Tusványos válsága
Olyan helység, amelynek az lenne a neve, hogy Tusványos, nem létezik. Tusványos egy fogalom, a rendszerváltás éveiben jött létre, és azt hivatott üzenni, hogy a Fidesznek erősek az erdélyi kapcsolatai, valamint, hogy a magyar jobboldal rajta tartja a szemét a román politikán. A Fidesz húsz esztendeje erősíti meg minden évben ezt demonstratívan: először – a rendszerváltás után – Bálványosfürdőn szervezett ifjúsági tábort és nyári egyetemet, aztán Tusnád lett a végleges helyszín. A régi időkre való emlékezésként névösszevonásból született Tusványos. PARÁSZKA BORÓKA elemzését a csütörtökön megjelenő 168 Órában olvashatja.
Az eredeti cél nem változott az elmúlt húsz év alatt: Székelyföldön találkozott – egyáltalán nem semleges területen – a magyar jobboldal azokkal a román politikusokkal, közéleti és kulturális személyiségekkel, akik hajlandóak voltak elutazni oda, és szóba állni a kezdeményezőkkel. A Tusványos név sokat elmond a rendezvények hangulatáról, hiszen kevés esetben sikerült valódi érdeklődést kelteni a román – magyar jobboldali kapcsolatépítés iránt – véli a szerző.
Feledésbe merült a nyári egyetem eredeti célja: Orbán Viktor azért járt ki a nyár közepén Erdélybe, hogy szimbolikus és konkrét értelemben is onnan üzenjen vissza Magyarországra. De hosszú idő után először Tusványos megint értelmet kapott, az eredeti céloknak és elképzeléseknek megfelelően: román–magyar csúcstalálkozó helyszínéül szolgált.
Orbán Viktor politikai szövetségeseként köszöntötte Traian Bãsescut a találkozón, sőt olyan messzire ment a szimpátianyilvánításban, amilyenre az újkori magyar politika történetében nem volt még példa. A Fidesz elnöke tusnádi nyilatkozata szerint „alig várja”, hogy Traian Bãsescut ősszel újraválasszák. Ez a várakozás már azért is meglepő és elgondolkodtató, mert Romániának van magyar államelnökjelöltje is, Kelemen Hunor RMDSZ-es képviselő személyében. Miért keresi Orbán – a szokásos diplomáciai távolságtartást figyelmen kívül hagyva, szemben a magyar államelnökjelölttel – ilyen látványosan Traian Bãsescu kegyeit?
A kormányzásra készülő Fidesz azzal is kénytelen szembenézni, hogy az ellenzékből folytatott, gyakorlati szempontból tét nélküli nemzetpolitikai diskurzust át kell hangolni, ha tényleges döntéshozásra kerül a sor. Saját választóival kerülhet szembe a magyar jobboldal, amennyiben eddigi politikai céljait nem tölti meg új tartalommal.
Hogy mennyi tisztázatlan kérdés halmozódott fel ezen a téren, azt jól szemlélteti az idei nyári egyetem meghökkentő közjátéka. Az autonómiát követelő közönség kifütyülte Traian Bãsescut, aki válaszként a színpadra invitált egy transzparenst szorongató magyarországi hölgyet. A tüntető angolul sem tudott igazán, és arra sem tudott pontos választ adni, mit ért autonómián. Bãsescu készségesen megmagyarázta a tüntetőknek, mit is követelnek olyan vehemenciával. Újra elmondta azt, amit már sokszor kifejtett: nem hogy ellenzi, de éppenséggel támogatja a romániai autonómiafolyamatokat. Az egész ország minden régiójára és minden intézményére vonatkozóan. Nemcsak Székelyföldről van szó, figyelmeztette Bãsescu a jelenlévőket, és nyilvánvalóvá tette, hogy valószínűleg sokkal többet tud az ország autonómiadeficitjéről, decentralizációadósságáról, mint magyar kritikusai.
A teljes cikket a csütörtöki 168 Órában olvashatja.
