Sztálin és a többiek
Miután elolvastam Barát József érdekes interjúját Donald Rayfield angol történésszel, nekifogtam a szóban forgó kötet (Sztálin és hóhérai) elolvasásának. Fejbe verő, elképesztő, rettenetes.
Ha nem olvasom el, sosem tudtam volna meg, hogy Sztálin egy ízben felpofozta Lenin özvegyét, sőt: kilátásba helyezte, hogy lecseréli.
Sosem tudtam volna meg, hogy a Szibériába száműzöttek akár cselédet is tarthattak – ha volt rá pénzük –, és tehenet. (Inkluzíve kecskét!)
Sosem tudtam volna meg, hogy Lenin maga is hordott olyan ruhákat, amelyeket kivégzettekről húztak le még az esemény előtt, és hogy ez az eljárás nem volt ritka.
Vagy azt, hogy Trockij különvonatán mindig volt egy rézfúvós zenekar is, amely a bevonulások méltóságát adta.
Hogy Trockijnak krónikus hasmenése volt, és Sztálint is el-elfogta a hasmars, valahányszor a front tájékára ment.
Hogy Sztálin testőrségének parancsnoka, Karl Pauker korábban a lembergi operaház fodrásza, sminkese volt.
Hogy – merénylettől tartva – maga a politikai bizottság tiltotta meg Sztálinnak, hogy Moszkvában gyalog járjon.
Hogy amikor Gorkij fia, az ifjú Maxim meghűlt s meghalt, vigaszul róla neveztek el egy új utasszállító repülőgépet. Amely első útján lezuhant...
Hogy a 160 centiméteres Jezsov felnézett a 164 centiméteres Sztálinra.
Hogy Berija megalapította a titkosrendőrség dal- és táncegyüttesét.
A harmincas évek végén elrendelték, hogy a titkosrendőrök tanuljanak meg foxtrottozni, hisz csak így tudnak „elvegyülni”.
Hogy 1942-ben egy szovjet cenzor 500 ezer rubelért írásba adta: mind az Ószövetség, mind az Újszövetség megfelel a párt irányvonalának.
Hogy Bogomolcev professzor egy intézet alapításához kért engedélyt az életelixír előállítása végett. Ám korai halála megakadályozta.
Nagy Péter
E-mail
