Tele van a kommunizmus örökségével a magyar és a lengyel politika
Illiberális európai demokráciák címmel a The New York Times vendégkommentárja azt állapítja meg, hogy fura dolgok élednek újjá mostanában a visegrádi csoport háza táján. A szerző a Le Monde szerkesztőségi igazgatója, volt főszerkesztője, aki szerint a V4-ek tagjai ma leginkább azért találkoznak, hogy megküzdjenek az EU-val. Jelenleg ugyanis számukra Brüsszel a fő ellenség.
A cikk szerint a nyugat-európaiak számára felkavaró látni, hogy új törésvonal alakul ki a földrész két része között, ami azzal fenyeget, hogy az unió maga is kettéhasad.
A 4négy állam nem akar kiválni, csak éppen nem fogad el bizonyos közös szabályokat. Mostanság körükben a Bibó István által megírt politikai hisztéria uralkodik a kvóták ügyében. Kerek perec elutasítják a muzulmán menekülteket. Nem kívánnak változtatni társadalmaik homogén jellegén, szemükben a multikulturalizmus modellje kudarcot vallott.
A nyugati demokráciák felől nézve ugyancsak nyugtalanító, ahogy a keleti vezetők igyekeznek annyira meghajlítani a jogállamot, amennyire az csak lehetséges egy választott kormányban.
Erről egy cseh származású francia politológus azt mondta, hogy itt két irányzat találkozik: visszaesik a demokrácia, illetve az identitásból kiinduló feszültség jelentkezik a migráció kapcsán, és a kettő erősíti egymást.
A belpolitikában mutatkozó nacionalista, konzervatív tekintélyelvűség jelenik meg a menekültválságra adott válaszban is, és ez feltűnően különbözik attól, ahogyan a bizottság, illetve a legtöbb tagállam reagál.
Pedig egykor mintadiáknak számítottak, csakhogy a demokratikus elit számára annyira megerőltető volt a gazdasági átállás, hogy nem figyelt oda az új politikai kultúra kialakítására.
A magyar és a lengyel politika tele van a kommunizmus örökségével, gondot okoz számára a hatalom megosztása, összeesküvés-elméletek bukkannak fel, nem hajlandó a párbeszédre az ellenfelekkel.
Egy másik tényező, amely kiesett a látómezőből, az, hogy ezek az országok még mindig szegények. A visegrádiak örömmel fogadták az uniós támogatásokat, ám a régi Európa nem gondolta, hogy cserében ragaszkodnia kell a demokratikus kultúrához és sokszínűséghez.
Lehet, hogy az illiberális demokráciák felemelkedése fenyegeti az uniót, de euroszkeptikus populisták nyomulnak az alapító államokban is. 25 évvel a visegrádi csoport megalakulása után Európa még mindig az egységet keresi, csak éppen a hangulat eltolódott a szolidaritástól a kölcsönös vádaskodás felé.
(Forrás: Szelestey Lajos/Klubrádió)
