Temetni veszélyes

Szinte csábító, hogy jövőre már meghalni is kifizetődő lesz Magyarországon. A létfenntartásért ugyan a rezsiharc ellenére kell még valamit fizetni, de a halál akár ingyenes is lehet a legszegényebbeknek. Szerencsés esetben ugyanis valóban egyetlen fillérbe sem kerül majd a szociális temetés.

Még 2013 őszén született meg a törvény, de a hangulatjavítónak szánt intézkedés bevezetését a választási harc elején, idén tavasszal elhalasztották. A rossz nyelvek szerint a haladékot a kampányguruk kérték. Kockázatosnak látták ugyanis, hogy értelmesen el lehet-e magyarázni négymillió szegény embernek, miért előnyös nekik, ha személyesen is részt vesznek elhunyt hozzátartozójuk mosdatásában, szállításában és elföldelésében.

Alanyi jogon

A megnyert választás után a kormány mindent tudó spindoktorai az egész ügy propagálását ráhagyják a temetkezési cégekre. A végtisztesség lebonyolításában részt vevő vállalkozások – mert alkalmazniuk kell – rákényszerülnek a törvény népszerűsítésére. A budapesti Szomorúfűz Temetkezés vezérkara a honlapján kezdte el a szociális temetés előnyeinek taglalását. A cég megerősíti: a családot költségek nem terhelik, az elhunyt hűtéséről, szállításáról, továbbá a hamvasztásról az állam gondoskodik, és sírhelyet, urnát, sírjelet ugyancsak térítésmentesen biztosít. A kormány szándéka szerint mindez alanyi jogon jár minden magyar állampolgárnak.

Vannak persze feltételek. A januártól érvényes jogszabály értelmében az elhunyt mosdatása és felöltöztetése minden esetben a hozzátartozók feladata. A gyászoló család fájdalmát ez a szomorú kötelesség aligha enyhíti, az ehhez szükséges rutin megszerzése is nehézkesnek látszik. Ráadásul a kórházakban csak macerásan végrehajtható ez a művelet, mert informátoraink szerint az egészségügyi intézmények, idősotthonok nem tudnak erre a célra külön helyiséget biztosítani.

Némi fejetlenségre utal, hogy az új jogszabály szerint a halotti bizonyítványt kiállító orvosnak jogában áll járványügyi vagy kegyeleti okokból a rokonok holttesttel való közvetlen érintkezését és a közreműködését megtiltani. Ami azt jelenti, hogy ilyen esetben a hozzátartozók számára ugrott az ingyenesség – de erről majd később.

Informátoraink szerint az elhunytak hozzátartozói jövőre akkor járnak el praktikusan, ha minden esetben boncolást kérnek. Ugyanis a szociális temetésről elfogadott jogszabály szerint, ha az elhunytat boncolják, akkor a mosdatást és öltöztetést továbbra is a kórházi személyzet végzi. Ez már a laikusok számára is egyértelmű, de azt ma még szakemberek sem tudják, hogy kinek a járművén szállítják majd az elhunytat a kórházból a temetőbe, mert sem az államnak, sem az önkormányzatnak sincs saját halottaskocsija. A vállalkozó viszont az egész akcióban nem vehet részt.

A Szomorúfűz Temetkezés vezérkara nem titkolja, hogy a szociális temetésnek a gyászoló család számára van kellemetlenebb hátránya is. Az úgynevezett szociális parcellát feltehetően a köztemető legtávolabbi „végében”, a ravatalozótól is messze, legtöbbször a parlagon hagyott területen jelöli ki az önkormányzat. Ide kell majd a halottasházból a legszegényebb családoknak a kezükben vagy a vállukon elvinni halottjuk koporsóját. Hozzáértők szerint nincs az a „civil társaság”, amely elsőre képes megtanulni a koporsószállítást, valószínű, hogy a „gyászmenetek” csetlenek-botlanak majd a halottal egészen a sírig.

Már az is szép, ha nem ejtik el a szegedi Csillag börtönben legyártott pozdorjalemezből készült koporsót. A temetkezési szakértők attól tartanak, hogy a rabok által legyártott fatákolmány minősége nem lesz a legjobb, és még belegondolni is rossz, hogy mi történik, ha egy százkilós tetem súlya alatt a sírba leengedés közben a koporsó szétesik. Ez persze akkor is előfordulhat, ha a temető fenntartója által biztosított stabil kötél kezelését a gyászmenet nem sajátítja el tökéletesen.

Ez is egy szakma

– Elég egyetlen rossz mozdulat, és a koporsó a sírba csúsztatása közben megbillen, és a tetem kizuhan a fadobozból – mondja a 168 Órának egy sok éve a kegyeleti iparban tevékenykedő „gyászhuszár”. Állítja: – Ez is egy szakma, aminek az elsajátításához évek kellenek.

A szegény gyászolókat ért másik „hátrány”, hogy a temető végében lévő „parlagföldet” a hozzátartozóknak kell „feltörniük”. Ugyanis a jogszabály szerint a sírhely kiásása is a gyászolók feladata. Az előírás szerinti 182 cm mély, 75-80 cm széles gödör kiásása is szakértelmet igényel, hisz a támfalak nélküli laza föld vagy homok könnyen rádől a gyakorlatlan emberre még akkor is, ha – a törvény szellemének megfelelően – előtte néhány órás balesetvédelmi oktatásban részesítették. A sziklás, kemény talajban viszont csak árokásó géppel vájható ki a sírhely, amely a legtöbb temetőfenntartónak rendelkezésére áll ugyan, de laikusnak biztosan nem adják majd oda. Így aztán marad a csákány meg a tíz köröm – még elképzelni is rossz, hogy mi történik, ha egy nyugdíjas férfi vagy nő kényszerül a sírhelyet kiásni egykori társának.

A törvény szigora miatt azonban fizetett segítőt még indokolt esetben sem lehet megbízni a temetés lebonyolításával. Ha mégis megteszik, akkor a törvényt megsértő gyászolóknak büntetésül be kell fizetniük a temetés teljes költségét, több százezer forintot. (Informátoraink nem tudták megmondani, hogy a jogszabály érvényesülését ki és hogyan fogja ellenőrizni, hisz erre semmilyen szervezet nincs.)

Van azért kiskapu. Mód van tudniillik arra is, hogy a rokonok inkább hamvasztást kérjenek, és megfelelő dokumentálás után az urnát otthon tárolják. A temetkezési vállalkozók szerint könnyen előfordulhat, hogy az elhunyt földi maradványait nem a köztemetők erre kijelölt parcelláiban, nem is valamelyik folyó vizében szórják szét, hanem a közvetlen lakókörnyezetben: udvaron, kertben, árokparton. Igaz, ez kegyeletsértő megoldás, de kétségkívül olcsó.

A Belügyminisztériumban úgy emlékeznek, hogy a szociális temetés ügyében egyeztettek szakmai és egyházi szervezetekkel, ám az utóbbiak nem emlékeznek erre. Ehelyett fenntartják: a hozzátartozók érdekeit sérti, lelkiismereti és vallási szabadságuk gyakorlását pedig korlátozza, hogy a szociális temetéskor nincs lehetőség az egyházi szertartásra sem. Az egyházi szervezetek kérésünkre nem kommentálták az aggodalmat, mondván: ez már a politika területe.

Jövőre kiderül

Bár a korábbi „köztemetés” intézménye fennmarad – tehát szükség esetén az önkormányzatok adhatnak támogatást a rászorultaknak –, a szakmai szervezetek korábban mégis azt javasolták a kormánynak: indokolt esetben a társadalombiztosítás fizesse ki a legolcsóbb temetést, ahogy más európai államban is megteszik. Ennek elutasítását többen azzal magyarázzák, hogy a szociális temetkezés álcájában valójában egy újabb mutyi körvonalai bontakoznak ki. A kormány viszont állítja: az új lehetőség, amely nagy társadalmi támogatottságot élvez, csupán a megrendült családok vámszedőinek érdekeit sérti. Jövőre kiderül.