Törvénytelen titkolózás

Az írásos jegyzőkönyveket ezentúl gondosan megsemmisítik, a hangszalagot letörlik, tartalmi összefoglaló készül, amelyet Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter elolvas, korrigál és irattáraz. Hogy ki mit mondott a kormányüléseken, mikor miről vitázott, a történészre sem tartozik...

A videót – a nyilvánosság legdirektebb eszközét – először csak az Antall-kormány használta. De jegyzőkönyv, összefoglaló az állampárti kormányok alatt is készült, attól kezdve hogy, a „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány” megbízható gyors- és gépírót talált. Igaz, a fontos dolgok sosem a Lázár- vagy a Fock-kormány ülésein dőltek el, hanem „magasabb fórumon”, a Politikai Bizottságban. Huszár Tibor, a legjobb Kádár-életrajz szerzője órák százait töltötte azzal, hogy a recsegő felvételeket Kádár sajtcéduláival és a szerkesztett összefoglalóval egybevesse.

Az, hogy az Orbán-kormány 1998 után újra bevezeti a „személytelen összefoglalók” rendjét, várható volt. Negyvenen túl tapasztalt politikus sem változik. Taktikai fogások persze vannak. ’98-ban, amikor megszüntették a szó szerinti jegyzőkönyvek vezetését, nem indokoltak. „Ezután így lesz és kész. Választást nyertünk.” Annyira természetesnek tűnt, hogy az ellenzéknek egy évig le sem esett a tantusz: ez talán alkotmányellenes. Magyarországon a jogvédő harcnak nincs komoly hagyománya, politikai hozadéka pedig csekély. Egy esztendőbe telt, amíg a sajtó és az értelmiség felkapta az ügyet. Majtényi László adatvédelmi biztos kilencvenoldalas (az internetre is felkerült) ajánlásban bírálta a törvénytelen titkolózást, a hagyományokkal való szakítást. „Az 1867–1945 közötti kormányülések jegyzőkönyveinek mintegy kilencvenöt százaléka stilizáltan, tömörítetten tartalmazza az elhangzott hozzászólásokat” – írja. „E jegyzőkönyvek... szabadon kutathatók. Az 1945 utáni kormányülések jegyzőkönyvei – követve a hagyományokat – ...(szintén) tömörítve tartalmazzák az elhangzott hozzászólásokat.” De az ombudsman nem kritizálhat, csak ajánlhat.

Debreczeni József publicista – MDF-tag, gyakorlatilag ’98-ban kormánypárti – finoman meg is karcolta egy lapban az Orbán kormányt. Hogy felhagytak a kormányüléseket rögzítő magnófelvételek készítésével, gyomorforgató.

Ma, tizenkét év után, Debreczeni keményebben fogalmaz.

– Magyarországnak két kormánya volt (van), amely nem készít jegyzőkönyvet – mondja. – Az első és a második Orbán-kabinet. Ezt még a „komcsik” sem merték elkövetni.

A Szálasi-kormány pedig dokumentálta „történelmi szerepét” az elsőtől az utolsó ülésig. Bizarr, de tényleg így van: a nyilasok gondosan megőrizték a dossziékat, a nemzet „törvényes kormányának” tartották magukat.

Volt idő, ellenzékben, mikor a Fidesz is a legteljesebb nyilvánosságot támogatta. Pelczné Gáll Ildikó, a párt képviselője 2007 nyarán a „nyilvános kormányzati jegyzőkönyvezés élharcosa volt. Személyesen akarta tanulmányozni, hogy a gyermekpornó ügyéről rendelkező Gyurcsány-kormány miniszterei „személy szerint” mit hogy fogalmaztak az ülésen. Az érdeklődés fura. Nehezen hihető, hogy akadt volna olyan „vadliberális” miniszter, aki a megengedő szabályozás híve lett volna. Pelczné (Brüsszelben Schmitt Pál utóda) kénytelen volt beérni a tömörített verzióval.

A titkosítás ugyanis néha indokolt. Tény, hogy Magyarországon a politikusok fontoskodása miatt minden apróság szolgálati titoknak számít, mégis vannak biztonságpolitikai, nemzetbiztonsági, gazdasági ügyek, amelyeket nem ajánlatos a lapokban közzétenni, a külföldi titkosszolgálatok örömére. A Gripen-beszerzés jegyzőkönyveit, a forintleértékelések időpontját célszerű titkosítani.

A kiváló Pelczné ma már aligha követelné az Orbán-kormány jegyzőkönyveit. Már nem is teheti. Az új törvény szerint Navracsicstól csak háromflekkes összefoglalót kapna. A többi néma csend.

Augusztusban megszületett az új szabályozás a szó szerinti jegyzőkönyvezés végleges eltörléséről, „bizonyos feltételek mellett”. A szövege önmagában is stiláris remeklés. Érdemes pontosan idézni.

„A Kormány üléseiről összefoglaló és a Kormány tagjának kérésére, indokolt esetben és a miniszterelnök engedélyével rögtön, továbbá az ülés végén az összefoglaló elkészítésére alkalmas hangfelvétel készül.” Szakértőhöz fordultunk: segítsen ezt értelmezni. Kiszelly Zoltán politológusnak háromszor olvassuk be a telefonba a mondatot, s még így is fejtörést okoz.

– Ha jóhiszemű vagyok, azt mondom: aki ezt leírta, nem ismeri a magyar nyelvet. Ha rosszhiszemű, azt mondom, nagyon is ismeri. Nem is magyarul, inkább fideszül (vagy „orbánul”?) fogalmazott, hogy az Alkotmánybíróság se boldoguljon vele.
Mert a kormánypárt fejlődik, érik az idővel. ’98-ban beérte a durva, autokratikus megoldással. Nincs jegyzőkönyvezés, és kész. Erő van. 2010-ben bonyolult nyelvi formulát keresett. Sokaknak fel sem tűnt. Csak a miniatűr LMP s néhány jogvédő szervezet tiltakozott. Az ellenzék vezető ereje, a szocialista párt egy ideig csak hallgatott báván.

Alkotmányjogászok szerint erről a parlamentnek illett volna szavaznia. Mire az ügy az átalakítás előtt álló Alkotmánybíróságig ér, a ciklus is letelik.

Fideszes titoknok ismerősünktől tudakoltuk: mi lehet ez? Nagyzási hóbort? Egyáltalán: létezhet e titok a politikában? Titok volt márciusban, hogy a szocialistákat tönkreverik?

Kezét széttárva jelzi: no komment.

– Ez van. Viktor fejébe kellene CT-vel belelátni. A kormány nyilván egységet akar mutatni. A belső vitákat rejtegeti. Pedig ilyen viták most lesznek.
Nyom, betű, hangszalag, jegyzőkönyv semmiképp sem maradhat. Pedig a régiek figyeltek a jegyzőkönyvre, a történelmi lenyomatra. Egy nemrég visszavonult liberális frakcióvezetőnek rengeteg dobostortájába került, míg a gyorsíró kisasszonyt rávette: húzzon már ki egy malac mondatot. Még az MSZMP Központi Bizottsága is jegyzőkönyvezett. Ha nem teszi, ismeretlen marad Kádár János utolsó, paranoid beszéde, negyven év legmegrázóbb szöveges dokumentuma. Jókai Mór képviselő, ha felszólalt, másnap beballagott a Parlamenti Napló szerkesztőségébe, hogy kijavítsa, átírja, stilizálja a beszédet. A szó embere volt.

Van, akit nem érdekel a szó. Kizárólag a hatalom.