Szörnyek lepték el a Magyar Fejlesztési Bankot

Az

UNESCO 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökségmegőrzéséről szóló egyezményt. Azóta több mint 100 ország csatlakozott ehhez az egyezményhez. A szervezet világörökségi listájának nyolc magyar helyszíne mellé 2009 őszén „sorakozott fel" az emberiség szellemi kulturális örökségeként a mohácsi busójárás.

Mohács

február 10-től 16-ig gazdag programsorozattal várja vendégeita télűző fesztiválra. A népszokás kiemelt támogatója az MFB, így a mohácsi követek budapesti "házról-házra" járása idén is a fejlesztési bankból indult. A Közkincs Művészeti és Kulturális Közhasznú Egyesület tagjai a Busójárás idején négy helyszínen a hagyományos népi, nemzetiségi, és busó programokon túl gazdag kulturális műsorral várják a karneválra érkezőket. A Busójárás mellett idén negyedik alkalommal rendezik meg az Országos Népzenei Tehetségkutató Versenyt, illetve harmadik alkalommal a Nemzetközi Farsangi Dudás Találkozót.

Az MFB székházában rendezett sajtótájékoztatón Kovácsné Bíró Ágnes, a Magyar UNESCO Bizottság főtitkára külön kiemelte, hogy a szellemi világörökségi listára 2010-ben felterjesztett 120 pályázat közül mindössze öt bizonyult hibátlannak – ezek egyike volt a magyar. Magyarországnak ugyanakkor nemcsak jogai, hanem kötelezettségei származnak az elismerésből: 2012-ben kell beszámolnunk a nemzetközi szervezetnek az értékmegőrzéssel kapcsolatos eredményeinkről.

Szekó József,

Mohács polgármestere elmondta: a Busójárás eredetéről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a mohácsi tradíció a török megszállás idején alakult ki, amikor a vidéken őslakos sokácok megelégelték a mocsárban való bujkálást. Egy viharos éjszakán borzasztó maskarába bújtak és elijesztették a törököket. A mohácsi városházán ma is látható egy, a párizsi világkiállításon nagydíjat nyert gobelin, amely a Dunán csónakokkal átkelő, busónak öltözött sokácokat ábrázolja.

A másik elképzelés szerint a busójárás eredetileg óeurópai télűző szertartás volt. Bármi legyen is az igazság, mindenképpen több száz éves hagyományról van szó, hiszen első írásos feljegyzése a XVIII. század végéről származik. Tény, hogy a hivatalos álláspont nem minden korban üdvözölte ezt a népszokást. Egy 1801-es feljegyzés szerint például 20 botütés járt annak, aki busónak öltözött.

„A nemzetközi elismerés elsősorban a mohácsi civil társadalom sikere, a busó csoportoké, a sok száz busóé, a maszkfaragóké, jelmezkészítőké, a jelölést segítő munkatársaké és mindazon intézményeké, akik támogatásukkal segítették e rang elérését” – mondta a polgármester. Külön kiemelte: a busójárást semmiképpen nem kívánják „exportálni" vagy „bazári mulatsággá" zülleszteni.

„Elődeink évtizedekig hasztalanul próbálták rávenni a fiatalságot a népzenei hagyományok ápolására, most pedig, részben a mohácsi találkozónak is köszönhetően, egy komoly mozgalom van kibontakozóban, ahol újabb és újabb generációk fedezik fel maguknak zenei gyökereiket. Ennél szebb dolgot nehezen tudok elképzelni” – mondta Sebő Ferenc a budapesti Hagyományok Házának szakmai igazgatója, a népzenei tehetségkutató zsűrijének elnöke a sajtótájékoztatón.

Magyarország egyetlen nagyszabású maszkos karneváljára évente 50-60.000-en látogatnak el az egyre erőteljesebb hírverés nyomán.

Az emlékezetes eseményt Egervári Mátyás sokác dudazenéje zárta. A 168ora.hu kérdésre zeneakadémiai hallgató elárulta: tényleg pokolra kell annak menni, aki dudás akar lenni. „Egy barátom szerint, aki dudálni kezd, annak egy bogár nő a fülébe. Dudával kelünk és dudával fekszünk" – jellemezte hivatásának sajátosságait Egervári Mátyás.
Sebő Ferenc azt is elárulta: mindketten – mint tanár és diák – a Zeneakadémiáról, vizsgáról érkeztek a sajtótájékoztatóra. Egervári Mátyás jelest kapott a vizsgán.