Több tízezren fognak tüntetni szombaton az Orbán-kormány ellen, de vajon célt ér a többség?

Péntek estére már harmincötezernél többen jelezték biztos részvételüket a Facebookon a szombati nagy ellenzéki tüntetésen, és bár ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, biztos rengetegen lesznek. (Még 82 ezren jelezték ugyanis, hogy érdeklődnek az esemény iránt.)

Az biztos, hogy a rendőrség is nagyon készül, extra térfigyelő kamerákat helyeztek el a Kossuth téren és környékén. A hatóság ugyan nem bocsátkozik semmilyen előzetes becslésbe, arról sem hajlandók nyilatkozni, hogy mire és mekkora erőkkel készülnek szombaton, a kamerák elhelyezéséből arra lehet következtetni, hogy több tízezres tömegre számítanak. 

Túl sokat magáról a tüntetésről sem lehet tudni, annyira sokféle oka felbukkant már a megszervezésének. Leginkább úgy lehetne összefoglalni: mérhetetlenül csalódottak vagyunk és elegünk van. Az eredeti felhívás szerint a demokráciáért és a szabadságért, a szavazatok újraszámlálásáért, a szabad sajtóért, pártatlan közmédiáért, tisztességes választásért és új választási törvényért vonulnak az utcára.

Mi vagyunk a többség! - Tüntetés a demokráciáért

Talpra magyar! Tüntetnünk kell a demokráciánkért és a szabadságért! Itt akarunk élni! Szabadon, egy szabad hazában! A Fidesz választási rendszere, a...

A tüntetést egy civil, a 21 éves egyetemista Lányi Örs találta ki és kezdte megszervezni. Ahogy a hvg.hu-nak elmondta, a frusztráció, a csalódottság és tenni akarás motiválta az esemény meghirdetésében. Aztán másnap ő lepődött meg a legjobban, amikor arra kelt, hogy pár óra alatt több ezren jelezték részvételüket. (Azóta már heten vannak szervezők, köztük a Puszi, Erzsi oldallal népszerűvé vált Homonnay Gergely, illetve a Független Diákparlamentes Gyetvai Viktor.)

 A CEU melletti tüntetéssorozat egyelőre nem ért célt

Arról, hogy nem késő-e most tüntetni, Lányi azt mondta:

„Nincs idő most arról beszélni, mi volt a múlt héten. Elég egyértelműen kezd kirajzolódni a jövő, és mi ebből nem kérünk.

Tennünk kell most valamit, mert itt pikkpakk diktatúra lesz. Annak, hogy idáig – az újabb kétharmadig – jutottunk, nemcsak a kormány, hanem az ellenzék és a választópolgárok hibája is. Mi hagytuk, hogy így legyen. Fel kell rázni az embereket, célokat kell kitűzni. Fontos, hogy mi a Fidesz szavazóiért is kimegyünk tüntetni, ők is itt élnek, és hiszem, hogy ők is demokráciát akarnak.”

A demonstrációnak azóta több Facebook-eseménye is lett, az időpontja április 14, szombat, 17.30. Gyülekezés az Operánál, ahonnan együtt vonulnak át a Kossuth térre. Kérdés, mire mehet egy bármilyen nagy megmozdulás kevesebb mint egy héttel a stabil fideszes kétharmadot eredményező választás után.

Főszerkesztő-helyettesünk, Lakner Zoltán politikai elemző szerint sok a kérdés, de az indulat természetes. Egyfelől táplálja az, hogy az ország fele Orbán Viktor ellen szavazott, ráadásul a demonstráció Budapesten lesz, ahol a leginkább kiütközött, hogy a nagy többség kormányváltást szeretett volna. Szerinte fokozza az indulatokat a csalásgyanú is, ami a meghökkentően sok visszaélésgyanús eset miatt persze érthető, de nagyon félreviheti az ügyet. Lakner úgy látja, biztosan voltak visszaélések, amelyeknek igenis kell, hogy következménye legyen, „egyetlen szavazatot sem szabad elcsalni hagyni", viszont az adatokból világos az is, hogy vidéken a Fidesz hatalmas győzelmet aratott, amit nem lehet csak esetleges csalásokkal magyarázni, Orbán  pártja egyszerűen sokszorosát kapta az ellenzéki voksoknak. Ennek márpedig nem jogi, büntetőjogi, hanem politikai okai vannak, ezzel kellene inkább foglalkozni – tette hozzá.

Arról is beszélt, hogy a szombati nagy demonstráció meghirdetésében, s egyre gyarapodó, homályos célkitűzéseiben persze lappang az ellenzékkel szembeni indulat is, s noha biztosan sokan lesznek az utcán azok között, akik valamely ellenzéki pártra szavaztak, valójában az egész szervezés és a hangulat is azt mutatja.

megelégelték az ellenzéki pártokat, „nem lehet rájuk várni"

típusú üzenete is van a dolognak. Mindez pedig érdekes helyzetet eredményezhet, ha netán bármely párt próbálkozna részvételével, avagy üzenetszinten összetalálkozni, s az élére állni, ám ebből a tömeg – még nem tudjuk, mekkora – erősen kétséges, hogy jelen helyzetben kér majd.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Nagy kérdés az is, hogy a civil, félcivil kezdeményezés szervezőinek személye egyáltalán mit takar: mit lehet várni ettől a tüntetéstől – tette fel a kérdést Lakner, hozzátéve persze, hogy itt nem a kormánypropaganda által vizionált, illetve sulykolt zavargásokra, hanem arra gondol: milyen beszédek lesznek? Kitől? Mi lesz a központi üzenet egyetlen héttel a választás után? Mire mozgósít majd? Mi a cél?

Fennáll ugyanis a veszély, hogy ha nem lesz egy jó, markánsan meghatározott cél, akkor egy hatalmas, közös gyászmunkaként tűnik csupán fel a demonstráció, a dolog leül, szétszéled a most már teljesen nyíltan Orbán-ellenes tömeg, ugyanúgy, ahogyan az az elmúlt években történt.

Orbán Viktor rendszerét ugyanis eddig semmilyen nagy tüntetés nem rázta meg (igaz, nem is volt sok belőlük az elmúlt nyolc évben). Egyedül a netadó terve ellen 2014 októberében szervezett, meglepően nagy létszámú demonstráció érte el célját, a tervezetet visszavonták, azóta sem bukkant fel. A második Orbán-kormány felállása – pontosabban a felsőoktatás átalakításával kapcsolatos elképzeléseik nyilvánosságra kerülése után fellángoltak és különböző hőfokon, de gyakorlatilag folyamatosan zajlottak a felsőoktatással kapcsolatos tiltakozások, elsősorban egyetemi karok megszüntetése (főleg a Corvinus átalakítása), az államilag finanszírozott keretszámok szűkítése, a hallgatói szerződések ellen tiltakoztak elsősorban a hallgatók, de nem sok sikerrel. Valódi eredményt nem sikerült elérni.

Teljesen eredménytelennek tekinthető az Orbán-korszak legnagyobb tüntetése, ahol a CEU ellehetetlenítése elleni tiltakozásul 60-80 ezren vonultak utcára, majd újabb és újabb demonstrációkat szerveztek a következő hetekben-hónapokban. Ettől függetlenül a lex CEU-t elfogadta a parlament, az egyetem zaklatása sem szűnt meg, a legújabb hírek szerint el is hagyja az országot az egyetem. Hasonlóképp nem rengette meg a hatalmat az alaptörvény életbelépése napján szinte spontán módon alakult, a bent ünneplő NER-t ugyanakkor kissé meglepő Operaház előtti tüntetés sem, amely már kifejezetten kormányellenes, de elsősorban az új alaptörvény elfogadásának módja elleni demonstráció volt. Az Orbán-kormány az Operaházból a hátsó ajtón távozott, az alaptörvényen pedig semmit sem változtatott.

A diáktüntetések közönsége várhatóan szombaton is ott lesz

Fotó: Merész Márton

Lakner e sikertelenségek kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy sosem volt olyan keretrendszere a kormányellenes tiltakozásoknak, amelyben összetalálkozhattak volna, s hosszabb távon is együttműködhettek volna a rendszer ellenzői.

A mostani, várhatóan nagyobb tömeget összeabroncsozó üzenetre, célmegjelölésre van szükség, s fel kellene tűnnie egy olyan ellenzéki szereplőnek, aki ezt megszervezi

– vetette fel. Ilyen, mozgósító tüntetés közvetlenül a választás után csak 2002-ben volt, akkor a vereséget szenvedett Fidesz vitt utcára híveit, Orbán Viktor maga pedig bőrdzsekiben hirdette meg a polgári körök politikáját, tehát a szerveződést, s a Fidesz újraszervezését – emlékeztetett a politológus. Akkor, abban a szituációban az volt a más, hogy Orbán pártja volt kormányzópártként, egy tömbként kapott nagyon sok szavazatot, ráadásul Orbánnak már májusban, két héttel a választás után volt terve a jövőre.

Ezt a helyzetet kell felismernie és megtörni annak az ellenzéki szereplőnek, aki az élére állna a szombati demonstráción résztvevőknek, hiszen szervezet és cél nélkül széthullik, csalódást kelt egy ilyen súlyos választási vereség után egyébként is kiábrándult tömeg – összegzett a politikai elemző.