Tisztelt Gombár Csaba!
Kérem, ismerje el, ma az megy politikusnak, aki hajlandó a buta embereknek udvarolni, hiszen több mint kétezer éve tudjuk, ők jelentik a választók többségét a demokráciában. Talán éppen ezért van, hogy Ön, akit szellemi ereje talán az ország vezetésére predesztinálna, mégsem vállal ilyen szerepet. Jó. Ha nem, hát nem.
Ön azonban még elméletileg sem hajlandó az ország irányításának felelősségét vállalni, még annyi időre sem, amíg a 168 Órának nyilatkozik. („Megette a fene az egészet”?) Nem tetszik önnek, hogy a miniszterelnök nem üti meg azt a mértéket, amelyet Ön állít fel, mintha Ön nem tudna a fentebb vázolt ellentmondásról, s amely miatt éppen Ön az, aki valószínűleg semmiképp sem állna a helyére.
Érdekelne, miért nem látja, hogy a politikusok szavai nem Önhöz szólnak, nem Önnek udvarolnak? Három szempont alapján nem lehet megítélni azt, akinek tizenhárom szempont szerint kell működnie. Ha pedig úgy érzi, Ön harminchárom szempontot figyelembe véve is jobban csinálná, nagyon kérem, álljon oda, és csinálja. Nagy szüksége volna erre az országnak.
(Név és cím a szerkesztőségben)
