Tisztelt Kardos Ernő!
A mai napon olvastam a Szalay Sándorról készült cikkét. Mindenben egyetértek.
Három hete voltam én is bizottság előtt, és az ember olyan megaláztatásnak van kitéve, hogy az szörnyű. Szívműtét, három hasműtét, stroke, kéztörések, ülőidegzsába. Megkérdezték, miért nem mentem negyven év után nyugdíjba. Ha valaki beteg, akkor nincs (négy éve) nyugdíjviszonya! Megkérdezték, milyen viszonyom van a szomszédokkal, van-e szülőm, testvérem, családom.
Ez azért van, hogy majd ők eltartsanak?!
Úgyhogy még egyszer leírom: ez a megaláztatás legnagyobb foka. Megkérdezték, a leleteim nejlonban vannak-e, mert „akkor ki kell venni belőlük”.
Órák hosszat kell várakozni, mert három ember „hallgat” ki.
Ezt csak azért írom, mert mélységesen egyetértek a cikkel.
Név és cím a szerkesztőségben
