Tragikomédia
Alföldi Róbertet magához kérette a nemzeti erőforrás minisztere. Alföldi tehát nemzeti erőforrás, már csak azért is, mert a Nemzeti főigazgatója. Aki ebben a minőségében ugyebár orálisozott. Ezek után az egyetlen igazi nemzeti erőforrás, a Jobbik egyik parlamenti képviselője a szokott kulturáltságával a direktor távozását követelte, úgy tartván, rendkívül illetlenül viselkedett egy újságírónővel. A Fidesz meg a KDNP ugrott. És Réthelyi Miklós, aki kultúremberként többször megvédte a főigazgatót, sőt látta is az általa rendezett Tragédiát, kényszerhelyzetbe kerülni látszik.
Újságíró? Sajátos orgánuma van a hölgynek. (Persze ez is Nemzeti, méghozzá - csak el ne üssünk egy betűt… - numero 1.) Nevezhető-e bármilyen sajtófelületnek az az emberi méltóság védelmére módfelett érzékeny valami, ami - egyebek mellett - így számolt be híradójában az eseményről:
"A botrányos, aberrált darabjai miatti esetleges lemondását firtató kérdésünkre Alföldi Roberta többek között a fajtája miatt összeomló Római Birodalomról szóló római színt ajánlotta Az ember tragédiájából riporterünknek, és orális szexet kívánt neki egész életére.”
Ámde: mi is történt valójában? A legjobbik, ha idézzük az N1.hu Híradójában elhangzottakat:
"Azok után, hogy Nagy úr írói műveit ilyen provokatív és megosztó módon vitte színpadra, nem gondolja, hogy le kellene mondania?" - így a riporter.
"Nem" - felelte Alföldi.
"Visszakérdezhetek, hogy látta ezeket az előadásokat?" - érdeklődött az "újságírótól" egy másik női hang, a színház kommunikációs vezetője.
"Mit látott?" - kérdezte meg a direktor.
"Hát, ööö... megmondom őszintén, hogy nem láttam..." - kezdte a választ.
"...akkor miről beszél?" - kérdezett közbe a főigazgató.
"...de láttam Az Ember tragédiájából az orális jelenetet" - közölte a nő.
"Ajánlom önnek - el fogom küldeni nagyon szívesen - a Római színt olvassa el. Madách Imre írta - közölte Alföldi. - Ember tragédiája." (Na, a névelőt kihagyta, ejnye.)
"Ön például egy 12 éves diákkal megnézetné ezeket a műveket?" - erősködött a kérdező. ("Vedd vissza a mikrofont!" - hallatszott egy hölgy hangja.)
Alföldi eközben már válaszolt a kérdésre:
"Meg bizony. És önnek pedig kívánok ilyen orális szexet innentől kezdve egész életében."
Ebből kitetszik, nem pusztán orális szexet kívánt Alföldi Róbert a hölgynek, hanem „ilyen orális szexet”. Amilyet abban a jelenetben látott. Jelezvén, hogy nem sok öröme lenne benne. Persze, volt benne gúny. Csak jellemző az N1.hu-ra, hogy így tálalta, ahogy. Nem beszélve a körítésről. Kinek a méltóságába is gázoltak bele?
Lehet persze akként is érteni a szpíker szövegét, hogy „Alföldi Róbert a többek közt…”. Hogy tényleg csak hangsúlyozási hiba. Pedig az azt megelőző mondatokban egyszer már szép hosszú ó-val sikerült kimondania a beszélőnek az igazgató keresztnevét. Itt meg csak röviddel, netán, hogy egybehangozzék a névelővel.
Talán ez is félrehallás. Ahogyan Novák Előd is hivatkozott erre, amikor L. Simon László elnök figyelmeztette a jobbikos fenomént az Alföldi Róbert eltávolítása tárgyában mutatott érdeklődése során elhangzó „robertázásáért” a kulturális bizottság ülésén - éppenséggel Réthelyi Miklós (akkor még csak jelölt) miniszter parlamenti meghallgatásán.
Pedig Novák, aki az Anyanyelvápolók Szövetségének tagja (ez komoly, ő kérkedett vele a parlamentben), olyan szépen artikulál. Mindazonáltal utóbb a plenárison is eleresztette magát, s ismét robertázott. Meg még olyan hihetetlen szellemeseket is mondott, mint például - humornak is szánalmas - a Nemzeti egy melegedő.
Frakciótársa, Pörzse Sándor is megmondta most, hogy őt magát mi bántja, de nagyon. Hogy tarthatatlan, ahogyan beszél Alföldi egy újságírónővel. Nem először akad baja a jobbikos képviselőnek a főigazgatóval. Egyik ilyen felszólalásakor a képviselő összeboronálta János vitézt Juliskával. Eszerint Kukorica Jancsi dobta Iluskát. Avagy tán csupán kicsapongott, s csak hetyegett Juliskával - mivelhogy Pörzse pont azt kifogásolta, hogy Alföldi rendezésében „Juliska” prostiként árulta magát.
Most meg az derült ki, az orális szex perverz dolog. Nyilván ők nem is csinálták soha. Úgy látszik, a Jobbiknak nem sikerült kikeverednie a misszionárius pózból.
A KDNP pedig dörgő hangú közleményben követelte Alföldi Róbert eltávolítását. Nem először. És most már a Fidesz is csatlakozott a kórushoz. (Nem mintha Halász János kult. államtitkár Novák egy korábbi ez ügyben tanúsított kirohanásakor nem biztosította volna arról, hogy ki kell várni a megfelelő időt.)
Logikus is az ilyesmi egy olyan országban, ahol délután ötkor nem szabad női cicit mutatni a tévében, mert az rongálja a fiatalok pszichéjét. Viszont nem rongálja sem az övékét, sem nagyobbakét, ezért szabad fő- és mellékműsoridőben rasszista nézeteket előadni, cigányozni, zsidózni, buzizni (anélkül, hogy a médiahatóság megbüntetné az állami televíziót, amely éppenséggel jobbikos felszólalást közvetít), betiltott szervezet jelképét viselni, emberek megfélemlítésére irányuló közrendvédelmi sétára buzdítani, köztörvényes, erőszakos cselekményért jogerősen elítélt politikusbűnöző mellett kiállni. Ezt mind lehet egy parlamenti pártnak.
De nem lehet - kétségtelen, vitriolos - iróniával kicikizni valakit, aki Az ember tragédiájából éppenséggel csak az orális jelenetet látta. Pontosabban: annak csak imitációját láthatta. Ám ezt sem bírja ezt a szélsőjobb finom lelke. Pedig még izélést is imitálnak ám művészek filmeken, sőt színházban is, de nincs is ott bedugva semmi. És gyilkosságot is imitálnak ám, de az sem igazi, különben nem tudna az áldozat a végén a tapsért meghajolni. S ezeket is látják ám fiatalok. Bizony.
De hát minden épeszű ember tudhatja, nem is erről van szó. Hanem egy másik színházról. Tragikomédiáról. Amelynek ez csak egyik felvonása. Melynek révén a Jobbik szisztematikus ténykedése - miként több egyéb vonatkozásban, például a cigánybűnözés közbeszédbe vitelével, szélsőjobboldali frazeológiájának nagy részének elfogadtatásával - Alföldi Róbert eltávolítása dolgában is beérni látszik.
Itt tartunk. Szívás.