Tényleg nehéz az iskolatáska

– Kormánytagként hogy érintette Kövér László nőkhöz szóló intelme, miszerint „azt szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk”?

– Magyarországon mindenki maga dönt arról, hogy hány gyermeket vállal. A kormány felelőssége az, hogy minden nőnek – ahogy minden férfinak is – biztosítsa azt a környezetet, amelyben nem kell választania.

– Ez inkább politikai marketingszöveg.

– Csakhogy mi az elmúlt öt évben nemcsak beszéltünk róla, hanem tettünk is érte. Számos, a gyermekes anyákat támogató foglalkoztatási intézkedést vezettünk be, mint például a családi adózást. Ezért döntöttünk a családi otthonteremtési kedvezményről és ezért vezettük be a gyed extrát. Ez utóbbi épp azt szolgálja, hogy a magyar nőknek ne kelljen választaniuk a munkavállalás és a gyermeknevelés között

– A házelnök kijelentése nagyon másról szól.

– Nem szabad kiragadni ezt az egy mondatot a szövegkörnyezetből. Attól, hogy a nőnek van szakmája, még az is a küldetése, hogy anyaként megállja a helyét.

– Kövér László szerint az anyaság maga a küldetés.

– Szerintem nagyon sok nő is ezt gondolja, de ha másképp, az is az ő dolga.

– Ön szerint tehát csak kicsavarták a kijelentést?

– Igen.

– Orbán Viktor korábban egy zártkörű beszélgetésen azt mondta: a karaktergyilkosságokra és nemtelen támadásokra épülő magyar belpolitikát a nők nehezen bírják, női minisztert elképzelni sem tud.

– Ha szétnézünk a nagyvilágban, mindenhol azt látjuk, hogy a politika elsősorban a férfiakat vonzza.

– Attól még lehetne több nő a kormányban.

– Huszonöt éve vagy akár azelőtt hány nő volt a kormányban? Ezer évet nem lehet megerőszakolni. Ha körülnézek a női politikustársak között, beleértve az ellenzékieket is, azt látom, hogy a nők nagy része elférfiasodott. Felvette az attitűdjeiket, vezetési stílusukat. Pedig fontos, hogy a nő nő tudjon maradni. Talán nem is a legelső vonalban kell keresni a nőket. Az ugyanis biztos, hogy a kormány és a Fidesz körül dolgozik a legtöbb a nő.

– Önnel is ez a helyzet. Ahelyett hogy államtitkárból miniszterré lépne elő, amikor Lázár János nemrég államtitkárcserékről beszélt, az ön neve is felvetődött.

– Nekem ezekkel a felvetésekkel nem kell foglalkoznom.

– A köznevelés rendszerét a 2010-es Orbán-kormány fenekestül felforgatta, az önkormányzatoktól az államhoz került az intézmények döntő többsége. Pokorni Zoltán szerint azonban „összességében nem javult a rendszer”. Talán mert évek óta egyre kevesebb pénzt kap a terület. Ez tudatos döntés?

– A kormány átalakította az oktatási rendszert, hogy fenntarthatóbb, versenyképesebb legyen, a pedagógusoknak kiszámíthatóbb életpályát, a gyermekeknek jobb oktatást, a szülőknek több segítséget nyújtson. Az oktatás finanszírozása teljesen átalakult, az állam felelősséget vállalt az iskolák fenntartásáért, míg a baloldal a településekre hárította ennek terhét.

– Kevesebb pénzből nehéz ilyen új és nemes célokat megvalósítani.

– Inkább nézzük onnan: ahhoz, hogy jó iskolákba, felkészült tanárokhoz járhassanak a gyerekeink, fontos ismerni a pénzügyi keretrendszert. Azért indult meg a fenntartóval kapcsolatos átszervezés, hogy az államnak legyen fogalma arról, mennyibe kerül a jó végzettség és a jó iskola.

– Mi köze ennek ahhoz, hogy csökken az oktatásra fordított pénz?

– Ez nem igaz. Teljesen más az oktatásrendszer. Összességében több jut az oktatásra, a gyermekekre, a pedagógusokra. A 2010-es kormányváltáskor rengeteg iskolafenntartási típus létezett, és nem látszott, ki mit és hogyan finanszírozott.

– Öt év múltán sem látszik?

– Ma teljes mértékben látszik az oktatási rendszer minden szereplője, annak feladata és költsége. Még most is van egy vegyes szegmens a háromezer lakosúnál nagyobb települések önkormányzatainál.

– Még mindig nem értem. Ezért kell csökkenteni az oktatásra szánt pénzt?

– A kiszámítható iskolarendszerhez pontosan tudnunk kell, mennyiből működik most.

– Azt még a Klik sem tudja pontosan felbecsülni. Mi mással magyarázható, hogy az 581 milliárdos költségvetésű intézmény komoly finanszírozási gonddal küzd?

– Még egyszer: volt egy többpólusú, átláthatatlan finanszírozási szerkezet, amelyből egy több mint százezer alkalmazottal működő, valóban gigantikus intézményt hoztunk létre. Az irányításán valóban van még mit javítanunk.

– Másfél éve interjúztunk utoljára, akkor is ezt mondta.

– Azóta is dolgoznunk rajta.

– A minap nem érkeztek meg időben a fizetések. Botrány.

– Ahogy azt többször elmondtuk: sajnálatos pénzügytechnikai szoftverhiba miatt történt, amiért elnézést kértek az érintettektől.

– Lomha ez a gigaszervezet. Beismerhetnék, hogy túl nagyra sikerült.

– Az állam felelősségvállalása az oktatásért a minimum, amit a polgárok elvárhatnak. A végrehajtásért felelős Klik működésén természetesen lehet és kell is javítani. Három év alatt eljutottunk valameddig. Nem addig, ameddig szerettünk volna. Van még dolgunk.

– Pokorni Zoltán szerint az anyagiakon túl a fő gond az, hogy az oktatásra szánt ezermilliárd nemhogy korrigálná a társadalmi egyenlőtlenségeket, hanem még erősíti is. Úgy fogalmazott: „Magyarország szégyenpadra került.”

– Ez azért túlzás, de abban egyetértünk, hogy a magyar iskolarendszer huszonöt éve képtelen megfelelő mértékben kompenzálni vagy csökkenteni a társadalmi különbségeket.

– Ezért is kéne még pénz a rendszerbe.

– A kormány azon dolgozik, hogy az oktatás, a tudás ne pénz kérdése legyen. Ezért tettük ingyenessé felmenő rendszerben még a tankönyveket is. A kompetencia- és a PISA-felmérés eredményeit pluszmilliárdokkal nem lehet megváltoztatni.

– Hanem mivel?

– Ez elsősorban minőségi és tartalmi kérdés.

– Anyagi is. Magyarországon egy szülő évi átlag 650 iskolán kívüli különórát finanszíroz. Egyesek képesek ezt fizetni, mások nem. Ez tovább növeli az egyenlőtlenséget.

– A kormány célja, hogy minél több terhet levegyen a szülőkről és segítse a gyermeknevelést. Az OECD-átlag 738 óra. És szintén OECD-adat: a magyar családok szociális háttere 23 százalékban determinálja a gyerek iskoláztatását. Ez másfél millió tanuló esetében háromszázezer gyerek. Ezért a családokat kell erősíteni. Itt jön a képbe az új Nemzeti alaptanterv, a kerettantervek és az ingyenes tankönyvek. Utóbbi most három évfolyamot érint, a gyerekek 63 százaléka kap ingyen tankönyvet, és ez a szám a tervek szerint nőni fog. Az is sokat számít, hogy az a 23 százalék mihamarabb olyan környezetbe kerüljön, ahol felkészítik az iskolára: erről szól az óvodaférőhely-növelési programunk.

– A 2014-es PISA-felmérés adatait látva Pokorni Zoltán úgy fogalmazott: a diákok húsz százaléka funkcionális analfabéta. Nem érti a tananyagot, csak magol.

– Ez régi, a szocialista kormányok alatt kialakult problémája a magyar oktatásnak, azon dolgozunk, hogy ne így legyen.

– Akkor még egyszer: minden ötödik gyerek képtelen a szövegértésre.

– Nagy baj, dolgozunk a javításán. De az is fontos, hogy magyar gyerektől, magyar iskolában elvárjuk, hogy a magyarságról szóló ismereteket is elsajátítsa. Mindegy, hogy szakmunkás vagy gimnazista. Persze kell a görög kultúra, de ha azt kérdezi, hogy egy ötödikes melyik fogalomrendszert tanulja inkább, azt mondom: a magyart.

– A pécsi Bártfai úti iskolában megelégelték az állami oktatás „magolós”, tantervi struktúráját, ehelyett játékos formában tanítanak. Például konyhában, pudingfőzés közben mérik ki a decilitereket. Féljenek öntől?

– Dehogy. Helyesen cselekszenek. Ha gyökér nélküli fogalmakat kell a gyerekeknek visszaadniuk, az tényleg nem fog menni. A lexikális tudás csak részben van benne a tankönyvekben, a tájékozódást segíteni kell. A tanterv csak azt adja meg, honnan hova akarunk eljutni az év végére. A kérdés az, sok vagy kevés a tananyag benne.

– Ön szerint sok?

– Keressük a kettő egyensúlyát. Mert tényleg nehéz az iskolatáska.

– Egy 16 éves diák netes nyílt levelében egyebek mellett ezt írja: „Azt is hallottam, hogy az állásinterjúkon nem a tankönyv kisbetűs részeibe kérdeznek bele, hanem az ember kiállása sokkal többet számít. Kit érdekelnek majd a kétszikűek egy nagy multi döntőbizottsága előtt állva... Előre tudom, hogy az érettségi-időszakban kívülről fújom majd az összes tételt, de egy számlát nem fogok tudni befizetni vagy egy rántottát megsütni, ha a magyar közoktatáson múlik.”

– Teljesen igaza van, jogosan vár el használható tudást az iskolától. A kormány célja is az, hogy pénzügyi ismeretekről is tanuljanak a diákok, ez már több iskolában így is van. Mert valóban alkalmat kell teremteni a gyakorlati tudás, mondjuk a pénzügyi kultúra elsajátítására. Amire persze lehet tankönyvet írni, de az a vállalkozási ismeretek és pénzügyi szabályok száraz jogi ismertetése lesz, miközben az ilyesmit valóban élményszerű, tematikus programokon keresztül lehet megtanítani. De mindent nem lehet ezzel a módszerrel tanítani, ahogy az irodalmat sem lehet csak színházban elsajátítani. Ennek ellenére nyitott vagyok ebben a kérdésben.

– A miniszterelnök egyik decemberi rádiós nyilatkozatában azt mondta: „Buta, műveletlen emberekkel nem lehet sikeres magyar gazdaságot működtetni.” Vagyis kritikával illette az oktatási rendszert.

– Erről beszéltünk eddig is. Tudás és szakképzett munkaerő mozgatja a gazdaságot, a munkaerőpiacot. Ebbe az irányba kell mennie az oktatásnak, a szakképzésnek, a felsőoktatásnak, a foglalkoztatási programoknak

– A tanárértékelésen is dolgozniuk kell. Úgy tűnik, az új szisztémát nem sikerül elfogadtatni a pedagógusokkal.

– A rendszerváltás óta legnagyobb pedagógus-béremelési program zajlik, végre a pedagógusok egy életpályamodellben tudnak gondolkodni. Abban lehet vita, hány oldalas legyen a portfólió, hány óralátogatás legyen kötelező, hány oldalas jegyzőkönyvet, értékelést kell az óralátogatásról írni. De a cél nem lehet kérdéses: legyenek megbecsültek és felkészültek a tanárok. Ehhez frissíteni kell a tudásukat, ez nem statikus állapot. A mostani tanári kar egy része úgy húsz éve végzett. Igaz, rengeteg továbbképzésen járt, de nem biztos, hogy kulcsot kapott a jelenlegi helyzet, mondjuk a digitális kompetencia kezeléséhez. A pedagógusminősítés pedig szakmai elismerést és magasabb bért is jelent.

– A rendszer erőltetett, bürokratikus, túlzó és felesleges többletmunkát okoz – ezek a fő kritikák.

– Nagyon sok pedagógus örül a mostani életpályamodellnek, a béremeléseknek, és természetesen vannak kritikusok is. Az értékeléshez elengedhetetlen némi papírmunka, a minősítési rendszert és az értékelési protokollt a tanárok bevonásával alakította ki az Oktatási Hivatal.

– A tanárok beszélni sem mernek, nemhogy véleményt mondani.

– Én nem így látom. A pedagógusok hangja nagyon is hallatszik. Nincs olyan hét, hogy ne jöjjenek elő valamilyen kritikával. A kormány pedig eddig is és ezután is meghallgatja őket. Bízunk benne, hogy döntő többségük értékeli a kormány által indított béremelési programot, az életpályamodellt és felismeri azt, amikor bizonyos politikai erők csak ki akarják őket használni a politikai akciókhoz. És végezetül, ha megengedi, hadd hozzam ide a Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége idején bevezetett néptanítói rendszert. Lényege az volt, hogy a tudás az egyetlen, nem elvehető érték. És az, hogy a magyar iskolában magyar gyereket kell nevelni. Identitásukban képes volt megerősíteni a fiatalokat. Mindezt olyan tanárok segítségével, akikkel a diákok túlélték a vészterhes időket. Ma is nagy kérdés, honnan hova tartunk, de az biztos: a képesség, a tehetség és az erő megvan bennünk, pedagógusokban.