Ugye nem csak a hőbörgőknek jár a jogállami védelem?

A szombati meleg büszkeség napját kísérő események újra ráirányítják a figyelmet a hazai demokratikus joggyakorlás néhány problémájára. A jogban oly jártas tüntetők gyakran hivatkoznak a gyülekezési törvényre, és a nemrégiben meghozott strasbourgi döntésre, miszerint nem lehet egy tüntetést feloszlatni, csak azért, mert nem jelentették be 72 órával korábban. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság ki is szedte a törvényből ezt a passzust, így már nem hivatkozhat a rendőrség a bejelentés elmulasztására az oszlatás indokolásaként.

Csakhogy a gyülekezési törvényt nem árt ha egy kicsit jobban tanulmányozzuk, ugyanis hangsúlyozottan csak a békés gyülekezésekre vonatkozik. Ugyanígy a véleménynyilvánításnak is az a korlátja, hogy nem uszíthat, nem rekeszthet ki, nem kelthet félelmet másokban, és nem okozhat egyéb módon joghátrányt másoknak.

Talán felesleges visszamenni addig a jogi alapelvig, amit már az ókori társadalmak is magukénak tudtak, miszerint mindenkinek a joga odáig tart, ameddig másnak nem árt. Bár az utóbbi idők eseményei azt mutatják, hogy mégis fel kell idézni ezeket az alapokat. Rá kell mutatni, hogy nem a jogszabályokkal van a baj, hanem azok betartásával, és betartatásával.

Működik-e az erőszak-monopólium?

A gyülekezési törvény kimondja, hogy békés rendezvények, tarthatók, és azoknak keretében bárki kifejtheti szabadon a véleményét. Ezzel természetesen nincs semmi gond, vagyis nem kell szeretni a melegeket, ha nem akarjuk. De, ha tovább olvassuk a törvényt, még mindig az általános rendelkezések között megtaláljuk:

„A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.” (1989.évi III tv 2 § (3).)

Az utóbbi idők eseményeivel pontosan az a baj, hogy nem voltak békések, és csak első ránézésre tíz olyan tényállás található a Büntető Törvénykönyvben, aminek az elkövetése megállapítható lenne. Kezdjük például azzal, hogy ha rátámadnak egy országgyűlési képviselőre, az bizony hivatalos személy elleni erőszaknak minősül, csakúgy mint a rendőrökre irányult támadások.

Távol áll tőlem, hogy a rendőrség szerepét túlértékeljem, de a jogállamiságba vetett bizalom nagyban múlik azon, hogy az állami erőszak monopólium mennyire tud hatékonyan működni. Vagyis, hogy egyáltalán eszébe jut-e bárkinek az, hogy egy rendőrre rá lehet támadni, nem beszélve a Molotov-koktélról, ahol véleményem szerint már az emberölési kísérlet is megállapítható volna. Hiszen azt nem lehet tagadni, hogy ne tudná a tűz életveszélyes jellegét.

A gyülekezési törvényben megtalálható, hogy a rendőrség köteles feloszlatni a rendezvényt, ha az a fent említett tilalomba ütközik, de akkor is, ha fegyveresen vagy felfegyverkezve követik el.

A kettő között az a különbség, hogy a fegyveres szóhasználat kifejezetten a lőfegyverre, illetve a robbanószerre vonatkozik, a felfegyverkezve kitétel viszont bármi olyan eszköz lehet, ami erőszak vagy fenyegetés alkalmazása érdekében az élet kioltására, vagy testi sértés okozására alkalmas. Márpedig az utcakő, és a savval beoltott (de a sima bolti) tojás is megfelel ezeknek a kritériumoknak.

Innentől kezdve viszont nehezen hivatkozhat valaki arra, hogy ő csak a véleményének adott hangot, ugyanis előre lehetett tudni, hogy nem békés szándékkal mennek oda az ellentüntetők.

Az jogi mérlegelés kérdése, hogy a rendőrség az előzetes információk birtokában megtilthatta volna-e az ellendemonstrációt. Szerintem igen, de az már vitán felül kellene hogy álljon, hogy a jogállami keretek között zajlott-e a rendezvény. A bűncselekményi kategóriákat sorra véve megvalósulhat testi sértés, melynek egyik minősítő esete az, amikor valaki aljas indokból követi azt el. Ilyen aljas indoknak minősíthető az, hogy valakit a szexuális irányultsága miatt kívánnak bántalmazni. Attól függően, hogy 8 napon belül vagy azon túl gyógyul-e a sérülés, lehet közmunkát, pénzbüntetést, vagy szabadságvesztést kiszabni érte.

Nem fegyverrel, de felfegyverkezve

A következő tényállás, amely megvalósulhatott, a nemzeti, etnikai, faji, vagy vallási csoport tagja elleni erőszak. Azért érdekes ez a tényállás, mert ugyan nem említi sehol a Btk., sem az Alkotmány a szexuális irányultság szerinti megkülönböztetés tilalmát, de a magyarázatokból kiderül, hogy bármely társadalmi csoporthoz való tartozást jelentheti, így védelem illeti meg. Ráadásul ennek a bűncselekménytípusnak is súlyosabban minősülő esete a felfegyverkezett, sőt a csoportosan elkövetés, amelynek megállapításával már 2-8 évig terjedő szabadságvesztést lehet kiszabni. Ráadásul a visszaeső magatartást is figyelembe lehetne venni, persze csak akkor, ha már korábban is a hatályos törvényeknek megfelelő ítélkezés lett volna.

Anélkül, hogy minden ideillő szakaszon végigmennénk, csak példálózó jelleggel megemlíthető még a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény (Btk 184 §), amely úgynevezett veszélyeztető bűncselekmény, vagyis elegendő a megállapításához a veszélyhelyzet, amit adott esetben az utcáról felszedett kövek és a közúti jelzőtáblák kidöntése jelenti. De felhozható az egyesülési, gyülekezési szabadság megsértése, ami szintén 3 évi szabadságvesztéssel büntethető vagy a hivatalos személy elleni erőszak, de akár a közösség elleni izgatás, garázdaság, rendbontás stb.

Itt csak a Büntető Törvénykönyvből könnyen kiolvasható tényállásokat említettük, és nem beszéltünk arról, hogy ezeken túl az enyhébb cselekmények megvalósíthatnak szabálysértést is. Ami a visszatartó erő szempontjából fontos volna, hogy a hatályban lévő törvény alapján el lehetne ítélni az elkövetőket, és nem feltétlenül kellene 40 000 ft-os szabálysértési bírsággal megúszniuk. (Lásd: Toroczkai) Az alkotmányos rend és a jogállam védelme ugyanis nem csak azoknak a hőbörgőknek jár, akiknek nem tetszik Gyurcsány Ferenc kormánya, hanem mindenkinek, a melegeknek, zsidóknak, cigányoknak stb.

Alkotmány 70/A. § (1): „ A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.”

Tehát nem jogszabály módosításért kell kiáltani rögtön, hanem a bíróságnak az ítélkezés során bátran kellene értelmeznie és alkalmaznia a hatályos törvényeket.

Visszatartja, ha megússza?

Szintén a Büntető Törvénykönyv ad eligazítást arra nézve, hogy mi a büntetés célja. Egyfelől cél az egyén visszatartása az újabb elkövetéstől, de másfelől a társadalom más tagjainak az elrettentése attól, hogy a jövőben hasonló magatartást tanúsítson. Amikor tehát a bíróság értékeli az eseményeket, akkor helyes, ha megállapítja, hogy szerencsére igazán súlyos sérüléseket nem szenvedett el senki, de ugyanennyire tekintetbe kellene vennie azt, hogy a társadalomra veszélyesség foka mekkora a békés felvonulókra tojásokkal és molotov koktélokkal támadók cselekedeteinek. Amennyiben azt látják, hogy sorozatosan meg lehet úszni, akkor természetesen semmi nem fogja visszatartani őket a későbbiek során sem. Vagyis éppen a társadalomra veszélyességének foka miatt súlyosak ezek a bűncselekmények, nem az egyes sérülések miatt.

A korábbi tüntetések forgatókönyvét alapul véve kiszámítható, hogy néhány embert előállítanak, majd egy nap elteltével elengednek, és a végén marad 2-3 gyanúsított, aki tényleg bíróság elé is áll. Pedig a tv felvételek, és egyéb képes, hangos beszámolók kellő alapul szolgálnak az elkövetők megállapítására, és a bűncselekmények bizonyítására.

A rendőrségi törvény rendelkezik arról is, hogy a rendőr köteles intézkedni, ha olyan tényt, körülményt észlel, vagy hoznak tudomására, amely rendőri beavatkozást igényel. Könnyen belátható, hogy az utcai zavargások során látott bűncselekmények, szabálysértések beavatkozást igényelnek, és ezért érthetetlen, hogy a rendőrökre támadókat miért nem szedik ki egyesével és állítják elő rögtön.

Utána persze bírói mérlegelés kérdése, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokból mit vesz figyelembe az eljáró tanácselnök, de talán a tettenérést, főleg, ha videofelvételek támasztják alá nem lehet kihagyni az értékelésből.

Angliában már alkalmazták a megfelelő törvényeket a futballhuligánokkal szemben és úgy tűnik ott működik. Ma már kordonra sincs szükségük.

Dr. Nehéz-Posony Kata