Tartalék volt, nincs: avagy alibiinterjúk és hidegzuhany a Jobbiknál

Mint Nemo kapitány az óceán mélyén, némán és elszigetelten gubbasztunk. Hírekre, emberekre várunk, tévé nincs, az információk online csorognak. Az urnák zárva, a feldolgozás késik. „Miskolc sajnos elesett.” „Kész Zoltán, a kétharmad lebontója Veszprémben vereséget szenvedett.” „De állja a sarat néhány pesti kerület.” Ezek persze híresztelések. Pedig délelőtt oly szépen ragyogott a tavaszi nap. Fél tíz körül egyre világosabb, nagy-nagy baj van. Hogy konkrétan mi, azt maga a vendéglátó, a Jobbik sem hirdeti. Pedig megvannak nekik bizonyos szavazókörök adatai. A pártkivonulás elmaradt. A sajtónépet rábízták három Cerberusra, Dúró Dórára, Z. Kárpát Dánielre és Gyöngyösi Mártonra.

− Rengeteg képviselőnk áll jól – szepeg egy pártalkalmazott. – Jelöltjeink híveik körében ünnepelnek. Azért nincsenek itt.

− A szociknál bemehetnek a vesztes jelöltek is – mondjuk.

− De mi nem vagyunk szocik – mondja a sajtós rigorózusan.

Egyelőre még nincs kit ünnepelni. A Hotel Aquincum alagsora néma. Hogy elmarad „a pártkivonulás”, abban sokan józan számítást látnak. Nem jó, ha „az egyszerű tag” újságírókkal fecserészik. Mi van, ha győz a Jobbik? Vagy ha jól áll, ő meg felönt a garatra, mond valami ostobaságot, koalíciós tervekről értekezik, azt felkapja a szószátyár sajtó, alig lehet cáfolni.

Az idő lassan múlik. Alibiinterjúk készülnek: milyen örvendetes volt látni – nyilatkozza Z. Kárpát −, hogy megjelent egy fiatal, politikailag aktív generáció. Többségük reménybeli Jobbik-szavazó.

Vonát sem látni sehol. Reggel óta úton van. Szülővárosában a pártelnök harmadik vereségét szenvedi el.

Fél tizenegy, lassan fenyegetően bontakoznak ki a kétharmad sötét árnyai. A stábok is elcsöndesednek.

„Van állásod?”, kérdezik egymástól a Hír TV-sek félig iróniával, de egy kicsit komolyan. „Fotóztad már Orbánt? Töröld le. Azt egyszer előveszik.” Az akasztófahumor akkor ér a csúcsra, amikor az operatőr bejelenti: feltalálta „a kitelepedési vagy menekülési kötvényt”. Le kellene védetni.

Nyolc erős ember sorakozik fel a folyosón (némelyik tarkóig borotvált) a fotósok falával szemközt. Pártelnököt ritkán védenek ennyire. Csatárlánc közvetíti: megjött ő. Az elnök. Csakhogy már nem sokáig elnök. Vona nem cifrázza. Bekonferálja a várható eredményt (az adatok nem hivatalosak, de már jól láthatók), s ugyanazzal a lendülettel leköszön. A neten is befutnak a hírek, a legtöbb pártban hullanak az elnöki fejek.

Vona Gábor épphogy beköszönt az eredményváróra, már le is köszönt

Az exelnök szelíd embernek látszik. Ártatlan, dióbarna szemek, apró körszakáll, nyílt tekintet. Higgadt. Nem fényezi magát. Sokan voltak, de nem elegen. Ezt mintha mondta volna valaki, de most elmegy. Egy bágyadt kísérletet még tesz: nyolc év alatt sokat fejlődtek. Igaz, százalékosan visszaestek magas választói részvétel mellett. A sajtó azért kísérletezik, kérdezi, politikai értelemben mit jelent a lemondás. Elbukott volna a néppártosodás? Felülkerekedhet „a vadmozgalmi szárny”?

Vona a jóslatokat kerüli.

A néppártosodás nem önálló találmány. Egyetértett vele a kongresszus és a választmány. Dúró Dórára nézünk, tőlünk jobbra áll (természetesen), elmélyülten babrálja telefonját. De a kollégák nem engednek. Helyes volt-e a koordinációs politika, amely kizárt minden együttműködést? A Jobbik elnökének a baloldal továbbra sem létezik. Az másik bolygó, állítja Vona. Egymással hadakoztak, ők ezzel szemben „pozitív kampányt folytattak”. Nem a be-, hanem a kivándorlás ellen harcoltak. Tárgyilagosan elismeri: nem sikerült választást nyerni. De hogy szerény eredményekről szóljon (ezt már vártuk), a Jobbik ebben a mezőnyben mától „a legerősebb ellenzéki párt”. A legerősebb szót az elnök legalább négyszer elsüti. A szeánsz végére a hivatalos formula is kikristályosodik: „A Jobbik magas részvétel mellett növelni tudta támogatóinak számát.”

Éjfél van. Fotózni sem érdemes. Pedig Vona reményt is ad. Mások mellett ő sem biztos abban, hogy a most következő ciklust a Fidesz ki is fogja tölteni.

Hogy valóban új elnököt választ-e a Jobbik, arra talányos választ ad.

− Úgy érzem, van még bennem politikai tartalék.

Lassan oszlunk. A terem öt perc alatt kiürül. Villanyoltás. A folyosón szétdurran egy ásványvizespalack.

De az igazi durranás hétfőn érkezik. Vona a Facebook-oldalán jelenti be: nem csak lemond az elnökségi tisztségről, a tisztújításon sem méreti meg magát, sőt listás parlamenti mandátumát sem fogja átvenni.

Volt tartalék, nincs tartalék.