Tivadar második anyaga

Mit tegyen egy pedagógus, ha munkahelyén nem tudja eltitkolni másságát, és ezért néhány tanítványa céltáblájává válik? Ha az egyik – társai által többször bántalmazott – diákja éppen tőle kér segítséget, kiváltva ezzel az érintett osztálytársak haragját? Ha az osztályterembe lépve vélt szexuális irányultságára utaló táblai feliratok és trágár megjegyzések fogadják? Ha az iskola udvarán álldogáló diákok – az igazgató és a tanárkollégák jelenlétében – azt kiabálják utána: „buzi”? És ha ezek után néhány nappal a kétéves szerződését váratlanul egyévesre módosítják? – írta a

Tibor közel két évtizedet tanított budapesti és vidéki iskolákban. Tizenöt évig nem akadt konfliktusa abból, hogy meleg. Azok közé a homoszexuális férfiak közé tartozik, akik csak ideig-óráig tudják eltitkolni a másságukat. Bár sem a diákoknak, sem a kollégáinak nem beszél szexuális hovatartozásáról, a szokatlanul magas beszédhangja miatt környezete mégis hamar kiszúrja őt. Mint mondja, korábban nyíltan senki nem kötött belé emiatt, ám az utóbbi hét-nyolc évben valami megváltozott. Tibornak 2005 óta két iskolában is problémája adódott szexuális irányultságából. Az első – már említett – esetben azok után vált kegyvesztetté, hogy az iskolaigazgató is hallotta, amint néhány diák az udvaron buzinak nevezte. A másik iskolában, egy rendészeti szakközépiskolás osztályban, három diák pécézte ki magának, és tettek rá megalázó megjegyzéseket. Az év végén aztán közölték vele, hogy nem tudják tovább foglalkoztatni, ám szeptembertől mégis felvettek a helyére egy másik kollégát – ugyanolyan szakost és ugyanannyi órában.