a sok szálú függés a nagy szomszédtól, az energiahordozók importjától kezdve a nyugat-ukrajnai ipari érdekeltségeken keresztül a kereskedelmi kapcsolatokig. Ez a sajátos viszony tette lehetővé, hogy Ukrajna az ottani rendszerváltás után átfogó gazdasági reformok nélkül is működőképes maradjon, és lényegében átvegye az orosz oligarchamodellt, azaz a gazdaság és ezen keresztül a politika irányítása néhány markáns érdekcsoport kezébe kerüljön.
Az egymást követő elnökök és kormányok lényegében ezek befolyása alatt álltak, ami a politikai elit szinte teljes korrumpálódásához vezetett. A gazdaságpolitikát is ez határozta meg, aminek nyomán egyre halmozódtak a válságtényezők. A helyzet drasztikus romlását jórészt éppen az oroszokhoz fűződő kivételes kapcsolat akadályozta meg: Moszkva az általa nyújtott gazdasági előnyökért, például az olcsóbb gázért cserébe lojalitást kért. Geopolitikai érdekeiből kiindulva rossz szemmel nézi legnagyobb európai szomszédja közeledését az EU-hoz és a NATO-hoz, és adott a zsarolási lehetősége ahhoz, hogy akadályozza ezt a törekvést. Jól mutatta ezt a Janukovics elnökkel kötött megállapodás, amely az uniós társulási tárgyalások leállításáért cserébe hatalmas gázárengedményt és 14 milliárd dolláros segítséget adott Ukrajnának.
Kijevnek erre nagyon is szüksége volt, mert csődközeli helyzetbe került. Valutatartalékai ez év elejére 12 milliárd dollárra estek – ez kevesebb mint harmada a mienkének –, a költségvetés és a folyó fizetési mérleg hiánya viszont eléri a tíz százalékot. Becslések szerint legalább 25 milliárd dolláros gyors forrásra van szüksége ahhoz, hogy az ország pénzügyileg működőképes maradjon. Az elmúlt hetek eseményei és a hatalmi váltás nyomán Putyinék segítségére már nem számíthat, sőt: Moszkva leállította az ígért pénzügyi támogatás folyósítását, és a földgáz árát az ezer köbméterenkénti 268 dolláros árról az átlagos európai piaci szintre, 400 dollárra emelte. A hatás nem maradt el, Kijev nem tudja fizetni a gázszámlát.
Az orosz befolyást veszélyeztető változásokra Putyin heves kardcsörtetéssel, katonai fenyegetéssel reagált, de az előre látható volt, hogy ez inkább erőfitogtatás, az igazi visszavágás gazdasági természetű lesz. Szó nincs tehát arról, hogy az orosz elnök békülékenyebb nyilatkozata után a válság megoldódna, a neheze valójában csak most jön. Az ukrán belpolitikai helyzet bizonytalan, a megoldáskeresést a gazdasági és pénzügyi tényezők csak nehezítik. Az ország elkerülhetetlenül külső finanszírozásra szorul, és ha ezt az IMF-től és az EU-tól kéri, a feltételek között első helyen szerepel majd a stabilizációs intézkedések végrehajtása, a gazdaságban szerkezeti reformok véghezvitele.
Ezek egyébként szükségszerűek, az orosz árkedvezmény nélkül például tarthatatlanok az alacsony energiaárak, és ez a lakosságot és a vállalkozásokat egyaránt keményen érinti. Borítékolható, hogy a korrekciós lépések súlyos szociális és társadalmi feszültségekhez vezetnek, és nem csitulnak, sőt tovább éleződhetnek a nemzetiségi ellentétek. Bonyolítja a helyzetet, hogy Ukrajna gazdaságilag legerősebb, keleti részén a lakosság többsége orosz, és ezer szállal kapcsolódik az anyaországhoz. Nélkülük azonban Ukrajna gazdaságilag életképtelen, azaz a mindenkori kijevi kormány ki van szolgáltatva a GDP nagyobbik részét adó keleti területnek.
Az ukrajnai bizonytalanság az egész térségre kedvezőtlen hatással van. Az elmúlt napokban felgyorsult a tőkekivonás az itteni piacokról, ami a helyi valuták gyengüléséhez és a finanszírozás drágulásához vezet. Komoly veszteség éri az Ukrajnában érdekelt bankokat is, a nem teljesítő hitelek aránya már most is 40 százalék, és ez csak romlani fog. További veszélyforrás, hogy a térségünkbe irányuló orosz gázexport Ukrajnán keresztül jön, és megismétlődhet az öt évvel ezelőtti leállás az ukrán fizetőképtelenség miatt. Ez azonnali problémát ugyan nem jelent, mert a készletek – hazánk kivételével – elég magasak, de elhúzódó válság esetén gondot okozhat. (Nálunk a tárolók kihasználtsága csupán 13 százalékos, és ez mintegy két hónapra elegendő.)
Mindenképpen érint viszont minket is az energiahordozók drágulása, ami szintén az ukrán válság következménye. A magasabb ár tartós lehet, ha Moszkva sokáig él a gazdasági zsarolás eszközével: ne feledjük, Putyinék sokat nyernek a világpiaci árak emelkedésével. Mi mindennek kiszolgáltatott elszenvedői lehetünk, butaság tehát, hogy az ukrajnai helyzethez nincs közünk. Arról nem is beszélve, hogy mi is alapvetően függünk az orosz gáztól, kőolajtól és nukleáris fűtőanyagtól, és most szemtanúi lehetünk, hogyan használja ki ezt a függést Moszkva, ha az érdekei úgy kívánják. Ebből a szempontból is érdemes átértékelni a paksi bővítésről kötött megállapodást, amely még kiszolgáltatottabbá tesz minket. Előttünk a csehek példája, akik az ukrajnai orosz beavatkozás nyomán letettek arról, hogy Moszkva közreműködésével építsenek új atomerőművet.
Milyen esélyei vannak az ukrán stabilizációnak? Egyelőre jele nincs a kibontakozásnak, túl sok az ismeretlen az egyenletben. Az biztos, hogy valamilyen megállapodásra van szükség Ukrajna, Oroszország és az EU között, enélkül esélytelen bármilyen megoldás. A feszültségek végletes kiélezése senkinek nem érdeke, mindenki túl sokat veszíthet a válság elhúzódásával. Elsősorban persze Ukrajna, de a régió országai is, különösen a bizonytalanabbak, főként mi. Nem elhatárolódni kellene tehát a konfliktustól, hanem a megoldásában aktívan segíteni.
