Támadás a jogállam ellen

- Van jogász, aki úgy vonja meg az új parlament munkájának mérlegét, hogy az minden törvényt a jogalkotásról szóló előírások megsértésével, tehát törvényellenesen fogadott el. Egyetért?

– Tény, hogy az Országgyűlés számos döntésével megszegte a jogalkotási törvényt és a házszabályt is. Ez két okból is baj. Az egyik formai:
a szabályokat még akkor is be kell tartani, ha túlságosan nehézkesek, és talán nem is teljesen ésszerűek. Mert nincs jogállam a törvények tisztelete híján. Vannak azonban tartalmi és szakmai követelmények is, amelyeknek az a céljuk, hogy a társadalom és a törvénygyár között legyen eleven kapcsolat. Ez pedig különösen fontos egy olyan helyzetben, amikor a jogalkotási tervekről a választási kampányban egyáltalán nem esett szó. A választók tehát ebben az esetben sem tudták azt, hogy mire adnak felhatalmazást.

- A Fidesz vezető jogászai olyasmire hivatkoznak, hogy a hatásvizsgálatokat előíró jogalkotási törvény valójában elavult, hogy a választási kampány maga is felfogható nagy társadalmi vitának, és hogy azért kellett egyéni képviselői indítványokkal megkerülni a minisztériumokat, mert nem bíznak a régi apparátusban.

– Ezek komolytalan érvek. Persze a forradalmi retorikába beleillik azt mondani, hogy nem bízunk a bukott rend régi apparátusában, de ehhez előbb fel kell tenni a kérdést: tényleg forradalom volt-e Magyarországon? Mi győzött, és mi bukott meg? Erről vitatkozni sem tudok, annyira nevetséges. A hatodik szabad választást követően utólag meghirdetni, hogy „na, ez volt most a forradalom”: ez nemcsak intellektuálisan minősíthetetlen, hanem erkölcsileg is.

- Viszont praktikus. Ha ugyanis forradalom van, akkor a törvényesség korábbi keretei érvényüket vesztik. Forradalomban az a törvény, amit a győztes akar.

– Hát ez ezer sebből vérzik. Ennek alapján azt is ki lehet jelenteni, hogy ezután a bíróságok nem a törvények alapján, hanem mondjuk a forradalmi néptudat szerint ítélnek.

- Vannak, akik már ilyesmit is látni vélnek.

– Szerencsére ezt én még nem vettem észre. Engem más nyugtalanít: hogy bizonyos tényállások alapján egyes esetekben eljárásokat kezdeményez az ügyészség, amelyek később törvényes keretek között futnak, más esetekben viszont hasonlóan értékelendő tényállások alapján nem indul eljárás. De ez nem a bíróságok hibája, hanem az ügyészséget terhelő probléma. Ami például a szűkebb szakmámat, az adatvédelmet érinti: számomra csalódást keltő volt, hogy az ügyészség nem indított eljárást, amikor Kubatov Gábor azzal dicsekedett, hogy név szerint tudják azonosítani a komcsikat az egész országban. Az ügyészséget feltűnően nem érdekelte a bűnös frekvenciaosztás ügye sem, és hosszan lehetne sorolni a hasonló eseteket, visszamenve akár egészen Kaya Ibrahimig.

- A Fidesz-többség alighanem Guinness-világcsúcsot döntött az alkotmánymódosítások számát és gyakoriságát illetően. Ami arra utal, hogy a „forradalmi üzenet” következtében a törvényesség viszonylagossá lett.

– Szerintem ami itt történik, az éppen ellentétes a forradalmi gondolkodással. Igaz, én az erőszak ellenzőjeként nem vagyok a revolúciók híve, mert az a képzet társul hozzájuk, hogy térdig gázolnak a vérben. Ám a forradalmakat nemes eszmék jegyében vívják. Itt meg nagy a hiány nemes eszmékben. Mit látunk? Beterjesztenek egy törvénytervezetet arról, hogy aki fegyveres erőknél szolgált, öt éven át nem indulhat választáson. Aztán hirtelen rájönnek, hogy hoppá, ez a mi emberünkre is vonatkozik majd. Erre másnap megváltoztatják a törvényjavaslatot. Az eset éles fénnyel világít rá arra, milyen fokon hiányzik az erkölcsi elem a mai jogalkotásból.

- De miért? Kell-e nemesebb cél annál, mint amit a Nenyi deklarál: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

– Az Eötvös Károly Intézetben ki is függesztettük, művirággal keretezve.

- A Nenyi telis-tele van nemes eszmékkel.

– A Nenyi annyira rossz szöveg, annyira ellenáll a szövegkritikának, hogy nekünk itt az intézetben egyszerűen beletörött a bicskánk. Elkezdtünk mondatról mondatra haladni benne, mint valami értelmes textusban, de kiderült, hogy nem lehet. Mert nem értelmes szöveg.

- Hanem mi?

– Vakszöveg. Amikor a tördelőszerkesztők jelezni akarják, hogy majd írás kerül egy felületre, odaöntenek valami szavakból, betűkből álló kását, ezzel jelezve, hogy itt lesz valami. Ez a vakszöveg. Ilyen a Nenyi is. Ilyen szöveggel, ezzel a pecával egy szabad országot megakasztani... ez azért nekem sok.

- Amikor futószalagon készülnek az alkotmánymódosítások, bennem, laikusban automatikusan felvetődik a kérdés: lehet-e egy alkotmánymódosítás alkotmánysértő? Hogy az Alkotmánybíróságnak, amely felesküdött az alkotmányra, tényleg szó nélkül kell-e hagynia a szöveg erózióját?

– Ez bonyolult kérdés, amelyre ma nincs egyértelmű válasz. A magyar Alkotmánybíróságnak van egy korai állásfoglalása, amely szerint a testületnek nincsen felhatalmazása arra, hogy az alkotmánymódosítások alkotmányosságát megítélje. Ennek azonban ellentmond a tétel, amelyet Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke még a választások előtt az Eötvös Károly Intézet teadélutánján mondott. Azt fogalmazta meg, hogy az Alkotmánybíróságnak igenis lehet joga arra, hogy alkotmánysértő alkotmánymódosításokat felülbíráljon. A kétharmad pedig az alkotmányosság elvei szerint egyébként sem ad felhatalmazást arra, hogy a kisebbséget a többség elnyomja.

- De ki fogja ezt kikényszeríteni? Isten, a történelem ura?

– Ezt a fordulatot többen próbálták értelmezni. Úgy hiszem, hogy ez a megfogalmazás teológiai értelemben is rendkívül problematikus.

- Már csak azért is, mert a katolikus tanítás szerint Isten szabad akaratot adott az embereknek.

– Miközben a történelem olyan tömeggyilkosságok, értelmetlen erőszakoskodások, emberárulások sorozata, amelyekért általában nem szokás Istent felelőssé tenni.

- Az én kérdésem azonban arról szól: ki van abban a helyzetben, hogy megakadályozhassa bármiben a kétharmados többséget?

– Azért a mai világban, az Európai Unióban vannak általános szabályok. Magyarország részese egy sor nemzetközi egyezménynek, azok kötelezettségeket teremtenek. Például az állampolgárok jog előtti egyenlőségét tilos megsérteni, mint ahogyan Magyarországon a halálbüntetést nem lehetne visszaállítani. Sőt – hogy egy részletező példát mondjak –, az adatvédelem független hatóság oltalma alatt tartandó. Ezek nemzetközi jogi kötelezettségek. Más előírások bevezetését maga a társadalom utasíthatja el. Elvben. Mert engem nagyon meglepett, hogy nem alakult meg a közszolgálati médiumok sztrájkbizottsága abban a pillanatban, amikor nyilvánosságra hozták a médiatörvény tervezetét. Helyette talpnyalási bizottságok alakulnak.

- Nem értem, mit nem ért. Az újságírók ma Magyarországon kiszolgáltatottak, kiéheztethetők. Kirugdalhatók, megalázhatók, és senki sem mozdítja értük a kisujját sem.

– Én azt mondom, hogy az újságíróké olyan szakma, amely a szabadság szeretetével függ össze szorosan. Tehát egy újságírónak a világ minden országában hangoskodnia kell, ha sértik a sajtószabadságot.

- És holnaptól már nem tud megélni újságírásból.

– Értem én ezt, mégis úgy érzem: ma is a Kádár-korszakban élünk, ahol mindenki félti a maga virtuális Trabant-kiutalását.

- Vagy a gyerekei kenyerét. Lépjünk tovább: a tavaszi törvényhozási ciklusban elfogadott törvények alapján több elemző is arra a következtetésre jutott, hogy Magyarországon megszűnt a jogállam. Ön mit gondol erről?

– Én még nem temetném a jogállamot. Itt bonyolult társadalmi tényezők összjátékáról van szó. Az ügyészség függetlensége például egyáltalán nem jogállami kívánalom, a bírói függetlenség viszont alapvető követelmény. Ahol megszűnik a bíróságok függetlensége, ott nincsen jogállam. De Magyarországon nem ez a helyzet. Egy másik ilyen kritérium: ahol nincs sajtószabadság, ott megszűnik a jogállam. De szerintem a sajtószabadság elleni mégoly durva támadások sem jelentik azt, hogy nálunk vége a sajtószabadságnak.

- De mi történik ott, ahol kiiktatják az ellenőrző funkciókat, ahol az alkotmánybíróságot meggyengítik, ahol az állami számvevőszék pártkatonák kezébe kerül, ahol a közszolgálati médiát állami ellenőrzés alá hajtják?

– Tény, mindez súlyos támadás a jogállam ellen. Ám az események kimenetelét még nem látjuk. Én már a 2006-os könyvemben is azt állítottam, hogy az 1989-es jogállami forradalom által létrehozott harmadik köztársaság elbukott. Ám ezt megkülönböztetem a jogállam bukásától. Szerintem egy ma még körvonalazatlan negyedik köztársaság felé tartunk.

- Miért bukott el a harmadik köztársaság, évekkel a választások előtt?

– A rettenetes züllöttsége miatt. Volt egy rendszerünk, amely egy jól működő államszerkezet kerete lehetett volna. Ám a szabadelvű demokráciák legnagyobb ellenségei önmaguk: sokszor képtelenek megvédeni magukat a züllöttségtől és a korrupciótól. Az intézmények mögött piti bűnözők olyan borzalmas vircsaftot rendeztek, amelyre a magyar társadalom rossz választ adott, de érthető választ: akkor legalább legyen arca a hatalomnak. Hát van.