Tudjátok, hol a helyetek
Szeptember 1-jén szerkesztőségi cikk tudatta: árat emel a Magyar Nemzet. Ez mindig fontos és nem éppen örömteli esemény egy lap életében. Az ehhez hasonló hírek áradatában hamar el is tűnne ez az információ. Eltűnne, ha az áremelés nem az Orbán–Simicska-küzdelem egyik jele volna.
Tulajdonképpen meglepő, hogy a néhány hónapja tartó belső villongások következményeit máris megérzi a Magyar Nemzet–Hír Tv–Lánchíd Rádió médiacsoport. A reklámadót még be sem kellett fizetni, az állami hirdetések még el sem fogytak, máris itt az áremelés, s keringenek a takarékosságról szóló pletykák is. Ha nem ebben az országban élne az ember, kerek szemmel csodálkozhatna: nahát, a Fideszt támogató sajtó nem a kiváló minősége és a hatalmas olvasottsága miatt kerülte el eddig azt az anyagi krízist, amivel a baloldali és liberális média évek óta küzd. Mivel itt élek, nem csodálkozom ilyen bután. Picit azért mégis meglepő, mennyire nincs semmi más a hatalmi párt médiájának anyagi sikere mögött, mint a politikai behódolás.
Éppen ezért kétséges, mire megy a Simicska-média azzal, ha nekiáll keménykedni. Már persze ha keménykedés az, hogy kérdést tesznek fel kormánypárti politikusoknak. A sokszorosan felavatott Várkert Bazár kapcsán érkező lekezelő államtitkári válasz – miszerint 200-300 év múlva lesz teljesen kész a beruházás, ez amúgy reálisnak látszik, s hogy L. Simon László szerint a kérdés nem is ez, hanem hogy a Hír TV tudósíthat-e majd az eseményről – kitapinthatóvá tette a feszültségét. Miként az a néhány nappal későbbi pontosítás is, hogy L. Simon szereti ugyan a Hír TV-t, ám épp ezért lenne fontos, hogy a Hír TV a választási kampány idején ne viselkedjen úgy, mint a baloldali sajtó. Világos beszéd: tudjátok, hol a helyetek.
Kiszivárgó hírek szerint Orbán is foglalkozott a Simicska-konfliktussal Kötcsén állítólag azt mondta: a kormány nem enged. De ha nem szivárgott volna ki az erre vonatkozó mondattöredék, akkor is erre tippeltem volna. A kormánynak ugyanis okozhat fejfájást az őt csipkedő Simicska-média, de utóbbi a centrális politikai erőtér világában nem tud hova átállni. Ha pedig Simicskáék végleg összerúgnák a port a miniszterelnökkel, nemcsak cégeik kivételezett helyzete szűnne meg az állami és önkormányzati közbeszerzések opálos üvegzsebei környékén, de mindent elveszthetnek. Merthogy Simicska és üzlettársai nem valódi piaci szereplők, hanem olyasvalakik, akik politikai befolyást konvertálnak üzleti haszonná. Az Orbánhoz bekötött K-vonal nélkül Simicska univerzuma összeroppan.
Orbán viszont nincs ily módon kiszolgáltatva. Van az a pénz, amiből szerveztethet magának új médiát. Az államhatalom birtokosaként pedig ő az, aki akár az ügyészséget is ráhívhatja Simicskára, nem fordítva. Ha a hatalmi ágak kölcsönös felügyeletét nem szereti Orbán, miért szeretné a gazdasági-pénzügyi kölcsönösséget? Világos, hogy sokkal kényelmesebb az egyetlen nagy, a politikai döntéseket is befolyásoló támogató birodalom helyett több kisebb, függőségben tartott „bárót” felemelni, őket felügyelni és kijátszani egymás ellen. Orbáné a kormány, övé a kétharmad, és nemigen tervez ebben változást. Nincs szüksége trükkös és titkos pénzforrásokra meg arra, aki ezeket beszállítja.
Lám, még Simicskával is megtörténhet. Ha ez sem elég a rendszer természetének megértéséhez, akkor tényleg nem tudom, minek kell még történnie.
