Új agymosás

„Hecckampány folyik a tankönyvek tartalmáról” – ezzel a drámai felütéssel adott ki közleményt a kormányzat szeptember 4-én, miután az általános iskolás szülők rendre elképesztő részleteket tettek közzé az állami iskolákban kötelező tankönyvekből. „Ez egy olyan öncélú és politikai célokat szolgáló hecckampány, amelyben konkrétan az ellenzék a gyerekeket és a szülőket használja fel, amikor egyébként a tankönyvellátás nyugodt ütemben zajlott” – hangsúlyozta Czunyiné Bertalan Judit oktatásért felelős államtitkár. Kijelentésével elődje, Hoffmann Rózsa nyilatkozatainak emlékét idézte fel.

A kifogásolt tartalmi részeket az államtitkár kiragadott példáknak nevezte. Így védekezett: „Egyetlenegy tankönyv sem volt az elmúlt ötven évben ideológiamentes, egyetlenegy tankönyv sem volt olyannyira kifogásolhatatlan, ami nem tartalmazott volna direkt dolgokat.”

Nem csak a mának szóló üzenet ez. A csupán néhány hónap alatt „kifejlesztett” tankönyvek kapcsán a szaktárca azt mondta: az esetleges problémákat a tanárok visszajelzései alapján kiküszöbölik. A következő kiadásokban. De a kritikai hangvételt ellenséges támadásnak tekintő államtitkári dörgedelem aligha ösztönzi majd jobbító szándékra a tanárokat.

Pedig nemcsak konkrét tévedések, hanem szakmai bakik sokaságával is kellene bombázni az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet (OFI): a tankönyvek szemlélete, sugalmazott világképe, a nyílt és látens pedagógiai üzenet úgyszintén szakmai elemzések és viták tárgya kellene legyen. Az OFI megrendelésére írott 27 kísérleti tankönyvből, 21 munkafüzetből és két szöveggyűjteményből másfél ezer tanintézményben tanulnak az idei tanévtől az általános iskolák 1., 2., 5., 6., illetve a középiskolák 9. és 10. évfolyamába járó, tanáraikkal együtt lényegében a kísérleti nyúl szerepére kárhoztatott diákok. Ezt nevezi a kormányzat eufemisztikusan „kipróbáláson alapuló tankönyvfejlesztésnek”.

Ugyanakkor már vitázni sem lehet azoknak a korábban gyártott tankönyveknek a minőségén, amelyeket az oktatási kormányzat minden évfolyam számára tantárgyanként kiválasztott. Többnyire kettő, elvétve egy tankönyvről van szó, amelyekből a kísérleti tankönyveket nem használó általános iskolákban taníthatnak.

Mindenesetre az interneten kerengő elrettentő példákat ezekből vették, vagyis még a baloldali-liberális kormányzati érában írott tankönyvekből. Erre Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke hívta föl a figyelmet. Hangsúlyozta: ezek nem voltak kötelezőek, a sokszínű tankönyvpiacon elfértek a gyengébbek között.

A világhálón terjedő források pontatlansága miatt nehezen azonosítható például, melyik 6. osztályos erkölcstankönyv értekezik „embereken kísérletező, gátlástalan, gonosz tudósokról”, amely döbbenetes szöveg mellé Stephen Hawking, korunk legzseniálisabb fizikusának fotóját szerkesztették oda, akit gyógyíthatatlan betegsége több évtizede tolószékbe kényszerít, a kór a külsejét is eltorzította. „Ezek az emberek személyes hasznuk érdekében pusztítják a természetet, állatokat és embereket kínoznak, illetve ölnek meg” – szól az általános elmélkedés egy Facebookon terjedő tankönyvi fotó tanúsága szerint a legmodernebb technika segítségével életben tartott, elképesztő akaraterővel dolgozó tudós fotója mellett.

Shakespeare drámaszövegének totális félreértésére és a didaktikus pedagógiai szándék nevetségességére egy másik tankönyvi példa a sületlenségeket halmozó Alföldy Jenő–Valaczka András szerzőpárosnak a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadónál megjelent, 8. osztályos irodalomkönyvéből: „Hamlet igen helyesen érzi át annak a fontosságát, ahogyan a szóbeli kommunikációban használatos hangsorokat képezzük. Egyáltalán nem mindegy, hogy tisztán artikuláljuk-e a hangokat, hangosan ejtjük-e a szavakat, vagy az orrunk alatt motyogunk, értelmetlenül suttogunk, netán elharapjuk a szavak végét. (...) Lényeges, hogy mindannyian a saját házunk előtt sepregessünk! Vagyis: a magunk kulturált hangképzését csiszolgassuk mások kritizálása helyett!” (212. oldal.)

Ugyanebben a könyvben egy felvilágosító célzatú szöveg: „A reklámok világában a fogyasztás, a szexualitás, a belső feszültségek mesterséges felkorbácsolása, majd a gyors és intenzív örömszerzés a fő érték. (...) Különösen veszélyes az internet által a családi otthonokba juttatott pornográf tartalmak elérhetősége a gyerekek számára. (...) Ne várjunk hát a csipekre és szülői tilalmakra: lássuk be magunk, hogy helytelen siettetni a dolgokat!” (47. oldal.) „Nyugat-imádóként egyre többet tudunk a németekről, az angolokról, az amerikaiakról, ám a szomszédaink értékei mintha egyre kevésbé érdekelnének.” (106. oldal.)

Valaczka András, a kísérleti tankönyvek főszerkesztője, a Budapesti Piarista Gimnázium magyar és történelem szakos tanára, számos tankönyv (társ)szerzője az Alföldyvel közösen jegyzett 7. osztályos irodalomtankönyv 13. oldalán Nyugat-imádat napjainkban címmel egyebek mellett a hamburgerevést, Disneylandet, a CNN csatornát és a Coca-Cola-fogyasztást ostorozza. Nem hagy teret annak, hogy az egyoldalú állítások ellen is lehet érvelni. Másutt hasonló nézeteket fejteget: „Büszkeségre adhat okot, hogy míg az amerikaiak szemében az értelmes, logikus gondolkodás szinte az utolsó helyen áll, addig nálunk az egyik legfontosabbnak vallott érték.”

A Valaczka által szerkesztett 9. és 10. osztályos kísérleti irodalomkönyvek botorságainak és ordas hibáinak hátterében totális szakmai és pedagógiai módszertani káosz áll. A fejezetek élén a kérdések többsége banálisan leegyszerűsített filozófiai problémákat vet fel, vagy a kamaszok lelki életében kotorásznak, ami azzal a szorongató élménnyel járhat, hogy az iskolának, a tanárnak joga van a legbelsőbb gondolatokban, a legrejtettebb magánszférában turkálni. Például az Oidipusz király elemzése előtt azt firtatja a tankönyv: „Volt már olyan, hogy valami miatt azt érezted: nem te magad, hanem a véletlen, a sors irányítja az életedet?” Dante apropóján: „Te hiszel az örök szerelemben? Szerinted mi kell ahhoz, hogy tartós legyen egy érzelem?”

Ez csak látszólag diákközpontú gondolkodás, valójában nagyon távol áll attól a tanári attitűdtől, amelyet Schiller Mariann, a Magyartanárok Egyesülete választmányának tagja tanári krédójában így fogalmazott meg: „A művek, az irodalmi szövegek olvasása olyan kérdésekre irányíthatja s gyakran irányítja is rá a figyelmünket, amelyek mellett másként elmennénk.”

– Valaczka András, az irodalomtankönyv szerzőként és szerkesztőként egyaránt meghatározó személyisége jövőre egyeduralkodó pozícióra tehet szert. Akkor ugyanis a kísérleti tankönyvek mellett már csak egyetlen másikat választhatnak a tanárok, így az általa írott és az általa szerkesztett kötetek versenyezhetnek egymással – jegyzi meg Arató László.
Tény, hogy e tankönyvek nagyon leegyszerűsítők, ideológia vezérelte irányított kérdésekkel egy síkra terelik a lehetséges válaszokat. Az elemező gondolkodás helyett azonosulást és értékválasztást forszíroznak. Tartalmukban felszínesek.

Sajnálatosan nem csupán humán területen ilyen siralmas a helyzet. Tél Tamás fizikus, a matematika és környezetismeret kísérleti könyveket bíráló bizottságnak az Akadémia által delegált tagja már jelezte: a kellő szakmai kontroll nélkül, sebtében összetákolt tankönyvek közül több is sokkal jobbakat szorít ki a piacról. Ő maga pedig nem akar osztozni ennek felelősségében, ezért elhagyja a testületet.