Térjenek észhez!

- Tényleg divat lett Magyarországot nagyítóval vizsgálni?

– Nincs szükség nagyítóra: ami ma Magyarországon történik, továbbá Orbán Viktor hazai és uniós megnyilvánulásai, önmagukban árulkodóak.

- Az előbb Schmitt Pál kifakadását idéztem. A köztársasági elnök akkor sóhajtott így fel, amikor a Die Welt újságírója megjegyezte: úgy tudja, Brüsszel a magyar alkotmányt is vizsgálni fogja.

– Bármennyire nemzeti hatáskör egy ország alkotmánya, azt már nem is nagyítóval, mikroszkóppal fogják vizsgálni. Az Orbán-kormány bel- és gazdaságpolitikája annyira eltér az unió fő áramától, hogy ma túlságosan is sokan figyelnek Magyarországra. Az Európai Uniónál a médiatörvénnyel telt be a pohár. Már korábban sem nézték jó szemmel az Orbán-kormány antidemokratikus lépéseit: mindazt, ami az Alkotmánybírósággal, a Költségvetési Tanáccsal, a valutaalap, a Világbank és az unió kitessékelésével kapcsolatban történt. Magyar kormányzat nemzetközi megítélése az 1956 utáni megtorlások óta nem volt ilyen rossz.

- Vagyis a Fidesz által „karakánnak”, „szabadságharcosnak” mondott politika nem tetszik a Nyugatnak. De ez mintha Orbánt nem érdekelné. Ünnepi beszédében azt mondta: „Most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk.” Elemzők szerint a magyar kormányfő mintha szembemenne uniós vezető szerepével.

– Európában már jó ideje nem értik, hogy Orbán Viktor miért beszél így, hiszen az uniós politikai gyakorlat éppen nem a diktátumokról, hanem az egyeztetésekről, a józan kompromisszumokról szól. Brüsszelben rossz néven veszik, hogy Orbán Moszkvát és Bécset emlegetve olyan időket idéz, amikor valóban a fejünk felett, nélkülünk döntöttek az ország sorsáról. Egyáltalán nincs rendben a párhuzam. Az unió nem valami, Magyarországot fenyegető nádpálcás pedellus. Mi magunk nemcsak részesei vagyunk a döntéshozatalnak, hanem még a soros elnöki feladatot is megkaptuk. Abszurd beszéd: a magyar kormányfő nem fogad el diktátumot az unió soros elnökétől, Orbántól, vagyis saját magától. Mivel a magyarok több száz évig függőségben éltek, érzékenyek arra: ne külső erők mondják meg nekik azt, mit tegyenek. Erre az érzésre játszik rá Orbán nacionalizmusa. Bár az is igaz, hogy a baloldali és a liberális erőknek is van felelősségük e téren...

- Mert mertek kicsik lenni?

– Hiába vádolják a szocialistákat, ilyet soha senki nem mondott. Gond a kommunikációval volt: a szocialista kormányok a hatékony uniós érdekérvényesítő tevékenységüket nem tudták meggyőzően bemutatni a magyar közvéleménynek. A magyar társadalom inkább azt érzékelte, hogy a baloldali kormányok a Nyugatnak, az uniónak kívánnak megfelelni, tehát a mindenáron való alkalmazkodást sugallják.

- Talán a mindenkori magyar politika még nem találta meg a középutat: hol simulékonyan, hol pedig kurucosan viszonyul az unióhoz.

– A csatlakozás óta még nem tanultuk meg, hogyan lehet keménynek lenni keménykedés nélkül. Egyszerre határozottnak és kompromisszum-késznek.

- A Fidesz a szocialista–liberális uniós politika túlzott alkalmazkodásával magyarázta, hogy Magyarországnak nem sikerült befolyásos, komoly pénzek felett diszponáló biztosi területeket kapnia. Emlékezzen vissza: korábban nem az adóügyi és a foglalkoztatási területről álmodtunk!

– Az adóügyi biztosi posztról nem vitázom, de válsághelyzetben Andor László területe, a szociális és a foglalkoztatási ügyek kulcsfontosságúak.

- Azért is furcsa Orbán „uniós diktátumokkal leszámoló” kijelentése, mert éppen a magyar elnökségnek lesz köszönhető, hogy Brüsszel diktálhat, sőt, büntethet is, ha valamelyik tagállamnál elszabadul a költségvetési hiány.

– Reményeink szerint az lesz a magyar elnökség legnagyobb sikere, ha beindul az uniós gazdasági kormányzás, amely a jövőben megakadályozza a felelőtlen pénzügyi és gazdaságpolitikák folytatását, az uniós tagországok „fejre állását”. Európa a pénzügyi visszásságok büntetésében egyre határozottabb lesz, ám a demokratikus deficitek szankcionálásában nem elég erős!

- De úgy tudom, hogy készül egy uniós jelentés a magyar demokrácia állapotáról.

– Nem uniós intézmény, hanem az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének monitoringbizottsága dolgozik a dokumentumon. Továbbá az Európai Bizottság és az Európai Parlament sem hagyja szó nélkül a magyar médiaállapotokat. Az unió árgus szemmel figyel. Ebből a szorításból az Orbán-kormány az elnökség lejárta után sem tud majd kibújni.

- Orbán szerint önök generálják a médiatörvény-ellenes külhoni hangzavart.

– Bár ennyire erős lenne a Magyar Szocialista Párt és négytagú EP-delegációja!

- A kormányfő ünnepi beszédében azt mondta, „a kormány kiállt Magyarországért az Európai Unióban, amikor alantas és hazug támadások érték hazánkat, amelyeket itthonról szerveztek a magyarok lejáratására”.

– Kérem magyar jobboldali kollégáimat, hogy térjenek észhez! Először tavaly decemberben Angela Merkel kormányának szóvivője kritizálta a magyar médiatörvényt. A második kritikus a francia kormány szóvivője volt. Sem a német, sem a francia kabinet nem baloldali. Nem hiheti senki, hogy „a balliberális nemzetközi összeesküvés” annyira erős, hogy képes volt a jobboldali Merkelt és Sarkozyt rávenni: nyilvánosan ítéljék el a magyar médiatörvényt. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése is egy svéd néppárti politikus kezdeményezésére kezdett el foglalkozni a magyar demokrácia általános helyzetével.

- Az Európai Parlament legutóbbi szavazásán a néppárti képviselők egy része is amellett voksolt, hogy Magyarországnak vissza kellene állítania a médiairányítás függetlenségét. A néppárti frakció ellen-állásfoglalással készült, de azt visszavonta. Miért repedezik az uniós jobboldal?

– Nem lepett meg minket az átszavazás, hiszen korábban német és francia kereszténydemokrata politikusok is nyíltan bírálták a médiatörvényt. Kettős vereséget szenvedett volna a néppárt, ha tovább erőlteti saját állásfoglalását: előre lehetett tudni, hogy az nem kap kellő támogatást.

A magyar jobboldal még mindig nem érti: a sajtószabadság a demokrácia fokmérője. Sajnos még néhány hazai baloldali sem értette meg ezt az axiómát.

- Ön is kiáll amellett, hogy egy uniós alapra lenne szükség a médiumok kormányzati befolyásolásának megszüntetésére. Mitől lenne jobb egy brüsszeli alap, mint a szereptévesztő honi kormány? Aki fizet, előbb-utóbb rendel is.

– Elsősorban egységes normákra, a média egészét szabályozó uniós irányelv elfogadására lenne szükség, de nem ártana a közös uniós médiaalap sem. Olyan európai ellenőrző rendszert kellene kialakítanunk, amely megfigyeli, hogy a tagországokban – akár politikai, akár gazdasági eszközökkel – nyomást gyakorolnak-e a hírközlő szervekre.