Teljes nonszensz

- Állóháborúba feszül a két ország?

– Természetesen szó sincs semmilyen háborúról. A kétoldalú kapcsolatok nagyon jók, sok területen remekül együttműködünk. Az viszont tény, hogy a Norvég Civil Alapok ügyében nem értünk egyet.

- Tíz magyarból kilencnek fogalma sincs, mik azok a Norvég Civil Alapok.

– Mivel Norvégia nem tagja az EU-nak, viszont 1994-ben beléphettünk az unió belső piacára, cserében részt vállalunk az újonnan belépő tagállamok támogatásából. Magyarországra a jelenlegi, 2009–2014-es időszakban 153 millió eurót, vagyis mintegy 40 milliárd forintot hozunk.

- Aminek akár örülhetnénk is.

– Két ponton alakult ki vita. A Norvég Alap pénzét államközi megállapodás értelmében döntő részben a magyar állam illetékes hatósága, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség osztja szét. Az egyezség kitér arra is, hogy a programokat melyik szervezet koordinálja, s azt is rögzíti, hogy a magyar kormánynak bármely változtatás előtt kötelessége konzultálni velünk. A magyar kormány a közelmúltban megváltoztatta a rendszert: megszüntette a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, és a Széchenyi Programirodához rendelte a Norvég Alappal kapcsolatos tennivalókat is. Mindezt a mi megkérdezésünk nélkül. Azóta több találkozónk volt, de a magyar fél nem állt elő számunkra is elfogadható megoldással.

- Amúgy mi a bajuk a Széchenyi Programirodával?

– Az átszervezéssel kapcsolatban előzetesen egyeztetni kellett volna a donorokkal. Ami a Széchenyi Programirodával szemben a legfontosabb kifogás, hogy a szervezet nem része a központi államigazgatásnak, noha a nemzeti kapcsolattartóval szemben az összes kedvezményezett országban alapvető elvárás, hogy az központi kormányzati intézmény legyen, mondjuk az EU-s programokat is kezelő minisztérium.

- Folytatják a tárgyalásokat?

– A héten lesz újabb egyeztetés, ott majd kiderül a felek álláspontja.

- Kivel tárgyal?

– A Miniszterelnöki Hivatallal.

- Lázár Jánossal? Vagy Csepreghy Nándor helyettes államtitkárral?

– Nem. A miniszterelnökség egy másik vezető beosztású képviselőjével.

- Ebben a témában az említett uraké a döntés és a kommunikáció.

– Nem mi döntünk arról, kit küld tárgyalni a másik fél.

- A minap Norvégiában berendelték Jeszenszky Géza magyar nagykövetet.

– Annak más oka volt: a Civil Alapnak a Központi Ellenőrzési Hivatal (Kehi) általi vizsgálata. Az igazi probléma a Norvég Alapokat kezelő programkoordinátori szervezet.

- A kormány szerint a fő gond az önök által támogatott pályázati alapkezelő, az Ökotárs Alapítvány politikai kötődése az LMP-hez. Lázár Jánosék úgy vélik: ebben a felállásban a norvég kormány a Lehet Más a Politikát pénzeli, és ezzel beavatkozik a magyar belügyekbe.

– Ez teljes nonszensz. Nem nézzük jó szemmel az Ökotárs elleni támadást, ugyanis ez nem politikai szervezet. Sikeres programokat koordinál, minden szempontból megfelel az elvárásainknak. Ahogy a norvég Európa-ügyi miniszter is kijelentette: az Ökotárs semmilyen formában nem támogat egyetlen pártot vagy politikai szervezetet sem. A civil szektort segíti, bármiféle politikai tevékenység támogatása ellentétes volna a kétoldalú megállapodásokkal és az érvényes szabályzatokkal is. Ezért nem értünk egyet a magyar kormány kommunikációjával és a Kehi vizsgálatával sem. Ez utóbbi véleményünk szerint jogilag sem lehetséges, hisz nem a magyar adófizetők pénzéről van szó.

- Mégis zajlik a vizsgálat.

– Mert a magyar kormány percepciója más, mint a miénk.

- Önöket nem zavarja, hogy az LMP-hez köthető személyek is ülnek az Ökotárs vezetésében?

– Senkinek sincs megtiltva, hogy egy párt tagja legyen. Olyan projektek is részesültek támogatásból, amelyek a kormánypárthoz kapcsolódnak. Ezek a szervezetek általában politikailag aktív embereket találnak meg.

- Sikerülhet meggyőzniük a kormányt?

– Folytatni szeretnénk a tárgyalásokat. Megvárjuk az audit eredményét.

- Más országban látott már hasonlót?

– A Norvég Civil Alapok 2004 óta 16 országban működnek, mindenütt szinte ugyanolyan rendszerben, de sehol nem tapasztaltunk még csak hasonlót sem ahhoz, mint ami most Magyarországon történik.

- Miként értékeli a magyar kormány hozzáállását?

– Nem vagyok illetékes minősíteni a kabinet döntéseit. Azt viszont hangsúlyozom: a Civil Alapok támogatása nem magyar közpénz.

- Mégis elfogadják az ellenőrzés eredményét. Hogy van ez?

– Megoldást szeretnénk. Számos, kis közösségeket támogató projektünk van függőben, jó pár ember megélhetése függ tőlük. A minap épp Kaposvár környékén jártam, ahol a pénzből helyi szervezet jött létre, jövedelmet biztosítva ottani kézműveseknek, népművészeknek, főleg nőknek. Mindent meg kell tennünk az ehhez hasonló programok megmaradásáért. Ki kell mondanom: rendkívül aggódom.

- Mivel magyarázzák a magyar kormány viselkedését?

– Nehéz megérteni. Mi érett demokráciában élünk, amelynek egyik alappillére a független civil szektor. Azt a magyar féltől kell megkérdezni, hogy mik az ő indítékai.

- Nem új keletű ez a probléma. Navracsics Tibor akkori közigazgatási miniszter már 2012-ben számon kérő levelet írt a norvég külügyminiszternek arról: „negatív visszajelzéseket” kapott a Norvég Civil Alap pénzeit koordináló szervezet pályáztatási módszereiről.

– Az Ökotárs kiválasztásáról valóban volt némi vita. A donor országoktól érkező pénz szétosztására és az adminisztráció végzésére megfelelő, tapasztalt szervezetre van szükség. Ennek semmi köze a politikához. És hadd jegyezzem meg: a kormány delegáltjai megfigyelőként részt vesznek a projekteket kiválasztó bizottságokban.

- Nem szavazhatnak, nincs beleszólásuk a döntésbe.

– Elmondhatják a véleményüket, és így befolyásuk lehet arra, melyik projektet választják. Visszatérve az Ökotársra: a nyílt pályázat során az összes kritériumot előre meghatároztuk. Kellett tapasztalat a pénzosztásban, megfelelő pénzügyi és adminisztratív kapacitás, erős kötődés az ország civil társadalmához, valamint kritérium volt a kormánytól való függetlenség. Nyolc pályázó közül csak az Ökotárs felelt meg ezeknek az elvárásoknak. Egyébként a norvég külügyminiszter kimerítően válaszolt Navracsics úrnak, aki értesüléseink szerint tudomásul vette a norvég álláspontot.

- Ehhez képest néhány hónappal később Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere levelezett a norvég kormánnyal ugyanebben a témában.

– Így volt, s válaszként a miniszter úrnak is elmondtuk érveinket.

- És most jött Lázár János.

– Sajnálatosnak tartjuk, hogy újra felvetődött a téma. A projektjeink vezetői is aggódnak. Mi nem függesztettük fel a Norvég Civil Alapok működését, éppen hogy a Miniszterelnökség szeretné ezt, de mi nem akarjuk. Nem győzöm elégszer ismételni: ez nem magyar pénz.

- Norvégiában van visszhangja az eseményeknek?

– Van, nem is kicsi. A norvég médián kívül is port vert fel az ügy, a minap épp a Chicago Tribune-ban olvastam erről szóló cikket, pedig az igencsak messze van Norvégiától, Magyarországtól, de még Európától is. Norvégiából nehéz megérteni, mi folyik itt, mert a hozzájárulást segítségnyújtásnak szántuk.

- Személyesen hogy éli meg az eseményeket?

– Szakmailag állok hozzá, nem kommentálom a kialakult helyzetet. Az, hogy lesz következő megbeszélés, már önmagában jelzi, folytatjuk. A nemzeti kapcsolattartó kérdése számunkra nagyon fontos. A lényeg, hogy része legyen a központi adminisztrációnak, és ne szervezzék ki külsős céghez. Ez ellentmondana a jogszabályainknak.