Ujhelyi István: Küzdök a kétmillió keleti oltottért, de a kormány helyett nem tudok lépni

Ujhelyi István az MSZP EP-képviselőjeként több programot is futtat párhuzamosan, amelyek eredményei szerinte a magyar emberek jólétét és a magyar társadalom felzárkózását biztosítanák. Ilyen például az Európai Egészségügyi Unió, vagy az európai minimálbér kérdése, amelyeknek hátteréről és megvalósíthatóságáról beszélgettünk a Képviselői Irodaházban. Szóba került továbbá, hogy a Márki-Zay Péterrel való együttműködés milyen mértékben akadályozhatja a baloldali politizálást, illetve a képviselő naprakész híreket hozott a 168-nak arról, hogyan áll a keleti vakcinával oltott magyarok utazási feltételeinek enyhítése az Európai Parlamentben.

Az utóbbi hetekben kifejezetten sokat foglalkozott a keleti vakcinával beoltott magyarok helyzetével. Ön milyen oltást kapott?

Két AstraZenecát és egy Modernát.

Ennek tükrében miért viseli szívén ennyire a keleti vakcinával oltott magyarok ügyét?

Mert kétmillió magyar ember kapott keleti oltóanyagot szakmai és gazdasági indokok nélkül. Egy AstraZenecánál tizenháromszor drágább egy adag Sinopharm vakcina, a legjobb és legkedveltebb Pfizernél pedig több mint kétszer többet kell fizetni a kínai oltásért. Nyilván offshore-hátterű fideszes érdekeltség áll emögött is, amely sok milliárdot fölözött le a magyar adófizetők pénzéből. A több ezer magyar ember életének végét jelentő járvány alatt teszteken, lélegeztetőgépeken, oltóanyagokon nyerészkedni még a gátlástalanságáról ismert Fidesztől is valami egészen undorító szint. A két keleti vakcina ráadásul két különböző típusú gondot jelent. A Szputnyik szakmai elfogadottsága erősebb, hiszen sokkal több Sinopharmmal oltott magyar ember kerül életveszélyes állapotba a koronavírustól, az európai utazási lehetőségek szempontjából azonban a Szputnyikkal oltottak jártak rosszabbul.

Jelenleg kettő Európai Gyógyszerügynökség által elfogadott vakcina szükséges az uniós Covid-igazolvány jogszerű használatához, a negyedik oltás kérdése azonban még nem merült fel. Ön korábban kezdeményezte az Európai Bizottságnál, hogy egy EMA által elfogadott harmadik adag oltóanyag önmagában elegendő legyen a Szputnyikkal oltottak szabad utazásához az Európai Unióban. Milyen fázisban tart most ez a folyamat?

Friss hírt tudok hozni, hiszen az Európai Bizottság csütörtökön jelentette be, hogy benyújtja az új jogszabály-javaslatot az európai digitális Covid-igazolványról. Az eredeti jogszabály 2022 júniusáig érvényes. Miközben küzdök a kétmillió keleti vakcinával oltott magyarért, a négyszázötven-milliós európai közösség szinte észre sem veszi ezt a speciális helyzetet, mert csak mi oltottunk ezekkel az oltóanyagokkal. Az új jogszabály-javaslatban továbbra sem szerepel a harmadik európai engedélyezésű oltás esetén a szabad utazás, viszont most legalább megnyílik a jogszabályi csomag. A 168-on keresztül jelenthetem be, hogy az Európai Parlament Közegészségügyi Bizottságának tagjaként hivatalosan is beadok egy módosító javaslatot. Ami az én parlamenti eszközeimből telik, azt megteszem, de hangsúlyozom: az Európai Tanácsban nem léphetek a magyar kormány helyett, aki érthetetlen okokból semmit nem tesz az ügyben. Én lobbiztam ki Ursula von der Leyennél, hogy az Európai Egészségbiztonsági Testületben napirendre vegyék a harmadik oltás elfogadását a magyarok speciális helyzetével kapcsolatban, de az eredményességhez az is kellene, hogy a testületben ülő magyar kormánydelegált is tegyen valamit. Eddig nemhogy javaslatot nem tett a testületi üléseken, de a kormány az ezzel kapcsolatos partneri, segítséget ajánló megkereséseimre sem reagált. Így azért nem egyszerű.

Fotó: Adrián Zoltán / 168.hu

Ön egyértelműen a magyar kormányt tartja felelősnek a kialakult helyzetért, de azért itt egy politikai ellentét is meghúzódhat a háttérben Oroszországgal, illetve a Szputnyik vakcina hiányos dokumentációja is közrejátszik. Az érintettek nemcsak magyar, de uniós állampolgárok. A magyar kormány mellett az Európai Unió nem hagyja cserben a saját állampolgárait a keleti vakcinával oltottak korlátozásával?

Az Európai Gyógyszerügynökségben százszor jobban megbízom, mint Müller Cecíliában. A magyar kormány nem érzékeli a járványhelyzet súlyosságát, és kaotikus, egymásnak ellentmondó információkkal bombázza a magyar társadalmat. A Fidesz a járványkezelést is propaganda-feladatnak nézi: nem az emberek egészségét és fertőzöttségét teszteli, hanem a szavazói hajlandóságát. Az állandó és hamis sikerpropaganda miatt alacsony az átoltottság, amihez nagyban hozzátesz az is, hogy a döntéshozók közül senki nem végzi rendesen a dolgát. Az egészségügyért állítólag felelős Kásler Miklós – akinek a kezéből simán kivették az egészségügyi reformot és a járványkezeléshez szükséges beszerzéseket, ami után egy tisztességes vezető azonnal feláll és köszönettel távozik – azt mondja: szakmaiatlan az egydózisos Janssent adni a két orosz oltóanyagra. Miközben erről beszél, a járvány fő szakértője és plakátarca, Merkely Béla professzor, valamint a kormány kancelláriaminisztere simán megteszi, átverve ezzel több százezer magyart. Ha nem veszítenénk el naponta százakat a járvány miatt, akár még nevetni is lehetne ezen a fideszes komédián, de így több mint bicskanyitogató. Az Európai Uniónak védenie kell saját polgárait. Hat gyermek édesapjaként örülök, hogy az EMA szigorúan elvégzi a munkáját, és az engedélyezésében megbízhatok. Itt emberéletekről van szó. A kamasz gyerekeimnek már az elején világossá tettem, hogy kell az oltás, de szó nem lehet, csak európai engedélyezésű vakcináról.

Amikor ezen magyarok zöme elfogadta a számukra felajánlott Szputnyikot a harmadik hullám csúcsán, akkor még a kérdés az volt, ki éli túl a betegséget. Tisztázzuk: az érintetteket ugye nem tartja hibásnak, amiért ilyen méltatlan helyzetbe kerültek?

Nem a magyar polgár tehet erről. Tavaly tavasszal a kormányzati propagandagépezet engem bélyegzett meg hazaáruló oltásellenesként, mert akkor mindenkit nyugalomra intettem, hiszen pár héten belül érkezett a töméntelen mennyiségű európai engedélyezésű vakcina. A kormány ezt pontosan tudta, de letagadták, elhazudták, mégpedig egyetlen okból: a pillanatnyi sikerért. Van valami mélyen gyökerező, gyerekkori frusztrációja a kormány felső köreinek, amiért mindig mindenben első akar lenni, az eszköz és a valóság nem számít. Most is mindenre képesek voltak, csak hogy pár hétig kiírhassák: mi vezetünk az átoltottságban. Azóta a lakosságarányos halálozási adatokban vagyunk éllovasok, ezt már nem hirdetik. Ahogyan azt sem, hogy az átoltottságunk nagyon régóta az uniós átlag alá zuhant. De ez a kormány járványkezelése: titkolózás, hazudozás, kis adatkozmetika és milliárdos nyerészkedés.

Egy másik fontos téma, amelyről sokat érvel: az egységes európai minimálbér kérdése. Ön hangsúlyozta, ez a felvetés nem egy egységesen meghatározott konkrét összegről szól, hanem minden ország saját körülményeihez igazodna. Ebben az esetben nálunk mégis mi garantálná a változást, miközben Magyarországon a gazdaság helyzete és a vállalkozókat terhelő adók komolyan megnehezítik ezt a törekvést?

Az Európai Unió alapvetően egy gazdasági, nem pedig szociális együttműködés volt. Most jutottunk el arra a pontra, amikor végre mindenki megértette, hogy a szociális pillérhez tartozik minden, ami az emberek hétköznapi életéről szól, például a foglalkoztatási körülmények, a minimálbér, az általam szorgalmazott Európai Egészségügyi Unió, vagy a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetése. Elképzelhetetlen, hogy egy ózdinak más szociális garanciái legyenek az élethez, mint egy budapestinek, vagy akár egy máltainak, berlininek.

Márpedig jelenleg nagyon más.

Ennek a szociális európai programnak az egyik eleme, hogy egy országban se legyenek kiszolgáltatva a munkavállalók a kormányzat adott gazdasági, társadalomfilozófiai elképzeléseinek. Magyarországon az elmúlt időszakban a kampány és az áprilisi választás miatt Orbán Viktorék feltornázták a minimálbért, de nem a szociális gondoskodás kívánalmának eleget téve. Ha nem hajtotta volna őket a gazdasági és politikai kényszer, semmit sem tettek volna. Az európai minimálbér nem egységesen ugyanannyi euró minden országban, hiszen ez nem megvalósítható, ráadásul értelmezhetetlen, mert minden országban mások a körülmények. Valahol például nincs is euró.

Fotó: Adrián Zoltán / 168.hu

És segítené a felzárkózást, ha euró lenne Magyarországon?

Ebben speciel nem. Abban igen, hogy most nem háromszázhetven forintos euró árfolyamon kellene számolnunk az export-import kérdését, vagy a devizahitelben eladósodottak súlyos terheit. Meggyőződéses euró-párti vagyok, mert ez az integrációnkat segíti. Nyilván annak a mikéntje szakmai kérdés, hogy mikor, milyen árfolyamon kell belépni, de bizonyosan konkrét céldátumot kellene megjelölni és ütemtervet vázolni. A Fidesz utolsó, máig hatályos európai programjában is ez szerepel. Igaz, azóta ők a polgári jobboldalról kisodródtak az Európa-ellenes hőzöngők senkiföldjére.

Visszatérve az eredeti kérdésre, hogyan kell elképzelni az európai minimálbért a gyakorlatban?

Az átlagkeresetekhez viszonyított kötelező minimálbért kell meghatározni. Ez nem csak nálunk izgalom, hiszen bizonyos országokban nem is alkalmaznak minimálbért. Ezekben az országokban is rá kell venni a munkaadót és az államot, hogy gondoskodjon a legkisebb keresetűekről. Hatalmas vívmány, hogy egyáltalán elindultunk ezen az úton. Az Európai Parlament ezen a héten adott felhatalmazást a részletkérdések hivatalos tárgyalásához. Ez egy hatalmas eredmény csakúgy, mint a másik programom, az Európai Egészségügyi Unió. Két-három éve még csak egy illúziónak tűnt, mára viszont hivatalos európai program, amelynek minden héten tárgyaljuk valamely elemét.

Az Európai Egészségügyi Unió programja Ön szerint Magyarországon is garantálná a biztonságosabb egészségügyi ellátást. Ez jól hangzik, de nem világos, miként megvalósítható addig, amíg az egészségügy olyan alapvető problémákkal küzd, mint az orvosok és a szakdolgozók hiánya. Nekünk úgy tűnik, ennek az ügynek a megoldása nélkül nem fejleszthető érdemben az ellátás.

Ebben egyetértünk. Egy kiegyensúlyozott Európában elképzelhetetlen, hogy óriási szakadékok legyenek az egyes európai polgárok egészségügyi szolgáltatásai között. Magyarországon háromszor akkora esélyed van egy kórházi fertőzésben meghalni, mint Európa nagy részében. A várólisták sokkal hosszabbak, és rengetegen halnak meg azért, mert nem jutnak időben megfelelő minőségű szolgáltatáshoz. Ezek mind az állam felelősségét firtatják, azonban az Európai Unió mai felépítménye szerint az egészségügy kizárólagos tagállami hatáskör. Vagyis mind a finanszírozása, mind a működtetése az adott tagállam kormányának feladata. A magyar kormány most hőbörög is, mondván senki ne szóljon bele, hogy ő mennyi pénzt szán a költségvetésből az egészségügyre, hogy milyen színvonalú egészségügyet és hogyan működtet. Pedig épp a mostani globális járványhelyzet bizonyítja: nagyon nem mindegy, hogy egy adott tagállam ellátórendszere mit és hogyan bír el. Én sem állítom, hogy az európai intézményeknek kell működtetniük a tagállamok egészségügyi ellátását, és durván csorbítani kellene a tagállami hatásköröket, de olyan általános minőségi sztenderdek kellenek az ellátórendszerekben, amelyeket minden tagállamnak biztosítania kell az európai polgárok számára. Az Európai Unióban szabadon utazunk, költözünk, tanulunk, dolgozunk. Hogyan lehetséges, hogy az országhatárt átlépve teljesen más egészségügyi protokollok és eljárásrendek között találjuk magunkat? Meg kell határozni egy egységes európai gyógyszerstartégiát, rákellenes stratégiát és általános protokollt. A magyar kormány kispórolta a pénzt az egészségügyből, éppen ezért szuverenitási problémát vízionál az Európai Egészségügyi Unió programjában. Az én szuverenitásomat ugyan nem sértené, ha bárki kötelezővé tenné a mindenkori magyar kormánynak, hogy nyújtson normális, az emberi méltóságot és a betegbiztonságot garantáló egészségügyi szolgáltatást. Erről szól ez a program, amelyet lépésről lépésre valósítunk meg.

Ebből nem derült ki, mi a megoldás az orvosok és a szakdolgozók hiányára, illetve, hogy egyáltalán ennek tudatában megvalósítható-e ez a program.

A rettenetes méretű elvándorlást nem pusztán a fizetési viszonyok okozzák, hanem a rendszer működőképtelensége és anomáliái is. Ha rá tudjuk kényszeríteni a kormányzatot, hogy többet költsön az egészségügyre bizonyos európai sztenderdek alapján – jelenleg jóval az uniós átlag alatt fordítunk az ágazat kiadásaira –, akkor itthon fognak maradni a dolgozóink. Jelenleg aggasztóan kevesen választják az orvosi pályát, mert érzékelik a megbecsülés, a fejlődési lehetőség, a tisztes körülmények hiányát. Ha nincs európai kompetencia, akkor arra a költségvetés sem tesz félre. Most sikerült egy 5,4 milliárd eurós uniós büdzsét nyitni, amelyet nem osztunk ki a kormányoknak, hanem európai programok megvalósítására költjük. A pandémia tanulsága, hogy Európa nem lehet független és kellően erős, ha nincs egy jólszervezett egészségügyi háttéripara. Miért kellene Kínából rendelni a maszkot és a lélegeztetőgépet, Amerikából a gyógyszert, amikor ezen a kontinensen minden adott ezek előteremtéséhez. Mindenkinek üzenem ezúton: az Európai Unió a következő hét évben felbecsülhetetlen mértékű pénzeket fog költeni az egészségügyi iparra.

Említette, hogy a kormányt kell rákényszeríteni a normális egészségügyi szolgáltatás nyújtására. A tervek szerint egy magyar állampolgár legkorábban mikorra érezheti a saját bőrén a program megvalósulását?

Amikor leváltjuk a kormányt. Az ehhez hasonló programokat a Tanácsban a tagállami kormányok tudják megfogni. A magyar állam először kiszállt, majd visszakönyörögte magát a közös európai vakcinabeszerzés programjába, amely az Európai Egészségügyi Unió programjának része. Még soha eddig nem hajtott végre közös vakcina- és gyógyszerbeszerzést Európa. Ellenben csakis a kormányváltástól függ, hogy a magyar kormány mikor kezdi el európai szemüvegen keresztül vizsgálni a magyar egészségügyet, és a gyenge pontjait megerősíteni.

Korábban azt nyilatkozta, Márki-Zay Péter összehozta az ellenzék legkülönbözőbb figuráit, most azonban Donáth Anna kemény kritikával illette a miniszterelnök-jelöltet, aki szerinte túlságosan populista kijelentéseket tesz. Mit gondol erről a kritikáról?

Az Európai Unió is egység a sokszínűségben. Ez adja az erejét és az életképességét. Ilyen az ellenzékünk is. Ha mindannyian ugyanazt gondolnánk és ugyanolyan politikai stílusban kommunikálnánk, akkor nem kellene pártokat alkotnunk. Folyamatosan tartom a kapcsolatot Donáth Annával és Márki-Zay Péterrel, és mindkettőjüktől úgy tudom, ragyogó az együttműködés. Nem kell félni egymás kritizálásától. Ha a Fideszben valaki kritizálni meri a másikat, esetleg a vezetőt, akkor másnap lófejet talál az ágyában. Mi nem maffiaszerű rendszerben működünk, a miénk egy teljesen más típusú politikai kultúra. A nyugati demokráciában a publikum előtt zajló építő észrevételek és összeütközések még sosem vezettek minket hátrafelé a történelemben, csak előre. Vagy ahogy most szoktuk mondani: csakis felfelé.

Fotó: Adrián Zoltán / 168.hu

Azt is mondta, hogy érdekes módon a jobboldali konzervatív miniszterelnökjelölt mellett az MSZP-nek sokkal nagyobb lehetősége nyílik a balos politizálásra. Mekkora rá az esély, hogy ezt kormányon is tudják majd érvényesíteni?

Nekünk egy óriási esélyt jelent, hogy megmutathatjuk ezt a különbözőséget. Mást gondolunk a világról, mint Márki-Zay Péter, de ettől még örömmel várom azokat a pillanatokat, amikor egy közös kormányban egymást kell meggyőznünk például arról, hogy a társadalom szabadsága mennyire módosulhat nélkülözhetetlen társadalmi érdekek finanszírozásával.

Igen ám, de Márki-Zay Péter máris bevetett egy érdekes retorikai megoldást a migrációval kapcsolatban, és arra hívja fel a figyelmet, hogy valójában a Fidesz hozza be a bevándorlókat, miközben a kommunikációjában egy sokak által bevándorlás-ellenesnek gondolt narratívára épít. Ez például mégis hogyan fér bele a baloldali szempontrendszerbe?

Nekem ez tetszik. Fideszes toposz, hogy mindenki, aki nem fideszes, az migránssimogató, sőt sorosista. Az Európai Parlamentben eddig is következetesen álltam ki az európai véleményekkel szemben. A saját kollégáimat is emlékeztetni szoktam: Magyarországon a szolidaritásnak nincs határa, de a befogadásnak van. Márpedig a társadalmon számonkérni a saját érzéseit badarság lenne, úgyhogy nekünk másképp kell a szolidaritást megmutatnunk. Csütörtökön az Európai Parlamentben született egy előterjesztés a szervezett és legális gazdasági migrációról, mert az európai szakmai szervezetek szerint egyszerűen szükségünk van a képzett munkaerőre a harmadik országokból. Én ugyanúgy nemmel szavaztam az előterjesztésre, mint a fideszesek. Mert fontos kérdésre adott számunkra nem tökéletes megoldást. Ehhez képest a Fidesz-kormányban már előkészítettek egy olyan döntést piaci szereplőkkel, amely azonnal százezer külföldi munkavállaló betelepítésével bízza meg a hazai munkahelyközvetítőket. Csak a választásokat várják az érvénybe léptetésig. Az elmúlt időszakban az Orbán-kormány ötvenezer gazdasági migránst hozott be, csak erről mélyen hallgat. Márki-Zay Péter azt mondja – és ezt támogatom –, hogy nem kérünk az Európai Unió betelepítési programjából, mert mindeközben nyolcszázezer magyar külföldön dolgozik. Inkább itthon teremtünk olyan feltételeket, amelyekkel haza tudjuk őket csábítani. Ez egy érdemi különbség a két oldal között.

Világos, hogy ebben a kérdésben meg tudnak egyezni, azonban Márki-Zay Péter a későbbiekben más témákban is megfogalmazhat olyan konzervatív álláspontot, amely alapvetően megy szembe a baloldali eszmékkel. Mennyire maradhat így hiteles a magyar baloldal?

Amennyire Angela Merkel kereszténydemokrata kancellár mellett Olaf Scholz szociáldemokrata vezető lehetett sokáig a pénzügyminiszter-alkancellár, majd nyerhette meg a választásokat, és alakíthatott egy olyan kormányt, amelyről a magyar fideszes kollégák azt mondják: baloldali elhajlás zajlik Németországban.

Tehát nem tart attól, hogy nem sikerül az a fajta baloldali politizálás, amelyre az MSZP nem titkoltan készül?

Most lenne az első alkalom, hogy egy jobboldali, gazdaságfilozófiában és más kérdésekben is gyökeresen mást gondoló miniszterelnökkel kormányon belül küzdhetnénk meg a saját baloldali eszményképeinkért. Ez egy új szituáció. Ilyen egy koalíciós kormányzás. Az Európai Parlamentben ahhoz vagyok hozzászokva, hogy senkinek nincs többsége. Hol a zöldekkel tudunk valamilyen közös javaslattal élni, amelynek többsége lesz, hol a jobboldali Néppárt egy részével. A politikában nem árt, ha rá vagyunk kényszerítve a folyamatos egyeztetésre és kompromisszumra. Ez a felállás egyre inkább közelít a társadalom elvárásaihoz, amelyben ugyancsak felfedezhető milyen oldal véleménye.

Azt nyilatkozta korábban, hogy reméli, a Mindenki Magyarországa Mozgalom nem akar majd párttá alakulni, mert minél több ellenzéki párt van a palettán, annál kisebb az esély a rendszerváltásra. Felmerült bennünk, hogy ebben az esetben a már létező ellenzéki pártok miért nem akadályozzák a rendszerváltást, és ezzel összefüggésben nem lehet-e valamilyen tömbösödésre számítani a jövőben. Pláne, hogy sokan már az MSZP végóráiról beszélnek.

Tizenöt éve hallgatom, hogy jön az MSZP végórája, de köszönjük, jól vagyunk. Nagyobb frakciónk lesz a Parlamentben, mint a mostani, ráadásul kormányoldalon. Támogatom a hetedik frakció megalakulását, mert elismerem, hogy a magyar polgári jobbközépnek szüksége van frakcióra, a magyar demokráciának pedig szüksége van egy polgári jobbközép pártra. Szerintem nem az MMM fog átalakulni, mert az annál sokszínűbb, mint ahogy a liberális baloldalon is sokfajta gondolkodó megtalálható. Márki-Zay Péter miniszterelnökként érkezik majd meg az Európai Néppártba egy új magyar jobboldali párttal. Ezt kívánatosnak tartom és valószínűsítem. Egyébként alapvető európai kérdésekben százhúsz százalékosan egyetértünk. Nekem biztosan könnyű lesz vele együtt dolgozni a következő években az európai színtéren, a magyar Parlamentben a kollégák pedig idővel megvívják a maguk szakmai csatáját. 

(Kiemelt kép: Ujhelyi Istvánnal a Magyar Szocialista Párt Európai Parlamenti képviselőjével készült interjú 2021. November 26-án. Fotó: Adrián Zoltán / 168.hu)